Búcsú mózestől

Hát, elraktuk a mózest. Tegnap, mikor a szokásos sétánkra mentünk, nem aludtál el egyből, csak nézted a fákat, aztán engem. Olyan szomorúnak tűnt a tekinteted, és olyan nagyfiús voltál már a mózeshez, hogy nem lettem volna képes újra belefektetni, bármennyire is nehéz volt az újabb mérföldkő okozta traumámon átlendülni. Aztán csak becsuktad a szemed és morcosan szorítottad, hogy a januári "verőfény" ne bántsa, hiába is bíztattalak, hogy most nem kell aludni, nyugodtan nézelődj csak. Második park-körünk elején föléd hajoltam és halkan mondtam, hogy "Nyuszika, nem kell csukva tartanod a szemed, nyugodtan kinyithatod!" Erre a cumid mögött két irányba elindult a pici szád két sarka és olyan jót rötyögtél rajtam, mint még soha...persze csukott szemmel. Te betyár!!!

A sportkocsizást egyébként nagyon élvezem, klasszisokkal könnyebb irányítani, te is többet nézelődhetsz, ami pillanatnyilag még arra nagyon jó, hogy rekord idő alatt elaludj... Kicsit aggódtam, hogy majd egyből azon fogsz dolgozni, hogy felülj benne, de szerencsére még kényelmesnek találod a hátradöntött támlát. Ja, és amiatt aggódtam, hogy majd megijedsz, ha nem látsz??? Hát, nem mondhatnám, hogy kétségbe estél, hogy kikerültem a látóteredből... Ha nagykorodban gyorshajtó leszel, tudd, hogy anyádnak köszönheted...olyan jó érzés végre HALADNI!!!

Ma jött hozzánk egy kedves redőnyszerelő bácsi, mert a szobádban a gurtnit már csak az ige tartotta. Háromszor is megállapította, milyen gyönyörű baba vagy. A harmadik után megkérdezte, mi a neved. Mondom, hogy Tamás. "Igeeen? Szevasz, Tomika! Azt hittem kislány!" Elmondanám, hogy a fekete Beatles-es bodyd, a sötétkék mackóalsód és szintén sötétkék zokni volt rajtad. Igazi kislányos öltözet. Kérdezem, miért. Hát, mert olyan gyönyörű babás arca van! És nem ő volt az első, aki ezt így vezette le. A kisfiúk nem lehetnek gyönyörűek??!!

Ó, és majd' elfelejtettem! Végre-végre kezded felfedezni a hasonfekvés örömeit, sőt már balra is fordítod a fejed!!! Na nem alváskor, akkor szigorúan marad a jobbra nézés, de egy-egy pillanatra azért kikacsintasz már balra is, mocorgás közben, szóval szépen haladunk ezzel is. És nem hiába győzködtünk Apával, hogy hengeredni jó móka, már mosolyogsz, ha gurítunk, nem esel tőle pánikba.