Ahová a király is egyedül jár..., anya oda sem. Mindig közönség előtt kell pisilnem, kakilnom; mostanában már komoly okításban is részt veszek, hogy mennyi papírt és hogyan használjak. Egyedül nem húzhatom le a wc-t, csakis segítséggel, a fedeléhez sem nyúlhatok, mert te szakszerűbben le tudod csukni. De nem is ezért kezdtem el most írni, hanem mert amiről be szeretnék számolni, az is a wc-hez köthető. Mert ott van a madaras naptárunk, belül, az ajtón. Júliusra lapoztunk, újabb madárral találkozunk, egy nyújtózkodó hamvas rétihéjával. Hogy ne legyen minden madár zsezse, bár anyának még mindig nagyon tetszik ennek az édes pici madárnak a neve, és ez hallhatóan átragadt rád is, mert ami nem galamb, az zsezse, de hogy ne is egy ilyen bonyolult és összetett nevet zúdítsak rád, gondoltam, a rövid, de velős héja megteszi. Elkerekedett szemekkel nézel rám, és nagyon fontos arckifejezéssel a szádba mutogatsz, aztán mondod is, hogy Memme! Memme? Mit nem szabad? Nem értem. Nem szabad megenni a héját? Hát, persze, hogy nem, héját nem szoktunk enni, magyarázom trónusomról, mire hirtelen észbe kapok, hogy 10 perccel ezelőtt krumplit pucoltunk és figyelmeztettelek, hogy a héját nem szabad megenni! Imádlak!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése