De nem is ezért kaptam elő a klaviatúrát, hanem hogy gyorsan megjegyezzek valamit. Most éppen alszol, hasonfekve, megint mint egy kis pollengyűjtő méhecske: a két combidon egy-egy borogatással az ügyeletes szürke harisnyádban. A fejecskédet szokásosan jobbra fordítva tetted le, kicsit simiztelek, aztán szépen lecsukódott a szemed. Teszek-veszek, egyszer benézek rád és mit látok??? Balra fordítottad a fejed, úgy alszol most is!!! Egy nyikkanás, egy nyürrögés nélkül!!! Apró örömök az életben, mondaná Scholtz Gabi néni! :)
Ez a blog úgy indult, hogy egy örökbefogadó anya gondolatait, tapasztalatait gyűjti össze, legfőképpen azért, hogy gyermeke megismerhesse majd egymásra találásuk, közös útjuk történetét. Ha az olvasó arra kíváncsi, mennyiben más az élet, ha örökbefogadó a szülő, lehet, hogy csalódni fog...semmiben. Ugyanazt a csiszolatlan gyémántot bízta ránk Valaki, mint mindenki másra, rajtunk áll, hogy milyen tökéletesre csiszoljuk.
2012. január 5., csütörtök
Balra át!
Reggel voltunk a doktornéninél az esedékes oltások miatt. Újfent dagadt a mellem a büszkeségtől, olyan bátor nagyfiú voltál, összesen ha fél percig sírtál, aztán folytattad, ahol előtte abbahagytad: kíváncsi tekintettel nézelődtél minden érdekesnek vélt személy és dolog felé.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése