Tegnapelőtt és tegnap is Mamival határozottan kacagást hallottunk tőled. A Ringatóból szórakoztattalak valamelyik mondókával, arra kacagtál egy jót. Tegnap pedig, amikor ültél. Nagyon szereted, ha felülhetsz és a "magasból" szemlélheted az alattad elterülő színes-formás világot és ahogy a kis lábikód elhelyezkedik benne. A fejedet csak úgy kapkodod jobbra-balra, nehogy elszalassz valamit. Hason fekve viszont kitartóan csak jobbra fordítva vagy hajlandó letenni a fejecskédet, mint az a skót juhász kutya a tévében, aki egy istennek sem akart jobbra (vagy balra?) kanyarodni...kár, hogy nem emlékszem, hogy is vették végül rá...
Fektesd úgy, hogy te a bal oldalánál állsz/ülsz/stb. és bohóckodj onnan. Meg úgy általában, a jobb oldal hason fekve legyen egy érdektelen/ingerszegény tájkép, minden izgalmasság (erre írtam, hogy legfőképp Anya) a bal oldalról jöjjön. (Ültetéssel még csak óvatosan, ráér még szeretni üldögélni...bocs)
VálaszTörlés