Ma uzsonnára gyümölcsös túrót kaptál, meséltem, hogy mi van benne, és hogy készült. Mikor a málnához értem, mert azt nem sokszor kaptál még, mint újnak számító szót, külön kiemeltem. Mondom, hogy "málna", erre te - pedig nem is vártam semmit tőled -, szépen, tudatosan, szabatosan, gyönyörűen artikulálva minden egyes hangzóját, elismételted: "Málna". Majd felugrottam, de lehet, hogy egy kicsit valóban felugrottam a székből, annyira boldoggá tettél, és mivel láttad rajtam és tetszett neked is, újra meg újra elismételted, hadd örömködjön még jó anyád. Nem is tudom, ma hányszor ismételtük el ezt a szót, talán életemben összesen nem mondtam ki ennyiszer, mint a délután és este folyamán, egyszerűen nem tudok betelni az első önálló, végig kimondott gyönyörűséges szavaddal, amit olyan édesen formálsz azzal a szép kis száddal, pofikáddal. Ki gondolta volna, hogy ez lesz az. Tudom, a traktor, a billencs, a markoló már rég a saját szókincsed része, vagyis töredékeikben már rutinosan használod őket, és a mostanság oly gyakorta alkalmazott "betöttő" vagy "betöltő" szót, amit még mindig nem sikerült megfejtenünk, mit is takarhat, mert meglehetősen univerzálisnak tűnik, de önző felnőtt fejemmel ma lettem először igazán büszke egy kimondott szóra. Csak így tovább, Kicsikém!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése