Beköszöntött a nyár, itt a kánikula. Végre lehet mezítlábazni, vizezni, sarazni, vizuálisan hergelni a padon ülő néniket. Ilyenkor én is szívesen visszarepülök jópár évet és tán lelkesebben túrom a nedves homokot, mint te. A kosárhintából már ki is vagyok tiltva, ha te is benne ülsz, Anya vállalhatatlan lett. Szerencsére ez engem annyira nem zavar. Ami egy cseppet talán mégis zavar, az a minden anyai szívet marcangoló "Annyira szeretem Apát!" büntető szlogen vég nélküli skandálása, ha ketten vagyunk és mondjuk le kell feküdnöd, mert már semmit nem bírsz elviselni a kimerültségtől. Ennél egy kicsit jobban tud esni az "Annyira szeretem a Csanádot!" verzió, itt kevésbé érzem az összehasonlító célzást. De mit is panaszkodok, inkább örülök, hogy az utállak még nem szerepel a szókincsedben. És ahhoz képest, hogy úgy tettelek le aludni, hogy baromira pipa voltál, mert tényleg csak megfogtalak és szépen, mindenféle előzetes könyörgés nélkül betettelek az ágyikódba, mert már Rékára pakoltad a játékait, majd díszpárnát is dobtál rá véletlenül, végül is hamar lenyugodtál, és mikor bementem hozzád lezárni az ügyünket, és még egyszer jó pihenést kívánni, azzal fogadtál, hogy "Sikerült megnyugodni, annyira szeretem a Rékát!" Nem Apát és nem Csanádot, a Rékát! Egyem azt a kis bitang fejedet.
Voltunk a Holnemvolt Parkban, ami nekem kimondottan kellemes csalódás volt. Persze én nem voltam pesti gyerek, tele szép emlékekkel a Vidámparkról, így nem is volt szívfacsaró érzés a változás. A lényeg, hogy most teljesen ránk volt szabva szinte minden. Egy kis pikantériája is volt, mert egy-két dolog megmaradt, amit az Annapetiből is nap mint nap kérsz, hogy meséljük el, így végig tudtuk próbálni a könyvben látottakat, ami nemcsak neked de Apának és nekem is tök jó élmény volt. Itt élek már 15 éve, de még csak most ültem fel arra a szép lovas-hintós-angyalkás körhintára, amit szerencsére meghagytak a látogatóknak. Nagyon jó volt! Mindhárman élveztük az egész parkot, Réka meg tök jól elvolt a babakocsiban. Na jó, azért volt egy nem túl kellemes része: sajnos baba-mama szobát nem alakítottak ki sehol, így kénytelen voltam kipróbálni, milyen is állva szoptatni a klotyóban. Ez is megvolt, kipipálva.
Aztán volt még országos Gólyahíres tali is, amire megint nagyon készültünk, és már megint nem túl jól sült el. Most túl meleg volt, vagy mert Apa nem volt túl lelkes, mert szegénynek fájt a feje, és ez úgy rátelepedett mindenkire, az egész ottlétünk egy nyüglődés volt, ezt még megspékeltem egy napszúrással is, mert mindig lemaradtam a bográcsos kajákról, de mikor hallottam, hogy lesz egy összeöntött utolsó gulyásféleség, hát csak azért is kivártam; mint egy kiéhezett keselyű, őriztem a bográcsot a tűz mellett, a szikrázóan napsütéses, felhő- és famentes 34 fokban. Megenni már nem is tudtam... Talán azért az elején egy kicsit sikerült jól érezned magad, mert volt két kis medence, amiben a gyerekek pancsolhattak és te is bemerészkedtél kicsit, de aztán olyan fáradt lettél, hogy már csak sírva tudtál bármit is közölni velünk. Vagyis inkább csak Apával álltál szóba. Legjobban Réka bírta a kiképzést és Mami is derekasan helyt állt. Amit elterveztem, hogy ismerkedünk, csacsogunk, gyönyörködünk az egymásra találó, együtt játszó gyerkőceinkben, megint csak elmaradt. De jövőre TUTIBIZTOS sikerülni fog. Amúgy a hely gyönyörű szép volt és amúgy jó volt látni és egy-két szót váltani a sok kedves ismerősünkkel.
Réka már nagyon ügyesen forgolódik. Egyelőre hátról hasra fordulás van, és jól el is matat hason. Emlékszem, Tomi, mennyire nem bírtad ezt a hasalás vagy inkább hasaltatás témát. Réka a kiságyban is forgolódik. Ez a hajnali alvásidőm feldarabolását eredményezte, mert amúgy szuper jól alszik este nyolc és reggel hét között, csak hajnalban kell egy kicsit forgolódni, rácsra oldalt fekve felkenődni, 90 fokban elfordulva combig kilógni, amit korrigálni egyelőre csak szülői segítséggel sikerül. A bukik és nyálfolyások mennyisége viszont szemmel láthatóan csökkent!
És ha már forgolódás..., mostanában még forgatás is volt nálunk! A TV2 jött megnézni és felvenni minket, mint örökbefogadó családot. Apával meséltünk, volt pár vágóképezés Tamással is, Rékával is, és még Gólyahíres Gabi néni is itt volt, hogy meséljen az Egyesületről. Hogy mi sül ki belőle, azt mi is nagyon kíváncsian várjuk, mert a műsoridőbe csak 4 perc fog férni, és ebben mindenképpen szerepelnie kell annak a bénázásnak, amit laza-mesélős-teakészítés címén műveltem, mert a szponzor csak úgy engedi adásba, ha szerepel benne a terméke. Szerintem a szerkesztők eredeti ötlete sokkal jobban működött volna. Az volt a terv, hogy pelenkázás közben, egy szintén a szponzor által forgalmazott termékkel törlöm Réka popsiját, közben Tomi is segít nekem (titokban el is próbáltuk, szuper cuki lett volna!!!), de valamiért mikor megérkeztek, mondták, hogy inkább babateát fogok készíteni. Hogy milyen gyakran szoktam teakészítés közben, egymás után többszöri kérdésre elmesélni, hogy mekkora csoda a két gyermekem, szerintem látszani fog a képernyőn. Kelleni fog még pár alkalom a teljes profizmusig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése