Délelőtt szokásos kis rutinunkat követve kipucoltalak a kakából és készültem egy gyorsat porszívózni. A kakás pelust már nem dobjuk a hiperszuper hermetikus kukába, mert a reklámmal ellentétben abból is ugyanúgy kijön a szag, mint egy fedeles kukából, tehát egyenesen megy a szemétledobóba, ezt anya egy laza mozdulattal oda bowlingozza a bejárati ajtóhoz (ha pont a sarokba talál, az plusz pont és fenomenális érzés), aztán majd csak járunk arra is és ledobjuk a süllyesztőbe. Nagyon szeretsz mostanában pakolni, kis dolgokat nagy dolgokba, fedeleket a bödönükre, dobozukra, és nagyon okosan meg is érted, hogy ezt tedd ide, azt tedd oda. A pisis pelust is te pakolod a sangenicbe, bele is tetted szépen a reggelről ott maradt pelusgombócot, csavartunk egyet rajta, én meg gurítottam a kakást az ajtóhoz. Bekapcsolom a porszívót, fél szemem rajtad, célirányosan skerázol jobbra, majd kis idő múlva ugyanúgy vissza a szobádba. Utánad megyek, hát látom, ott a kezedben egy pelusgombóc és nyitod ki a sangenicet. Ugyanis elmentél a bejárati ajtóhoz, megfogtad a pelust, és visszavitted, hogy kidobd az ő jogos helyére, mert rend a lelke mindennek.
Valljuk be, nem a legmagasztosabb eszközt választottuk ehhez a diadalhoz, de akkor is én vagyok a legbüszkébb anyuka a világon!!!
(Erre a bejegyzésre térjünk vissza úgy 10-15 év múlva, hogy rendrakásnál kellő motivációt meríthess 11 hónapos lényedből!)
11 és fél :-)
VálaszTörlés