2016. augusztus 8., hétfő

Nyarunk

Nyár. A felhőtlenség, a meleg, a pancsolás (Réka szerint pancskolás) a sok puha gyümölcs, ahogy beleharapunk és végigfolyik a könyökünkig... Hmmm. Ezt vésem be. Nem hagyom magam. Ami nem volt tökéletes, az meg vicces volt és jó lesz elővenni évek múltán egy jót kacagni rajta. Persze mindenen azért nem lehet... 


Idén a Balaton déli partját választottuk, ha már kicsi gyerekeink vannak, miért is ne a sekély vízben pancskolhassanak. Siófokra mentünk, Mami szomszédjának, Ilonka néninek a házába. Igen, akinek van a Lolája, a zsemle színű bájos labradorja, aki bármikor szívesen odaszalad hozzátok egy kis simire, ha a kerítésen keresztül óbégatjátok, hogy LOOOLAAAAAAAAA!!!! Már ott kaptuk az intő jelet a gondviseléstől, mikor Móni felvilágosított, hogy Siófokon már rég nincs sekély víz, derékig ér, ha belelépsz. Ez nem tántorított el minket, a déli parton sekély a víz, punktum. Teltek a hónapok, közeledett a hetünk: július 14-19. Nem volt gatyarohasztó meleg egész nyáron, voltak esősebb napok, meg kellemes meleg napok, de ezen sem kezdtem el morfondírozni előre. És akkor jött a kérlelhetetlen előrejelzés: július 14-én hidegfront érkezik, sok eső lesz, narancssárga riasztás, de 19-én újra melegedés várható... És pontosan így is lett. 14-én még láttuk a napot, mikor megérkeztünk, és legközelebb 18-án délután mutatta meg magát. Hogy a két dátum között mi volt, na az lesz a kacagás tárgya, néhány év múlva. Maradjunk annyiban, hogy láttuk a Balatont szürke színben is, örültünk, hogy volt a házban siesta kályha, és láttuk kívülről a teltházas Tamási Gyógyfürdőt és a Siófoki Galerius Élményfürdőt pár percig, 50 méteres embersor végéről.
Nagyon nagyon sajnáltunk titeket, mert tavasz óta csak azt mondogattuk, hogy ne pancsolj annyit, ne vizezd úgy össze magad, majd a Balatonban fetrenghetsz naphosszat! És ti így vártátok a balatoni nyaralást és nem értettétek, hogy miért nem megyünk már fürödni. Szerencse, hogy legalább quadozhattál, Tomi, volt a közelben egy vurstli, ahol felülhettetek a körhintákra, ugrálhattatok a trambulinon, és ez mindig nagyon tetszett nektek. Sokat utaztunk, jókat ettünk, és együtt voltunk, ez számít igazán. Utolsó nap csak azért is belementünk a 20 fokos Balatonba! Hihetetlen, de hamar megszokja a test, már nem is volt olyan rettentő hideg, ha egyszer belemerültünk. De az önfeledt pancsolás élmény ezúttal elmaradt.

Szerencsére még egyszer a nyáron le tudtunk menni Mamihoz pár napra Bonyhádra, és láss csodát, szép meleg nyári napokat fogtunk ki. Kata felvetette, hogy találkozzunk a strandon, hát ki is használtuk a lehetőséget! Olyan szuper kis délutánunk volt! Ott voltak Anikó nagylányai is, Anikó és Angéla, akik tündéri aranyosan adtak kézről kézre titeket a vízben, egy percre sem hagytak magatokra, úgy vigyáztak rátok. Tomi még csúszdázott is velük. Még nagyon sokszor szeretnék veletek menni a bonyhádi strandra! Majd szólunk nekik is. ;)




Tominál most IFA szerelem van. Vannak ugye a Frankék, sok állattal, és van a nagynénéd, akit nem kell kérlelni, hogy menjen el veled megnézni őket. Nem is tudom, melyikőtök izgatottabb egy-egy Frank vizit előtt. Na és nekik vannak IFÁik. Bele is ülhettél az egyikbe! Állítólag legközelebb még el is visz a Dezső egy körre. Közben meg titokban készül egy remek kis IFÁs póló a szülinapodra!

Apropó szülinap! Elhatároztam, hogy az ötödikre szervezek neked egy kis bulit meghívott vendégekkel. Nagy a készülődés, persze ez most még nem látszik, de igyekszem élménytelivé tenni a napodat. Remélem, tetszeni fog és jól érzitek majd magatokat. Itt lesz Borka, Norbi, Ádám és Gergő a Katica csoportból, na meg Dávid és Csanád sem hiányozhat.

Akkor már dolgozni is fogok. Próbálom nem túl tragikusra fogni, úgy fogom fel, hogy most töltöm a két hét jól megérdemelt szabit! Mindjárt másképp hangzik, ugye? Kicsit azért várom is, milyen lesz újra az a világ.

Tomi, ma voltunk az ötéves státuszvizsgálatodon. Nagyon meg lettél dicsérve. Azokat a feladatokat is szuperül megoldottad, amik 1-2 éve még nagyon mumusok voltak neked. A "pilótás" fejhallgatóssal meg a képfelismerőssel nagyon elkápráztattad Kriszti nénit! Aztán délután egy maratoni birkózást rendeztetek a nagyokkal a homokban. Egy vödörnyi homok jött ki belőled este.

Réka, ma annyit kacagtam rajtad, ahogy a nagyfiúkon (bizony, 10 éves nagyfiúk!!!) csüngtél, főleg Bencét zaklattad, de Csongort is el-elkaptad. Annyira édesek vagytok, te ahogy megfogod a kezüket, kéred őket erre-arra, megölelgeted őket, ők meg ahogy mindezt hagyják és alávetik magukat a kis szeszélyeidnek. Jaj, hogy szeretsz incselkedni velük. Megkérdeztem, melyiküket szereted. Nagyon diplomatikusan azt felelted, a Bencét és a Csongort. Akkor ravaszul tovább faggattalak: de kit választanál közülük? Te pedig szikla szilárdan: A Csongort és a Bencét!

Sajnos az élet nem csupa móka és kacagás. Napra pontosan ma egy hónapja, hogy elment a kecskeméti Papa. Nem megyünk többet a Margarétába. Anyának nincs többé Apukája. De jó érzésekkel mehetett el. Sosem panaszkodott, mindig mondogatta, milyen sok helyre eljutott, soha nem tette le a nyughatatlan hátsóját. Ezt ő persze egy másik szóval mondta. :) Azt mondják, aznap reggel még udvarolt a nővéreknek, aztán délben elaludt. Nyugodj békében, Kecskepapa. Mesélek majd mindig rólad a gyerekeknek.
Egyik júliusi este ültem a fürdőkád mellett és beszélgettünk Rékával. Megkérdeztem tőle, tudja-e miért vagyok szomorú és hogy emlékszik-e a kecskepapára.
"Igen."
Mondom, hogy ő már nincs, elment a Jóistenhez, meghalt.
Kérdezted, hogy "Igen?"
Mondtam, hogy már nem láthatjuk őt és nem beszélhetünk vele.
Mire te: "És nem viszünk csokit, meg almát. Ott játszottam, kimentem Apával és Tomival."
Én: "Igen, én meg bent beszélgettem a papával."
Réka: "És benéztünk a ablakon. Beteg, ugye? Meghalt, ugye?"
Teljesen képben voltál, mindent elmeséltél az utolsó találkozásunkról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése