Bonyhádon

Lassan egy hete vagyunk Bonyhádon Maminál és Orsinál. Találkoztunk sok kedves ismerőssel, baráttal, csak úgy zajlanak az események. Bocikat néztünk (és khm...ettünk) a Tarka fesztiválon, sokat sétálunk, közben örülünk és sikoltozunk a buszoknak és motoroknak, egy-két autónak, kutyának, néninek, bácsinak.
Fantasztikus az a fejlődés, amit azóta produkáltál, hogy utoljára itthon voltunk. Júniusban még nem másztál, most négykézláb fogócskázunk körbe-körbe a házban, hol én kergetlek téged, hol te engem. Tegnap éppen uzsonnázunk, mikor szokásosan izegsz-mozogsz, mutogatsz és magyarázol az etetőszékedben. Egyszer csak  felnézel a kis naptárra, amit karácsonyra kaptak tőled Mamiék, három hónaposan mosolyogsz az augusztusi oldalról. Rámutatsz, mondom, hogy "Baba. Ki az a baba? Te vagy, Tamás!" erre a két kis kezecskéddel rámutatsz a mellkasodra, Orsival pedig azt sem tudjuk, hova legyünk a gyönyörűségtől, hogy ilyeneket tudsz; soha nem mutattam ilyet neked. Mami kiszolgált videójának kazetta nyílását is felfedezted, és arra is rájöttél, milyen remekül elfér benne Orsi magnójának kicsi távirányítója.
Apával esténként a skype-on találkozunk. Úgy örülsz neki, mikor meglátod, szeretnél a nyakába kapaszkodni, megérinteni, annyira édes vagy, ahogy kérdőn ránk nézel, hogy hogy került oda Apa, aztán ugranál az ölébe és fülig ér a szád, hogy "Ott van az apukám!!!"