Érzelmek kavalkádja

Most alszol (meglepően könnyen ment az elalvás, semmi visítás, méltatlankodás!!!, persze meg is dolgoztunk az eredményért, aktívan baba-mama foglalkoztunk egész délelőtt), úgyhogy gyorsan leírom, hogy milyen jókat rötyögtünk együtt az előbb az etetésed alatt. Nyilvánvalóan bosszant még az a tény, hogy a pépes étel megszakításokkal érkezik a szádba, ahányszor elveszem a kanalat, azt hiszed, soha többé nem látod viszont. Dúlsz-fúlsz, türelmetlenül bosszankodsz, én meg csak nevetek jókat, mert annyira cuki vagy, közben igyekszem újratölteni a muníciót, erre te is hirtelen átváltasz rötyögősbe, de közben a könnyeid is szökdösnek a szemed sarkából! Lassan azért tudatosul, hogy a papi evés is evés, de az illúziót még muszáj fenntartani egy kis adag tápival a cumisüvegből, hogy ne hidd azt, hogy éheztetünk. Eszméletlenül ennivaló vagy, ahogy türelmetlen dühödben kezed-lábad követel, miközben készül a tápi, de egyet-kettőt vigyorogsz is hozzá, mert látod, hogy mi is készül neked és hamarosan a tiéd lesz.

Tegnap, mikor Apával etettünk, minél többet ettél, annál türelmetlenebb lettél. Apa próbált kicsit kizökkenteni, nyugtatni, kérdezte, hogy "Nyunyóóó, nem érzed, hogy telítődik a pocakod?" Ekkor megszólaltál, hogy "Neem!" Hát a kanál majdnem kifordult a kezemből. A könnyünk is kicsordult, annyira jót nevettünk.

Első karácsonyunk

Tegnap betöltötted a negyedik hónapot, rögtön kaptunk is a ragyogó alkalmon, rizses-csirkés-alma pürével ünnepeltük a nagy napot. Nagyon izgatottan vártuk, mit fogsz szólni első nagyfiús kosztodhoz, lesznek-e majd muris fintorok, nagy prüszkölések, vajon lesz-e maradék a füleden is... Mint eddig számos első alkalmas szituációban, ezúttal sem kellett sokáig noszogatnunk Mamival, hogy ráérezz az ízére; egy-két próbálkozás után úgy ettél, mintha mindig is így ettünk volna. Hihetetlenül nyitott vagy az új dolgokra! Vajon a hason fekvést miért nem tekinted ilyen izgalmasan új perspektívának? Egyelőre kétemberes feladat a kanalas etetés: egyikünk a kanálfelelős, a másik a hátad mögül tisztes távolban tartja a két örökmozgó kezecskédet, akik mindig ott akarnak lenni, ahol az érdekes dolgok történnek: a szád körül. A vaníliás rizspép ellen sem voltak az imént fenntartásaid, de valljuk be, Anyának és Orsi nénikédnek is nagyon bejött az íze, mert ugye muszáj mindent alaposan letesztelni, mielőtt a babának adjuk...
Szerencsére étkezés közben nem vagy annyira közlékeny, mint amúgy általában, mert eléggé bánná a ruházatunk, ha beindítanád a "há-brrrrrrrüüü"-det pürézés közben. Olyan édes vagy, már nemcsak a gurguláidtól olvadozunk, néhány napja kezdted ezt a tündéri bürrögést. Ha cumit kérsz, még mindig nyomatékos "mmmm"-ket dúdolsz.
Karácsony szentestéje van, Maminál vagyunk, aki gyönyörűen feldíszítette a fát, és rengeteg finomságot sütött-főzött nekünk. Idén először otthon is van karácsonyfánk, így már az erkély melletti sarok is elég érdekessé vált, hogy hosszasan szemügyre vedd. Mindjárt készül a halászlé is a bográcsban, azzal a csodálatos paprikás-füstös illattal, amit úgy várok minden évben; hogy megint bosszankodjunk kicsit a füstszagú ruháink miatt, de igazából nem is bánjuk, hiszen ez is része a rituálénak, aminek immár te is részese lettél. Pillanatnyilag méltatlankodva, hogy megint képesek voltunk letenni a kiságyadba, de igazából az a problémád, hogy túl álmos vagy, mert semmiről nem akarsz lemaradni, alvásra nem pazarolsz túl sok időt.
Hét éve minden évben elképzeltem, hogy a karácsonyfa alatt végre ott rugdalódzik majd a hordozóban a kisbabánk, hát elérkezett ez is, kíváncsi vagyok, mit fogsz éppen csinálni, ha nemsokára összegyűlünk a fa körül és a hordozóba ültetünk, hogy megörökítsük ezt a rég várt pillanatot. Apa szerint aludni biztos nem fogsz. Most Apának végre sikerült rábeszélnie egy kis ejtőzésre, Orsi vigyáz rád, én meg szaladok ki Mamihoz a bogrács mellé felfüstölődni!    

Kacaj

Tegnapelőtt és tegnap is Mamival határozottan kacagást hallottunk tőled. A Ringatóból szórakoztattalak valamelyik mondókával, arra kacagtál egy jót. Tegnap pedig, amikor ültél. Nagyon szereted, ha felülhetsz és a "magasból" szemlélheted az alattad elterülő színes-formás világot és ahogy a kis lábikód elhelyezkedik benne. A fejedet csak úgy kapkodod jobbra-balra, nehogy elszalassz valamit. Hason fekve viszont kitartóan csak jobbra fordítva vagy hajlandó letenni a fejecskédet, mint az a skót juhász kutya a tévében, aki egy istennek sem akart jobbra (vagy balra?) kanyarodni...kár, hogy nem emlékszem, hogy is vették végül rá...

 

...és jött Sophie

Sokan dicsérnek, milyen szépen tartod már a fejecskédet. Ilyenkor kicsit értetlenkedek magamban, hiszen te már az első naptól tartottad azt az elszánt kis buksidat. Jó, néhány héttel ezelőttig előfordult, hogy kaptam egy headbanget az orromra; előrefelé még nem tudtad mindig megállítani a lendületet. Ma találkoztam egy három hónapos babával és az anyukájával, míg rád mami vigyázott otthon. Érdeklődtem, mennyi idős, mondtam, hogy az én babám is ennyi, anyukája kérdezte, hogy hívnak téged, mondtam, hogy Tamásnak. Az ő babája is majdnem Tamás lett, kérdezem, őt hogy hívják: Benedek. Mami szerette volna, ha Benedek leszel...de persze ezeken már nem akadunk fenn. Benedek ugyanazt a nyelvezetet használja, mint te, egy picikét éretlenebb és HALKABB kiadásban. Jókat mosolyogtam az ismerős lamenteken. Na de mikor anyukája felemelte, hogy betegye a hordozóba, Benedek kicsi fejcije mint Mr. Bean macija a hipnotikus elalvás pillanatában, hátranyaklott... jajj, szegényke! Elgondolkodtam, vajon ő van lemaradva, vagy te sietsz ennyire. 

Mert az szemmel látható, hogy nem az a csendes szemlélődő vagy, rohamléptekkel szeretnéd felfedezni a világot, mintha be szeretnél pótolni valamilyen elvesztegetett időt. Nincs időd aludni, üldögélni, ne adj'isten, fekve tevékenykedni, csak épp egy kicsi jut mindenre. Menni, menni, menni. Ha leülök veled, ösztökélsz a lábikóddal, csípőddel, mint egy fáradt öszvért, hogy tovább, tovább. Már nem evezünk a Row Your Boat-ra, mert evezés helyett máris fel akarsz ülni, úgy húzod fel magad a kezeimet markolva. Akkor vagy igazán boldog, ha felállítalak és úgy nézhetsz körbe rikkantva, tele szájjal vigyorogva, mint Apa és Anya: egyenesen, függőlegesen. 

Lassan elhagyjuk a 62-es kollekciót is, ma már 68-as pizsiben alszol!

Tegnap pedig megérkezett hozzánk - most már tudjuk a nevét - Sophie zsiráf is, aki már olyan sokszor köszönt nekem netes barangolásaim során. Valahogy mindig felbukkant, ha baba-dolgokat nézegettem, nem is sejtettem, hogy este már te is a picurka szádba fogod tömködni híres-patinás patáit, hála Kiscsikónak és Démónak, akik elhozták őt neked!