Még két hónap

Esik, villámlik, dörög, minden szürke, ilyen most a hangulatom is. Lehetne színesebb is, napfényesebb, vidámabb, de valahogy nem akar az lenni. Pont jó idő és hangulat, hogy összeszedjem kicsit a gondolataimat. 

Úgy képzeltem, az utolsó hónapok, hetek gondtalanul fognak telni, hiszen biztos helyem van az Akadémián, visszavárnak, vége az ovinak, jöhet a nyár, minden pillanatát kihasználjuk együtt! Ha minden mást félreteszek, végül is ez a lényeg, erre kell fókuszálni, meg tudjuk csinálni. Ez mától visszaszámolva pontosan két hónap. 

Ez alatt az idő alatt félre kell tenni a csalódottságot, a bánatot, a bizonytalanságot, az aggodalmakat, a félelmeket. Hogy miért csalódott és bánatos Anya, azt itt nem fogom taglalni, úgy tűnik, mindenkire vár az életben egy-két lecke, amiből tanulnia kell, bizalom és barátság terén. 

Tominak ma van az utolsó középsős ovis napja (ha nem számoljuk a nyári ügyeletet, mert Anya is dolgozó nő lesz). Ma végre sikerült elérnem a vezető óvónőt és tisztázni vele, hogy vajon Rékának lesz-e első ovis napja belátható időn belül, mivel a megállapodásunk ellenére, hogy amint stabilan szobatiszta lesz, kezdheti az ovit, elutasító határozatot kaptunk. Péntek óta ezen pörgött az agyam, hogy mi lesz így, most hova vigyem Rékát, amikor a beíratáson biztosítottak minket afelől, hogy felveszik, be sem írattam tehát bölcsibe sem. Mint kiderült, és már egy-két anyuka biztatgatott is, ez a hivatalos útja a dolgoknak... Csak jól esett volna egy "Nyugi, attól még jöhet a gyerek!" vagy hasonló kis lábjegyzet hozzá. 

Tehát fel van adva nyárra a lecke. Szobatisztává kell válni. Érdeklődés, lelkesedés van, nagyon ügyesen és készségesen együttműködsz Réka, ha bilizünk. De látom azt is, hogy még érned kell, amit nem lehet siettetni. Van, aki két évesen eléri ezt, sokan csak épphogy még nem töltik a hármat, akkor érkeznek el ide. Te most két és fél éves vagy. Rajta leszünk a dolgon, ennyit tehetünk. 

Majd még folytatom, lassan indulni kell Tomiért, és hátunk mögött hagyjuk a középsős évet.

Hétfőn be kell mennünk az oviba, mert bent maradt a szandálod, nincs a nyárra szandid...