Karkötő

Hát az úgy volt, hogy van annak már két éve is, hogy vettem egy szép kis karkötőt Rékának, egy cuki csillogó köves R betű lóg rajta, hozzá egy gyönyörű kis halvány rózsaszín rózsás gyűrűt, hogy egyszer, ha neadj'isten esküvőre kellene mennünk, legyen már a gyereknek is smukkja. Néha vittük magunkkal ide-oda, de többnyire csak kicsit játszadoztál vele, én meg inkább gondosan visszatettem a cipzáros hajgumis-csatos tatyóba, nehogy elveszítsük, vagy elszakadjon. Néhány hónappal ezelőtt annyira elhatalmasodott rajtam a féltő gondoskodás, hogy fogtam, és eltettem egy nagyon biztonságos, tuti helyre, hogy majd ha kell, épségben vehessük elő. És láss csodát, kaptunk egy meghívót egy igazi esküvőre!!!

Teltek múltak a hetek, néha eszembe jutott, hogy valami jó helyre eltettem a karkötőt, jól van, ezzel sincs gond, készülődhetünk az esküvőre, a karkötő biztos helyen van. 

Megint eltelt egy kis idő, kezdtem úgy érezni, jó lenne ránézni a karkötőre, rendben lesz-e, mekkora is, mert jó rég nem volt már Réka kezén. Azelőtt mindig a cipzárosban volt, először ott kerestem. Nem volt ott. Elkezdtem agyalni, mikor is volt legutóbb Rékánál. Bevillantak képek, hogy egy sor másikkal együtt felvette, hordozta a lakásban, az egyiket meg is találtam az ágya alatt, ajjaj, hol lehet a szép karkötőd, Réka? Lehet, hogy Bonyhádon maradt? Mami és Orsi is átkutatták a házat, mindhiába.

Néha haloványan bevillant a biztos helyre elrakás érzése, de akkor miért nem találom a 25x átnézett helyeken??? Teljesen becsavarodtam, az esküvő előtti pár napom szinte csak a karkötő módszeres újra meg újra keresése körül forgott.    

Aztán eljött az esküvő napja. A karkötő nem lett meg. Feladtam a keresést. Vittünk néhányat a kevésbé flancos karkötőidből, és természetesen velük is nagyszerűen éreztük magunkat, persze, hogy nem erről szól az esküvő. 

Hazajöttünk, tele élményekkel, "Anya, máskor is menjünk esküvőre, jó?" Naná hogy! Az oviból azóta is hozod haza a lila menyasszonyos meg a fekete menyasszonyos rajzaidat, persze, hiszen a fehér nem látszik a papíron! 

Szóval hazajöttünk, és másnap már az új feladatok felé tekintettünk. Tomit jövő szombaton viszik Anikóék Ausztriába a Family Parkba, vigyen eurót költőpénznek, hol is van? Ott igen, abban a szekrényben. Apa keresi az eurót, majd egy kék ékszeres dobozt tartva a kezében közeledik felém a konyhába: "Nem ezt kerested?" Kinyitom, és OTT VAN. AZ R BETŰS KARKÖTŐ A GYŰRŰVEL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Igen, ez volt a tuti hely. A mindenes szekrény sok kis bizbasz dobozkájának egyike, ami nem is látszott, mikor benéztem, mert sötétkéééék. És mindez EGY NAPPAL AZ ESKÜVŐ UTÁN. Mr. Murphy mindig tud újat mutatni.

Az euró legalább ott volt, ahol elképzeltem. Nem is értem, hogy lehet ez.