Júniusi mindenféle

Már június 18. van, szombat. De jó kis nap volt a mai! Apa munkahelyi családi napján voltunk a Vízművek üdülőjében. Huhú, volt ott minden, mi szem szájnak ingere! Két gyönyörű szép, kristálytiszta vizű kék medence (elvégre a vízműveké...), egy leterített szőnyegen játékok arzenálja, kis ház, mindenféle guruló járgány, labdás csúszda, ugrálóvár, kézműves asztal, arcfestés - megvolt Tomi élete első, szuper vagány oroszlános arcfestése! - és hogy a felnőtteknek is jusson izgalom: íjászkodni lehetett - Anya le is zúzta a bal karját a helytelen íjtartása miatt... -, és kedvünkre válogathattunk sok-sok finom ételből és italból. Apának még beszélgetnie is sikerült egy-két kollégával, így mindenképpen sikeresnek és élmény telinek mondanám a délelőttünket. Korábban el kellett jönnünk, mint maradtunk volna, mert várt ránk egy újabb izgalmas program: H. Gergő szülinapi bulija! Ami azért abból a szempontból is jól jött, hogy így legalább Réka tudott aludni délután. Tominak viszont pörgős napja volt. Hazaértünk, átöltöztünk, megfésülködtünk, és kéz a kézben átsétáltunk Gergőékhez. Nagyon klassz kis szülinapozás volt. Eljöttek Mocorgóék és rengeteg izgalmas játékot játszottak veletek, öröm volt nézni titeket!

És a napot egy jó kis döntetlen mérkőzéssel zárhattuk Izland ellen az EB-n. Jó nap volt.

Van még néhány szemelvény az elmúlt napokból, amit azért még ide írok.

Ha tűzoltósat játszotok, Tomi a parancsnok, Réka megkapja az utasítást, szaladtok a helyszínre.

Tamás: "Gyorsan, be Jupiterbe!"

Réka: "Jó! Gyorsan menjünk a Tűzoltó Sam készenállba!"

Tűzoltó Sam készen áll = tűzoltó, tűzoltóság, tűzoltó autó, ...

Június 14-én Réka felismerte és megfogalmazta a saját dackorszakának lényegét! Sokszor van, hogy gondolkodás nélkül rávágod valamire, hogy "Nem!" Majd pár másodperc után helyesbítesz, hogy "De!" vagy "De, igen!", mert átgondoltad és beláttad, hogy az tulajdonképpen jó, amit javasolok, kérek, stb. Na most is ez volt a szitu, már nem emlékszem, miről is volt szó, de a kispadon ültél, készültünk kifelé, vagy valami öltözködési vagy játék kiviteli dilemmánk volt, amire elsőre nemmel, majd igennel válaszoltál. Aztán ezt mondtad: "Azt mondtam: nem, azt mondtam: de. Uuu'gyeee? Mindig ezt mondom." és egy jót mosolyogtál rajta. Majd kint is felismerted a helyzetet: " Azt mondtam: a kisjátszóra akarok menni, azt mondtam: nem akarok a kisjátszóra menni. Ugye, Anya?" És közben észbontóan tündér vagy.

Szeretsz filózni dolgokon, és ahogy megkérdezed őket... Tegnap a kádban mutatsz nekem egy hosszú hajszálat a kezeden: "Anya, honnan került ide ez a hajszál?" Úgy imádom ezeket a kérdéseket, a hanglejtéseidet, a töprengő kis fizimiskádat! Szoktál úgy is közölni velünk megfigyeléseket, hogy "Anya/Apa/Mami, kérdez'el, hogy..." Ezt egy párszor már elsütötted, mire rájöttem, hogy ez a képzeld el... 

Van egy vicces szájtartásod, néha előveszed. Egyik oldalra húzod a szád, úgy mondod a mondandódat. Mikor ezt megmutattam nektek, hogy néha így beszél Réka, Tomi egyből megjegyezte, hogy "A te apukád is így tartja a száját, mikor beszél." És valóban, nekem is mindig eszembe jut a kecskeméti papa ilyenkor. Hihetetlen volt. Egyszerre éreztem döbbenetet, hogy ezt így megfigyelted és felismerted, hogy én is mindig erre gondolok, és meghatódottságot, szeretetet, hogy egy család vagyunk. Meg is ölelgettelek és puszilgattalak ott helyben, Tomi.

Tegnap előtt estefelé bejöttek a parkba a rendőrök a járőrkocsival körülnézni. Ti, fiúk, Csani és Dávid, követtétek őket, mi pedig titeket. Mielőtt elhagyták a parkot, lassítottak, ti már ott vártátok őket a kijáratnál a bicajaitokon. Mire közelebb értünk hozzátok, látjuk, bekapcsolták a villogót. Zsuzsa nénivel ujjongtunk is egy kicsit és tapsoltunk, mondom is, hogy mennyire bírom az ilyen jó fej rendőröket, mire Tomi, közlöd velünk, hogy te kérted meg őket, hogy kapcsolják kicsit be a villogójukat. Jót kacagtunk, és nagyon büszke voltam az én bátor és rátermett fiamra!

Van azért olyan is, hogy nem egészen értem, miért is nem élsz bizonyos adott helyzetekkel... Mai példa nagyon jó, hogy megmutassam, mire gondolok. Semmi komolyra nem kell gondolni, inkább vicces. Megyünk a Hungária körúton. Mellettünk egy mentőautó, pont olyan, mint a te mentőd. Meg is állapítjuk, hossza, felszereltsége alapján, ez bizony a te mentőd igaziban. Haladunk tovább, nekem meg eszembe jut, milyen jó lenne, ha most nálunk lenne a mentőd és az ablakból megmutathatnád a mentős néninek és bácsinak, hogy díjaznák. De csak gondoltam rá, nem mondtam semmit. Megérkezünk a családi napra, kiszállunk az autóból, mindenki hozza a motyóját, lenézek Tomira, ő is hozott egy játékot magával: A MENTŐAUTÓJÁÁÁÁÁT!!!! Hát elkezdtem kacagni, hogy ilyen nincs, képzeld, Tomi, mikor láttuk a mentőt, mire gondoltam.... neked meg ÚGY nem jutott eszedbe, hogy NÁLAD VOLT A MENTŐŐŐŐ?????

Már csak kettő van és befejezem!!!!

Rékás. Chili volt ebédre. Imádjátok ti is. Este is azt szoktuk még enni. Kéred is, én meg nézlek, hogy "Hú, akkor a pólódat szigorúan..." este már nagyon fáradt vagyok ahhoz, hogy egyből be tudjak fejezni egy megkezdett mondatot, így ezt sem tudtam normálisan folytatni. Te kisegítettél. Tágra nyílt szemekkel, édesen bizonygattad: "Szigorúan nem ebédelek a pólómra!" Hát megzabáltalak!!!!

Egy rajzfilmben hallottad, hogy háromszoros hurrát mondanak valakinek. Nagyon tetszett neked, azóta is gyakran felkiáltasz csak úgy: "Pipi, hurrá! Pipi hurrá! Pipi, hurrá!"

Még egy ráadás:

Ha esti lefekvős huzavona és alkudozás van, abban nagyon kreatívak tudtok lenni. Van, hogy annyira nem akaródzik nektek abbahagyni a kaszinózást, hogy Apa kihozza az éjszakai fényforrást, a kis szörnyikét. Nemrég is ez volt. Réka méltatlankodva hangot is adott felháborodásának: "Anya! Nagyon sötét van! Kikapcsolod a sötétet?!"