Rikácsolunk, kezet nézünk, beszélgetünk, kuckózunk

Réka kb egy hete annyira felfedezte a hangját, hogy a szomszédok szerintem azt hiszik, nem volt elég még egy gyerek, beszereztünk egy papagájt is. Egy az egyben úgy rikácsol, és kisebb hangrobbanásokkal tarkítja a hosszabban kitartott szólamokat. Meg van ez a befelé irányuló örömködés hang is (szerintem erről fingom nem lesz, mire is gondoltam, de nem jut eszembe jobb leírás...), eszméletlen cuki, ezt is jól kitartva szólaltatja meg. 

Mami legnagyobb gyönyörűségére - mert a kislányától sajnos nem láthatta -, a jobb kéz tüzetes tanulmányozása továbbra is gyakori elfoglaltság. Mostanság meghatározott szögben, egyenesen kitartva, az egész kart meg lehet vizsgálni, és ezt nagyon komoly ábrázattal kell csinálni.

Már lehetne hozzátáplálni, de most valahogy nem kapkodjuk el, mint Tominál, akinél egyből egy almás-rizses-csirkés pürével indítottunk. Rá volt írva, hogy 4 hónapos kortól, na... Azért nemsokára megkóstoljuk mi is az almapürét.

Ó, és lehet, hogy nemsokára átfordulsz hátról hasra, mert tegnap elkezdted gyakorolni ezt az extrém konkáv testtartást, amihez már csak egy icipici lökés kell, hogy átbillenj a pocakodra.

Tegnap megint két oltással kényeztetett a doktornéni, mára jól be is durrant az egyik, borogatjuk szépen. Még mindig alszol, gondolom, a tegnapi kúpnak is szerepe lehet ebben. Én meg közben megjártam a szemészetet, már fél nyolckor itthon is voltam, de sajnos a kis legyecskéket nem hagyhattam ott a doktorbácsinál, továbbra is itt fognak röpködni a szemem előtt...

Legfrissebb Tamásos: Öltözködünk, én épp a cipőmet húzom, te szokás szerint dumálsz.

"És akkor emeletes buszon utaztunk, aaa, aaa, leszálltunk a mamival, mert a busz továbbment Pécsre, ....

odahajolsz az arcomhoz - érted, anya, mit mondok neked?"

Ma reggel mamival mentél a kuckóba, mert már gyakran megmondod, éppen kivel szeretnéd csinálni azt, amit, hát ma az ajtóban kitaláltad, hogy nem apával, inkább mamival mennél. Mami örömmel tett eleget a kívánságodnak. Én meg örülök, hogy húsvét alatt megszépült a kuckó. Tágasabb lett, mert a két pici szobából csináltak egy levegősebb szobát, és végre nem azon a viseltes szőnyegen kell játszanotok, hanem ahogy anya megálmodta, már az új laminált padlót koptatjátok. Így teljesüljön továbbra is anya minden titkos vágya!       

Eleredt az eső

Áááááááá..... Negyed órája még szikrázó napsütés volt, most zuhog az eső. Még örültem is, hogy milyen jó kis délutánunk lesz kint, traktorozunk, levegőzünk, élvezzük a jó időt. Most nézzük az ablakból az esőfüggönyt, és mondom, mennyire felhúztam magam. 

Tamás: "Ha leereszted, nem esik az eső?" 

Eltartott pár pillanatig, hogy mit is eresztek le...

Jaj, mikor jöttünk ma haza a csokitojás vadászatból, mert reggel jött ám a telepre a nyuszi!!, még Kornél cica is csatlakozott hozzánk a bejárati ajtónál. Meg is jegyeztem örvendezve, hogy "Együtt a család!" Tamás meg is erősítette: "Együtt a Csanád!" 

Április

Telnek-múlnak napjaink, szépen, nyugodtan, kis vírus és baktérium-infekciókkal színesítve, ahogy az kisgyermekes családoknál kell. Tomi bátyus szókincse napról-napra gazdagodik; már nagyon kellene vigyáznia anyának a szabad-szájúságával, mert ami elhagyja az ajkait, két perc múlva már Tamás mondataiba fűzve köszön vissza. Mint anya kedvenc morgolódós témája tegnap: a Kőkertes bácsik és nénik esete nyomán a fűkaszával. Már megint csak a száraz talajon itt-ott növögető kis gazokra támadnak vele, persze nem kis port kavarva, ami jól beteríti az autónkat, a kiteregetett ruhákat, szépen megpucolt ablakokat, stb. Anya rá is kezd: Ezt nem hiszem el, már megint csak a port kavarják ezek az idióták. Eltelik kis idő, halljuk a gépek zúgását, Tamás szeretné újra megnézni őket az erkélyről.

"Anya, kimegyünk az erkélyre megnézni az idióta bácsikat?" 

továbbmegyek...

"Én is idióta bácsi akarok lenni!"

Hoppá, anya sem sokkal különb... hívtál, mert felébredtél, gyorsan egy mentést akartam nyomni, erre közzétételt nyomtam... utálom ezt a beakadós hülye egeret!!! Még jó, hogy legalább a formázást megcsináltam. Folyt. köv.

Április 20. van. Végre sikerült kicsit ideülnöm. Hogy befejezem-e a bejegyzést, csak rajtatok múlik, úgyhogy csak ügyesen azzal az alvással. A dátumról egyből eszembe is jutott, hogy ma éppen kerek egy éve, hogy megtudtuk, Réka úton van. Április 20-án jelent meg az a két bűvös csík a terhességi teszten. Nem túl higiénikus meg guszta, de a mai napig megvan és gyanítom, akkor is meglesz még, mikor ezeket a sorokat olvassátok.

Az elmúlt néhány hétben igyekeztünk utánajárni Réka szörcsögésének. Kaptunk is jó Gólyahíres nagycsaládunktól egy fül-orr-gégész doktorbácsihoz elérhetőséget, és ezen a hétfőn már el is mentünk hozzá. Van egyfajta stílusa, nem egy tutujgatós fajta, de nagyon jó a humora és láthatóan nagyon be is válik nálatok. Tomi például ma is idézte őt: "Vigyázz, mert ideges leszek!" Én meg jókat derülök, hogy amennyire komolyan előadta magát ott a rendelőben, egy két és fél évesnek szerintem meg kellett volna ijednie tőle, de eszed ágában sem volt ilyet tenni, te is ugyanúgy élvezted az "előadását" mint én. Az orrleszívást már kevésbé, de ahhoz képest, hogy mire számítottam, meglepően együttműködő voltál a vizsgálat alatt. Persze a kiscica elvitte a nyelvedet, de hamar vissza is hozta, mert utána szokás szerint be nem állt a szád és ez azóta is változatlanul fennáll. Réka meg sem rezzent. Semmivel nem lehet kizökkenteni a nyugalmából. Nagy vigyorokat küldött doktorbácsi felé, csak akkor hagyta abba a mosolygást, mikor a cső 10 centire felment az orrába és a homloküregéből szívta a trutyit, de egy nyekkenést nem hallottunk tőle. Úgy tűnik, megoldódott a probléma, mert azóta nem kell minden nap szívni, nem liftezik ott benn a cucc, de doktor bácsi szerint ezt majd meg kell néhányszor ismételni, és felettébb biztató módon borítékolta mindkettőtöknél a majdani orrmandula problémákat...

Olyan gyorsan telik az idő. Úgy nőttök, mint a gomba. És az a fura, hogy nem tudom felidézni, már Rékánál sem, milyen volt, amikor még csak 3 kilós kis csomagocskák voltatok. Sokszor nézegetlek, gyönyörködök bennetek, míg alszotok és igyekszem örökre megjegyezni magamnak ezeket a csodálatos pillanatképeket, mert majd ti is meg fogjátok látni a ti gyerekeitekkel, nagyon hamar tovaszállnak. Már Rékának is vannak olyan kis dolgai, amik régebben a mindennapjaink része voltak, mára már kinőtte őket. Nem a ruháira gondolok. A kis mozdulatok, a hangocskák, a bújás... De jönnek újabbak és ez így van rendjén. A hajacskája, ami már a születésekor sem volt kis mennyiségű, mostanra már a szemébe lóg, jártunkban-keltünkben rengeteg csodálója akad, és ugyanolyan makacs és konok természetű, mint anyáé. Nem lehet ám csak úgy fésülgetni, ő arra áll, amerre ő gondolja, ha meg kicsit vizezném, hátha úgy könnyebb a formázása, hopp, összegöndörödik. Ugyanolyan cumifüggő vagy, mint a bátyád volt és már neked is van kedvenc szundikendőd, egy katicás az ágyikódban és egy méhecskés a babakocsidban. A méhecskét annyira nem értem, hogy gondolták szundikendőnek, mert a kis szárnyai olyan jól csörögnek, hogy még a park túlsó felén is hallani, de igyekszem úgy odatenni a fejecskédhez, hogy mikor morzsolgatod elalváshoz, ne a szárnyaival traumatizáld magad.
A zötyögős kezdetek után, meglepő módon, a mai napig szopizunk, és ami még meglepőbb és érthetetlenebb, a mikroszkópikus méreteimből nem értem, hogy tudtál mára már majdnem hat és fél kilósra gyarapodni. Mindenesetre rettentő büszke vagyok magunkra, hogy ilyen belevaló csajok vagyunk. Az éjszakai és hajnali alkalmakat szeretem a legjobban, mert te is nyugodt vagy, és ilyenkor érzem, hogy tényleg van sok tejcsi, mert pihentem és volt pár óra, hogy "telítődjek". Ilyenkor is készítek sok-sok képet magamban, mert csodálatos, meghitt pillanatok ezek. Persze Tomival is csodálatosak voltak, nagyon ügyes evő volt, és az éjszakai etetések vele is felejthetetlen élmények voltak. Volt bennük valami varázslatos, téren-időn-túli, csak-mi-ketten-élmény. De ezt biztos így érzi minden édesanya és édesapa is.  

Tomi, fú, az elevenségeddel, a folytonos szómenéseddel, a szófogadatlanságoddal rendesen próbára teszed a türelmünket. Tudjuk, hogy ez teljesen természetes dolog a te korodban, ráadásul még jött a hugi is, aki úgy érzed, a neked szánt figyelmünket bitorolja, szóval neked sem lehet könnyű. Sokszor leszünk ingerültek, ilyenkor még teszel egy-két lapáttal rá, de szerencsére mindig meg tudjuk a végén beszélni. És ilyenkor mindig arra gondolok, hol lesz már mindez, mikor az egyetemen tanulod a kvantumfizikát, és kicsit magamba szállok, hogy ne csináljunk belőle túl nagy tragédiát. Tegnap kínunkban már csak nevetni tudtunk apával. Jól kifacsarva, a gólyahíres fotózással a hátunk mögött, egy mozgalmas nap végén ültünk le vacsorázni, hogy a húsvéti szenteltet elfogyasszuk. Te mint egy duracell nyuszi, jól fel voltál húzva, apa meg a végét járta, mert egy kis rosszullét is gyötörte. Csak annyit kért, hogy egy kicsit maradj csendben és próbáld meg nyugodtan elfogyasztani a vacsorádat. Hát nem ment. Ide nyúltál, oda kaptál, kiabálva mantráztál, és miérteztél, ahogy egy jól elfáradt és idegileg túlhúzott két és féléveshez illik. Ha apa nem válaszolt, anyához fordultál, és fordítva. Egyszer én válaszoltam meg egy kérdésedet, gyorsan fordultál is apához, hogy elmond neki a választ, nem számított, hogy apa is ott ül velünk, neked mondtam, akkor ő azt nem hallhatta. Na, apa egy idő után felemelte a hangját, hogy fejezd már kicsit be, és mint akinek már egy csepp ereje sincs, sóhajtva hátradőlt a székén. Te egy pillanatra megszeppentél, de tényleg csak egy pillanatra, mert a következőben már kérdezted is: "Miért hátradőltél?" Hát erre mást már nem lehetett reagálni, kitört belőlünk a röhögés, de azért megpróbáltuk neked elmagyarázni, minek is "örülünk" ennyire.

Zárásképpen egy-két Tomiszáj. Mert olyan büszke vagyok rád, ahányszor csak előhozakodsz egy újabb fordulattal.
Hallom, hogy a fürdőszobában beszélgettek apával, és egy történet jut eszedbe, amit elmesélsz neki. Hallom azt is, hogy ezután így szólsz,: "Elmesélem anyának is." Odajössz hozzám. És kezded: "Szóval!"...

A Wekerlén az ovi előtt mindig parkol egy lila Modus. Egyik nap mégsem volt ott, mindjárt ki is szúrtad, és kérdezted: "Hol a lila autó?" és meg sem vártad a még készülőben lévő "okos" válaszomat, folytattad: "Elment.. Valószínűleg."

Ma megkóstoltad mami húsvéti citromtortáját. Kérdezem, "Na, milyen a mami tortája?"
"Finom... Nem csodálom." 

Vidodó

Van egy dolog, amit nagyon, de nagyon szeretsz csinálni. Nem, nem a futkározás, nem a bicajozás, nem a homokozás, jó, ezeket is nagyon élvezed, de sosem mondanád csak úgy, hogy "Akarok homokozni!" vagy "Akarok biciklizni!" (A szeretnék is megy már, de mint rendes két és fél éves, minek használd, ha ott az a jó kis AKAROK!!! is...) Ezzel szemben azt napjában minimum tíz alkalommal halljuk, hogy "Akarok VIDodódzni!" Próbálunk egy határt szabni a dolognak, mert őszintén szólva, jobban esne, ha azt követelnéd, hogy fára mászhass, ne a monitor előtt ülve szórakozz versenyző traktorok és pick-upok látványán, de legalább - főleg Mamival, mert ő végtelenül türelmes és kommentálásban verhetetlenül kreatív - egy sor új dolgot tanulsz ilyenkor is és végül is velünk vagy, nem egyedül vagy odaültetve. 

Nna, hogy mennyire fontos az életedben a videózás, és hogy mire vagy képes érte, mi sem bizonyítja jobban, mint a következő kis szösszenet.

Sajnos sokszori fejmosást követően sem sikerült még leszoknod arról a habitusodról, hogy a játszótéren néha "összetéveszted" a gyerekeket, és országos cimbijeid, Csanád vagy Dávid helyett mondjuk a kis Lívia vagy épp Ricsikæ motorját célzod meg a tiéddel és ütközöl velük és kész a baj, mire én nagyon mérges leszek rád és megyünk haza. Még a liftben is tart a hegyibeszédem, mire te nagy őzike szemekkel, a legcukibb kisfiús hangoddal csipogod nekem, hogy "Nem-fellököm-a-Líviát-a-játszótéren-aranyos-vagyok-vidodózunk?"  

És magamban nem tudok rád tovább haragudni, annyira muris, hogy ugyan már működésbe lépett a számító kis zsiványság, de még nem vagy mestere a jó leplezésnek.  

Jaj, és ha már a videónál tartunk a v betűről eszembe jutott egy vicces dolog. Imádod a gödröket. Ásni, belemászni, bogarat keresni bennük, stb. Csanád is ugyanígy van velük. Annyira, hogy ugyanúgy "vödör"-nek hívja őket ő is, mint te. A mamájával, Zsuzsa nénivel nem tudunk egy hasonlattal sem rábírni titeket, hogy "gödör"-nek nevezzétek, hiába is gézázunk, egerezünk vagy garázsozunk.  

Első bonyhádi egyedül ottalvós

Milyen furcsa csönd van. Mamival elutaztál Bonyhádra. Már délután is kicsit elszorult szívvel jöttem-mentem, de hősiesen tartottam magam, most pedig már együtt tartjuk magunkat apával a nagy nyugalomban. Még soha nem voltunk ennyire távol egymástól, nem beszélve arról, hogy - a kórházi alkalmakat leszámítva - még sosem volt olyan, hogy apa vagy anya nélkül töltötted volna az éjszakát. Szerencsére láthattuk egymást skype-on, miután megérkeztetek és örömmel konstatálhattuk, érzelmileg stabil a gyermekünk, mert pár mondat után te már untad is Mami beszámolóját, és megnyomtad a számítógépe power gombját. Azért annyit még el tudott mondani Mami, hogy fantasztikusan jól viselkedtél, talán egy kicsit sokat csicseregtél, de hogy ne zavard a bonyhádi buszvezető bácsit, csak feljebb vette a rádió hangerejét és már meg is oldódott a probléma. Rutinos buszozó és pesti gyerek lévén nem okozott gondot, hogy villámgyorsan fel meg leszállj és elfoglald a helyed a nagy emeletes buszon. A háttámla döntő kart kinevezted váltónak és az út során rengeteg értekezésre alkalmas dolgot láttál, úgyhogy unatkozni nem volt időd. A szekszárdi buszvezető bácsi nagyon aranyos volt, még azt is megengedte, hogy az első ülésen utazzatok, hogy láthasd őt munka közben. Mert hogy előtte kicsit furcsálltad, hogy nincs a busznak vezetője, mikor fent utaztatok az emelet első üléssorán.

Hát, a sikeres kezdés után kíváncsian várjuk a folytatást. Az esti rutinunk mindenesetre hiányzik, mert kb. mostanában énekelnénk a Mackó brummog-ot, meg mennének a szokásos ismétlődő sztorik. De nyugodtan hajtjuk álomra a fejünket, mert Maminál nagyon jó helyen vagy, vigyáz rád, ő a legeslegjobb fejből mesét mondó nagymami a világon, és persze ő főzi a legeslegjobb nudlit és gombócot is. Orsinak pedig annyi mindene van, hogy négy nap kevés lesz ahhoz, hogy mindent tüzetesen megnézz vagy kipróbálj nála.

Réka pedig tegnap óta mintha egy szinttel feljebb lépett volna az ego és akarat skálán. A nagy sietségben nem kapott cumit, mikor lementünk délutáni játszizni. Lett is nagy patália hamar, mert a szundi kendő nem tudta betölteni vagy kitölteni a cumi hiánya okozta űrt. Addig ordítottál, míg vissza nem fordultunk mindannyian a cumidért, és mikor megkaptad, befordultál a sapid alatt és bevágtad a szunyát. Azóta ha valami nem azonnal történik, már szóvá teszed, nem vársz türelmesen mint egy kisangyal, ahogy egészen tegnapig tetted. És mikor ma feljött hozzánk Mami és én elszaladtam a pelenka nagykerbe, mikor felébredtél és nem engem, hanem Mamit találtad magaddal szembe, először még somolyogtál egyet rá, aztán gyanakodva kezdtél nézni rá, majd felháborodott sírásba törtél ki. Ezt Mami akkor mesélte, mikor hazaértem és már a hintában feküdtél. Föléd hajoltam és nagy sopánkodva kérdeztem, hogy nahát, nem ismerted meg a Mamit, mire te felnéztél rám, és mintha értenéd, miről is van szó, már csempült is az az édes kis szád lefelé, és jött a nagy méltatlankodó sírás, hogy hogy merészeltelek ilyen szörnyűségnek kitenni. Hát majd megettelek, olyan édes voltál. Ezután majd jobban odafigyelünk, hogy ne érjenek ilyen váratlan fordulatok.