Beszélgetünk

Hú, nagyon beindultunk beszéd-téren! Fel sem tudom már sorolni, hány szót tudsz és értesz már, és egynek-kettőnek mondod is szótagjait. Ami pedig még bámulatosabb számomra, az az, hogy milyen kreatívan működnek azok a tekervények abban az okos kis fejedben! Etetőszékes beszélgetéseink során mostanában szinte minden alkalommal meglepsz egy újabb fordulattal. Sokasodnak a jövő heti programok, így lapoztam egyet a kutyás naptáron, hogy beírogassam őket és ott is hagytam a szeptemberi blökinél. Ezt ebédnél ki is szúrtad, és mutattad is, hogy megváltozott a kutyus. Mondtam, hogy miért és hogy most egy hónapig ez a kutyus néz majd rád, nevezzük Buksinak, mert olyan buksis az ábrázata. Erre te két kezeddel átfogtad a fejedet. Néztem, hogy vajon miért...és rájöttem, hogy azt szoktam neked mondani, mikor belefejelsz valamibe és vigasztalni kell, hogy "Beütötted a buksidat." És csak ámulok, hiszen soha nem úgy tanítottam neked, hogy az a buksid, hanem a fejed, és te mégis összeraktad magadban. És még mennyi mindent összerakhatsz így! Már nem emlékszem, mi volt az a szavam ma, amiben a "mos" is szerepelt, de amúgy semmi köze nem volt a mosáshoz, de te egyből a mosógépre mutattál, ahogy kimondtam, kár, hogy nem jut eszembe. Na mindegy, izgi dolgok ezek, és mindig elérzékenyülök, hogy tanuja lehetek, annak a csodának, ahogy az anyanyelv, szép magyar nyelvünk csírája bontakozik ebben a kis emberben.

Amit mostanság legtöbbször hallunk tőled, az az erőteljes és nyomatékos "Bbbbe!" parancsszó, amit mint egy kis generális, szórsz mindenfelé, ritkábban "Eb!" és a buszra és motorra alkalmazott "Bbbu" és "Bbba".