Van egy nem mindennapi játékod, ami mostanában igen nagy boldogságot okoz neked. Pár hetes korodban a szívbajt hoztad rám, mikor ezt "játszottad". Bármit, amit magad mellett találsz és rá tudsz tenni az arcodra, ez többnyire a pléded, de a kockás rongy-nyuszi is kiváló célszerszám, ráborítod a szemedre, vagy az egész arcodra és eszeveszettül repkedsz kezeddel, lábaddal, mint aki épp megfulladni készül. Szóval "régebben" megállt az ütő bennem, mikor így találtalak a nagy csöndre rád nézve, ma már tudom, hogy ez neked tetszik, bármennyire is bizarrnak tűnik. Leemelem a takarót a fejedről, vagy te rántod le, mert hallod, hogy jövök, és csillogó szemekkel, teli szájjal vigyorogsz rám. Azt is szoktuk játszani, hogy rád terítem a plédedet és lassan lehúzom a fejedről, te meg közben mintha vízbe merülnél, majd felbukkannál, egy elnyújtott, kéjes sóhajtással zárod a folyamatot, türelmetlenül követelve a következő kört. Szerintem ez a búvár reflex módosulása, ha már nem voltunk eddig képesek elvinni babaúszásra, így oldod meg; hogy Apa mitől int óva a fenti jelenséggel kapcsolatban, arra meg inkább térjünk vissza 18 év múlva (emlékeztetőül: már több híres bácsi pórul járt így...).
Ma megtudtam egy újabb érdekes dolgot rólad. Voltunk a tündéri ortopéd doktornéninél kontrollon, megnézte a csípődet ultrahanggal is, minden a legnagyobb rendben. Aztán ahogy öltöztettelek, egyszer csak észreveszi a lábujjaidat és már diktálja is, hogy a második és harmadik ujjaid között syndactylia van! Vagyis részlegesen összenőtt ujjacskáid vannak. Néztem is mindig, hogy milyen vicces a kisbabák lábujja... Mondjuk fürdetéskor kevésbé találom viccesnek, mikor a lábujjköz-szöszöket kell kivadászni onnan, de gondoltam, majd csak kinövöd. Na várhatom... Ha ez vigasztal, pont te voltál az a szerencsés újszülött, aki a 2500. volt a sorban, mikor a syndactilyát osztották, mert ekkora a valószínűsége, hogy így jöjjön világra valaki. És nem mellékesen Ashton Kutcher is ezzel él, ami számodra valószínűleg inszignifikáns, Anya szerint viszont cseppet sem von le a sármjából. Na de ez is csak azt hivatott alátámasztani, hogy tudtad jól, hová kell pottyanni, hiszen a mi családunkban nem egyszer manifesztálódott már a boszorkány örökség, lásd Orsi nénikédet, aki három hüvelykujjal született!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése