Idén a Balaton déli partját választottuk, ha már kicsi gyerekeink vannak, miért is ne a sekély vízben pancskolhassanak. Siófokra mentünk, Mami szomszédjának, Ilonka néninek a házába. Igen, akinek van a Lolája, a zsemle színű bájos labradorja, aki bármikor szívesen odaszalad hozzátok egy kis simire, ha a kerítésen keresztül óbégatjátok, hogy LOOOLAAAAAAAAA!!!! Már ott kaptuk az intő jelet a gondviseléstől, mikor Móni felvilágosított, hogy Siófokon már rég nincs sekély víz, derékig ér, ha belelépsz. Ez nem tántorított el minket, a déli parton sekély a víz, punktum. Teltek a hónapok, közeledett a hetünk: július 14-19. Nem volt gatyarohasztó meleg egész nyáron, voltak esősebb napok, meg kellemes meleg napok, de ezen sem kezdtem el morfondírozni előre. És akkor jött a kérlelhetetlen előrejelzés: július 14-én hidegfront érkezik, sok eső lesz, narancssárga riasztás, de 19-én újra melegedés várható... És pontosan így is lett. 14-én még láttuk a napot, mikor megérkeztünk, és legközelebb 18-án délután mutatta meg magát. Hogy a két dátum között mi volt, na az lesz a kacagás tárgya, néhány év múlva. Maradjunk annyiban, hogy láttuk a Balatont szürke színben is, örültünk, hogy volt a házban siesta kályha, és láttuk kívülről a teltházas Tamási Gyógyfürdőt és a Siófoki Galerius Élményfürdőt pár percig, 50 méteres embersor végéről.
Nagyon nagyon sajnáltunk titeket, mert tavasz óta csak azt mondogattuk, hogy ne pancsolj annyit, ne vizezd úgy össze magad, majd a Balatonban fetrenghetsz naphosszat! És ti így vártátok a balatoni nyaralást és nem értettétek, hogy miért nem megyünk már fürödni. Szerencse, hogy legalább quadozhattál, Tomi, volt a közelben egy vurstli, ahol felülhettetek a körhintákra, ugrálhattatok a trambulinon, és ez mindig nagyon tetszett nektek. Sokat utaztunk, jókat ettünk, és együtt voltunk, ez számít igazán. Utolsó nap csak azért is belementünk a 20 fokos Balatonba! Hihetetlen, de hamar megszokja a test, már nem is volt olyan rettentő hideg, ha egyszer belemerültünk. De az önfeledt pancsolás élmény ezúttal elmaradt.
Nagyon nagyon sajnáltunk titeket, mert tavasz óta csak azt mondogattuk, hogy ne pancsolj annyit, ne vizezd úgy össze magad, majd a Balatonban fetrenghetsz naphosszat! És ti így vártátok a balatoni nyaralást és nem értettétek, hogy miért nem megyünk már fürödni. Szerencse, hogy legalább quadozhattál, Tomi, volt a közelben egy vurstli, ahol felülhettetek a körhintákra, ugrálhattatok a trambulinon, és ez mindig nagyon tetszett nektek. Sokat utaztunk, jókat ettünk, és együtt voltunk, ez számít igazán. Utolsó nap csak azért is belementünk a 20 fokos Balatonba! Hihetetlen, de hamar megszokja a test, már nem is volt olyan rettentő hideg, ha egyszer belemerültünk. De az önfeledt pancsolás élmény ezúttal elmaradt.
Szerencsére még egyszer a nyáron le tudtunk menni Mamihoz pár napra Bonyhádra, és láss csodát, szép meleg nyári napokat fogtunk ki. Kata felvetette, hogy találkozzunk a strandon, hát ki is használtuk a lehetőséget! Olyan szuper kis délutánunk volt! Ott voltak Anikó nagylányai is, Anikó és Angéla, akik tündéri aranyosan adtak kézről kézre titeket a vízben, egy percre sem hagytak magatokra, úgy vigyáztak rátok. Tomi még csúszdázott is velük. Még nagyon sokszor szeretnék veletek menni a bonyhádi strandra! Majd szólunk nekik is. ;)
Tominál most IFA szerelem van. Vannak ugye a Frankék, sok állattal, és van a nagynénéd, akit nem kell kérlelni, hogy menjen el veled megnézni őket. Nem is tudom, melyikőtök izgatottabb egy-egy Frank vizit előtt. Na és nekik vannak IFÁik. Bele is ülhettél az egyikbe! Állítólag legközelebb még el is visz a Dezső egy körre. Közben meg titokban készül egy remek kis IFÁs póló a szülinapodra!
Apropó szülinap! Elhatároztam, hogy az ötödikre szervezek neked egy kis bulit meghívott vendégekkel. Nagy a készülődés, persze ez most még nem látszik, de igyekszem élménytelivé tenni a napodat. Remélem, tetszeni fog és jól érzitek majd magatokat. Itt lesz Borka, Norbi, Ádám és Gergő a Katica csoportból, na meg Dávid és Csanád sem hiányozhat.
Akkor már dolgozni is fogok. Próbálom nem túl tragikusra fogni, úgy fogom fel, hogy most töltöm a két hét jól megérdemelt szabit! Mindjárt másképp hangzik, ugye? Kicsit azért várom is, milyen lesz újra az a világ.
Tomi, ma voltunk az ötéves státuszvizsgálatodon. Nagyon meg lettél dicsérve. Azokat a feladatokat is szuperül megoldottad, amik 1-2 éve még nagyon mumusok voltak neked. A "pilótás" fejhallgatóssal meg a képfelismerőssel nagyon elkápráztattad Kriszti nénit! Aztán délután egy maratoni birkózást rendeztetek a nagyokkal a homokban. Egy vödörnyi homok jött ki belőled este.
Réka, ma annyit kacagtam rajtad, ahogy a nagyfiúkon (bizony, 10 éves nagyfiúk!!!) csüngtél, főleg Bencét zaklattad, de Csongort is el-elkaptad. Annyira édesek vagytok, te ahogy megfogod a kezüket, kéred őket erre-arra, megölelgeted őket, ők meg ahogy mindezt hagyják és alávetik magukat a kis szeszélyeidnek. Jaj, hogy szeretsz incselkedni velük. Megkérdeztem, melyiküket szereted. Nagyon diplomatikusan azt felelted, a Bencét és a Csongort. Akkor ravaszul tovább faggattalak: de kit választanál közülük? Te pedig szikla szilárdan: A Csongort és a Bencét!
Sajnos az élet nem csupa móka és kacagás. Napra pontosan ma egy hónapja, hogy elment a kecskeméti Papa. Nem megyünk többet a Margarétába. Anyának nincs többé Apukája. De jó érzésekkel mehetett el. Sosem panaszkodott, mindig mondogatta, milyen sok helyre eljutott, soha nem tette le a nyughatatlan hátsóját. Ezt ő persze egy másik szóval mondta. :) Azt mondják, aznap reggel még udvarolt a nővéreknek, aztán délben elaludt. Nyugodj békében, Kecskepapa. Mesélek majd mindig rólad a gyerekeknek.
Egyik júliusi este ültem a fürdőkád mellett és beszélgettünk Rékával. Megkérdeztem tőle, tudja-e miért vagyok szomorú és hogy emlékszik-e a kecskepapára.
"Igen."
Mondom, hogy ő már nincs, elment a Jóistenhez, meghalt.
Kérdezted, hogy "Igen?"
Mondtam, hogy már nem láthatjuk őt és nem beszélhetünk vele.
Mire te: "És nem viszünk csokit, meg almát. Ott játszottam, kimentem Apával és Tomival."
Én: "Igen, én meg bent beszélgettem a papával."
Réka: "És benéztünk a ablakon. Beteg, ugye? Meghalt, ugye?"
Teljesen képben voltál, mindent elmeséltél az utolsó találkozásunkról.
Apropó szülinap! Elhatároztam, hogy az ötödikre szervezek neked egy kis bulit meghívott vendégekkel. Nagy a készülődés, persze ez most még nem látszik, de igyekszem élménytelivé tenni a napodat. Remélem, tetszeni fog és jól érzitek majd magatokat. Itt lesz Borka, Norbi, Ádám és Gergő a Katica csoportból, na meg Dávid és Csanád sem hiányozhat.
Akkor már dolgozni is fogok. Próbálom nem túl tragikusra fogni, úgy fogom fel, hogy most töltöm a két hét jól megérdemelt szabit! Mindjárt másképp hangzik, ugye? Kicsit azért várom is, milyen lesz újra az a világ.
Tomi, ma voltunk az ötéves státuszvizsgálatodon. Nagyon meg lettél dicsérve. Azokat a feladatokat is szuperül megoldottad, amik 1-2 éve még nagyon mumusok voltak neked. A "pilótás" fejhallgatóssal meg a képfelismerőssel nagyon elkápráztattad Kriszti nénit! Aztán délután egy maratoni birkózást rendeztetek a nagyokkal a homokban. Egy vödörnyi homok jött ki belőled este.Réka, ma annyit kacagtam rajtad, ahogy a nagyfiúkon (bizony, 10 éves nagyfiúk!!!) csüngtél, főleg Bencét zaklattad, de Csongort is el-elkaptad. Annyira édesek vagytok, te ahogy megfogod a kezüket, kéred őket erre-arra, megölelgeted őket, ők meg ahogy mindezt hagyják és alávetik magukat a kis szeszélyeidnek. Jaj, hogy szeretsz incselkedni velük. Megkérdeztem, melyiküket szereted. Nagyon diplomatikusan azt felelted, a Bencét és a Csongort. Akkor ravaszul tovább faggattalak: de kit választanál közülük? Te pedig szikla szilárdan: A Csongort és a Bencét!
Sajnos az élet nem csupa móka és kacagás. Napra pontosan ma egy hónapja, hogy elment a kecskeméti Papa. Nem megyünk többet a Margarétába. Anyának nincs többé Apukája. De jó érzésekkel mehetett el. Sosem panaszkodott, mindig mondogatta, milyen sok helyre eljutott, soha nem tette le a nyughatatlan hátsóját. Ezt ő persze egy másik szóval mondta. :) Azt mondják, aznap reggel még udvarolt a nővéreknek, aztán délben elaludt. Nyugodj békében, Kecskepapa. Mesélek majd mindig rólad a gyerekeknek.
Egyik júliusi este ültem a fürdőkád mellett és beszélgettünk Rékával. Megkérdeztem tőle, tudja-e miért vagyok szomorú és hogy emlékszik-e a kecskepapára.
"Igen."
Mondom, hogy ő már nincs, elment a Jóistenhez, meghalt.
Kérdezted, hogy "Igen?"
Mondtam, hogy már nem láthatjuk őt és nem beszélhetünk vele.
Mire te: "És nem viszünk csokit, meg almát. Ott játszottam, kimentem Apával és Tomival."
Én: "Igen, én meg bent beszélgettem a papával."
Réka: "És benéztünk a ablakon. Beteg, ugye? Meghalt, ugye?"
Teljesen képben voltál, mindent elmeséltél az utolsó találkozásunkról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése