Tamás alszik, jól bebugyolálva, ki sem látszik a nagy takaró alól. Így biztos nagyon melege lehet, kezdem is kihámozni szépen a vastag rétegekből. Felébredek. Apa is felébred. Mert őt hámozgattam kifelé a takarójából az éjszaka közepén...Viszonylag hamar felmértem a helyzetet és egy "Ja, Te nem Tamás vagy!" megállapítással vissza is takargattam álmából kihámozott férjemet. Azért ez még mindig humánusabb annál, amit kapcsolatunk hajnalán műveltem vele: reggel csörgött a vekker, én szokásosan csaptam is lefelé...csak valamiért az ellenkező oldalon, ahol drága jó párom feje aludt (volna) békésen.
A mostani helyzetet nagyjából kétféle esemény jellemzi: vendégségek és sok-sok sírás. A második szerencsére nem az első következménye, a vendégeket még mindig nagyon érdekesnek találjuk, szeretjük, ha zajlik az élet körülöttünk. Sírunk, csukott szemmel visítunk, mert letesz Anya vagy Apa, visítunk evés előtt, visítunk, ha meg kell állni büfizni, abbahagyjuk a visítást, büfizünk, újra kezdjük hergelni magunkat, míg a szánkba nem kerül a cumisüveg vége; sírunk, mert végére értünk a tejcsinek. Büfi előtt is kell ordítani jó hangosan, de talán kezdünk rájönni, ha nem ordítunk, hamarabb ki tud jönni a fogságba esett buborék. A pelenkázón is méltatlankodunk, hogy már megint letettek minket, de észleljük, hogy hol vagyunk és jókedvre derülünk, mert a pelenkázást még szeretjük. Visítunk a kendőben és a babakocsiban, de csak pár percig, amíg derengeni kezd, hogy ott jó nekünk és már alszunk is. Nagyon-nagyon érdekel minket minden, amit Apa és Anya megmutat, ezt legjobban úgy szeretjük, ha a karjukon ülünk és csak megyünk-megyünk. Ha nem így van, hamar dühbe gurulunk.
Nemrég megtettük első hosszabb autós utunkat is: első alkalommal mentünk nagymamihoz és Orsihoz. A 2 órás utat oda is vissza is 40-40 perces alvások után kis ébrenlétek követték, szemlélődés, majd egy kis méltatlankodás a beszíjazás miatt, aztán újra szendergés. Bonyhádon a röpke másfél nap alatt aztán sorra fogadtuk a rokonokat, szomszédokat, ismerősöket. Bébike bár kicsit lefáradt a nap végére, nagyon élvezte, hogy pezseg az élet körülötte. Babakád híján mami nagy kék dézsájában fürcsizett Tamás, arcán a szokásos cukipofa kifejezéssel, amihez hozzájárult az is, hogy a kis hurkás lábikóira így közelebbről is rácsodálkozhatott.
Tegnap emeltünk a tejcsi mennyiségén (150 ml), és 6 helyett 5 alkalomra váltottuk az étkezések számát. Reggel nem váltak be reményeink, 6:30-al szerettünk volna indítani, de 6-kor már csengetett Tamás uraság, viszont most azért tudok írni, mert azóta egyfolytában alszik, így a 9:30-as időpont helyett az eredeti elképzelés, a 10:00 óra lesz beütemezve. Eddig egész jól alakul. Majd csak kimagyarázom valahogy, ha zokon lesz véve a kései ébresztés, de inkább beszéljen helyettem a finom tejcsi...
Köszi a bejelentkezést !
VálaszTörlésMegkérdezhetem mi az oka, hogy csökkenteni akarjátok az etetések számát?
Eddig 6x120-at evett (120ml víz + 4kanál táp, így igazából olyan 133 ml körüli a mennyiség) és ez a kb. 5,5 kg-jához képest a minimális mennyiség, nem csoda, hogy már a 3 órák letelte előtt követelni kezdte az etetést.
VálaszTörlésTehát növelni akartuk a napi adagot, de törtrész kanalakkal nem akarunk foglalkozni, meg a tápszeres dobozok oldalán is az a menetrend, hogy idővel kevesebb alkalommal (5-ször) kellene többet enni.
Így most átálltunk az 5x150-re (ami 150ml víz + 5 kanál táp, kb. 166 ml), ami napi mennyiségben kicsit több, valamint az az eddigi 3 órás ciklusok helyett 3,5 órás ciklusok lesznek. Ez is sokkal jobban illeszkedik az ébrenléteihez, mostanra már csak az étkezés időpontja volt fix, a többi (mikor alszik, játszik) nagyon esetleges volt, emiatt nehezebb volt nekünk is kitalálni, hogy mit-mikor szeretne, mit jelent a sírása.