Nem lesz gond

Tomi, a talpraesettségeddel napról napra elkápráztatsz! Még nem vagy 6 éves, de már túl vagy életed első ötnapos táborozásán. 

Volt bennem egy érzés, ami teljesen belefért, hiszen 6 éves sem vagy még, hogy akár az indulás napján a busz ajtajából fordulsz vissza, hogy mégsem mennél, vagy esetleg Parádra kellett volna mennünk érted másnap reggel, de sem itt, sem ott egy szemernyi kétség nem merült már fel benned, mentél táborozni! Lehetett hívni a felnőtteket, akik veletek voltak, minden nap 17:00 és 19:00 között, de gyereket nem hívtak telefonhoz. Ez teljesen érthető is. Első nap megcsörgettem Gabi nénit, de nem vette fel. Nem is erőltettem többet, bizonyára megvolt az a néhány szülő így is, aki minden nap telefonált, békén hagytam hát Gabi néniéket. Csak remélni tudom, hogy ezért nem tartanak szaranyának, hehe. Ha baj lett volna, hívtak volna. Amíg nem hívnak, csak jó dolgok történnek. 

Kedd reggel egy üzenet várt a telefonomon, képpel: Jöhet a fogtündér! De Tomi valószinüleg megette reggelire a fogát, mert sehol sem találjuk. Istenem, nemrég bújtak csak ki, emlékszem, ahogy az adamo hintában fekszel és vigyorogsz rám, én meg fényképezem, hogy már látszanak a kis első fogacskák, ahogy elkezdtek kibújni.
Na szóval a tábor nagyon jól sikerült, rengeteg élményben volt részetek, voltatok a Kékes-tetőn, esti erdőt néztetek, hallgattatok, állatkertben jártatok, kisvonatoztatok, és a múzeumban is olyan fegyelmezetten és érdeklődve néztétek a látnivalókat, hogy a helyiek nem hittek a szemüknek. Sajnos a tábortűz elmaradt, mert elázott a tűzifa. És néha estére olyan fáradtak voltatok, hogy néhányan állva elaludtatok hajszárítás közben. Ezt Ildikó néni mesélte.
Nyuszkóci viszont ottmaradt! Szegénykét otthagytátok az ágyadon, amit mindig pedánsan rendben tartottál. Gabi néni mesélte, milyen szépen kikészítettél mindig mindent. Nyuszkócit viszont fel sem írtam a csekkolós listára, hiszen ő nyuszkóci, hogy is feledkezhetnél meg róla. Szépen várta az ágyon, hogy beköltözzön a hátizsákodba, viszont te meg szépen szófogadóan tetted, amire kértek: a gyerek pakolja a vizét és a sapkáját a hátizsákba, a felnőtt a többit a bőröndbe. Nyuszkóci nem volt leltárba véve, így nem is került se hátizsákba, se bőröndbe. Szerencsére a felhívásom után hamar kiderült, hogy megvan, és Bandi bácsi postán fogja küldeni, Krisztián piros sapkájával együtt.
Úgy kezdtem, hogy milyen talpraesett vagy, jöjjön egy újabb példa: Egyik nap mikor mentem értetek az oviba, az udvaron voltatok Csilla és Klári nénivel. Ha ügyeletben az udvaron vagytok, az azt jelenti, hogy az épületbe már nem lehet bemenni (MIÉRT???). Ám Réka bagolytakarója bent maradt a Szivárvány öltözőben. Anya tanácstalanul nézett körbe. Nem, inkább esdeklően Csilla nénire, aki ugyanolyan esdeklően, de nagyon sajnálta, nem akar körbemenni, hogy beengedjen minket tehet semmit az ügyünkben, de próbáljunk meg becsengetni a dajka szobába, hátha... Becsengettünk, semmi válasz. Közben láttuk, hogy a Szivárvány csoportban valami árny mozog, becsengettünk oda is. Semmi. Később láttuk, ahogy Ildikó néni átsiet a függönyös folyosón. Hmm. Érdekes ez az óvoda. Itt már feladtam. Ekkor szóltál te, Tomi, hogy tudod, hogy juthatunk be! Tessék? Meg tudod mutatni, hogy hogy lehet bejutni. Hát mutasd, nosza! - mondtam, nem kis kétellyel a hangomban, de igazán kíváncsivá tettél. Elszaladtál és mutattad, hogy hol szoktatok bemenni, ha mosdóba kell menni udvarozás közben. Nyitva van, gyertek, Anya! És valóban nyitva volt! Odasandítottam Klári nénire, hogy mehetünk-e, ő cinkosul jóváhagyta az akciónkat, azzal az arckifejezéssel, hogy elnézést kérek, hogy a személyzethez tartozom, lelkem mélyén veletek vagyok. És szépen bemasíroztunk a bagolytakaróért!!! Ildikó néni akkor még mindig a teremben árnykodott, nem is mennék mélyebben bele a de most akkor miértekbe. Oké, értjük, leckéztetés, hátha a kedves szülő legközelebb körültekintőbben menedzseli a dolgokat. De megvolt bagolytakaró és én mérhetetlenül büszke voltam az én eszes, találékony nagyfiamra!!!       
Kuriék esküvőjén is volt egy jó kis szösszenet. Amellett, hogy eszméletlenül jól éreztétek magatokat, élveztétek, hogy puccparádéban vagytok, táncoltatok, szaladgáltatok, jókat nassolgattatok, bandáztatok Leviékkel, Tündével, még egyéb teendőkről is külön gondoskodtál: Még estefelé a ceremóniamester leszúrt egy tucat fáklyát a kastélyba vezető járda két oldalára. Jött az este, de a fáklyákat nem gyújtották még meg. Nagyon izgatott téged, mikor is lesznek meggyújtva, kérdezgetted, mi meg mondtuk, hogy biztos meg fogják, biztos megvan a maga ideje, stb. Egyszer csak gyönyörű fénycsík övezi a kastély hátsó bejáratát. Meggyújtották a fáklyákat! Odamegyek, megcsodálom, te odajössz hozzám, és csak ennyit mondasz: "Látod, Anya, meggyújtotta a bácsi a fáklyákat! Elintéztem!" Ugyanis szóltál annak a bácsinak, aki láttad, hogy szúrja le őket a földbe, és ő észbe kapott, hogy valóban, elfelejtette meggyújtani őket! Még jó, hogy ott voltál ennyi okos felnőtt között!