Talán erről még nem írtam, nem is tudom, miért jut néha még eszembe. Mikor Réka pár napos volt csak, de már itthon voltunk, ültem az ágyánál, néztem, ahogy alszik, és közben olyan gondolatok jöttek, vajon nagyon szomorú-e most az életetadója, hogy tudja elengedni, sikerül-e majd megvigasztalódnia, és ez a pici baba most boldog-e... Beletelt pár pillanatba, hogy magamhoz térjek a gondolatokból, és realizáljam, hogy hiszen én vagyok az életetadója! Hú, fura volt. Mennyire természetessé és magától értetődővé vált az évek alatt, hogy nekünk csak szívből született gyermekeink lesznek, a tudatalattim vagy mittudoménmim is teljesen átállt erre a sávra, és jól megtréfált.
Kicsi lányunk szókincse napról napra gyarapodik. Első mondatát Füreden alkotta és osztotta meg velünk, mikor Mami kivitte a szemetet. "Mami elment." (inkább Mami..eeemeee). Ha látsz valakit elesni, rögtön mutatod és nagyon empatikusan mondod is, hogy "Eeejsee!" (elesett). Írtam már, hogy szépen elmondod a családtagok nevét? Kivéve a Tomit. Valamiért Tomit nem akarsz mondani, volt már bodi, paci, nyónyi, és minden más, de tisztán Tomi még sosem, pedig nem lehet olyan ördöngös a kiejtése, ha azt vesszük, hogy Kornél cica nevét szinte tökéletesen kimondod. Jó, néha Kóné, néha Kónyi vagy Kányé de egy Tomihoz képest sokkal bonyolultabb betűkonstelláció. A róka és a fóka oka, a napirend fontos része az ebí vagy ebé(d), szeretsz ita-paétá-zni (hinta), ha a babát leülteted, mondod neki, hogy süs (csüccs), Tomi nyomdokain járva természetesen nálad is egyre gyakoribb szó a NEM. Tomit azért még nem überelted, mert ő 2013. december 15-én, dackorszakának kellős közepén, egy könnyed esti hiszti közepette még Apa tüsszentésére is rávágta, hogy NEM!
Vízimádatod továbbra is töretlen. Éjfélkor már muszáj tartanunk egy peluscserét, amit mostanra már olyan cuki módon együttműködve csinálsz velem, hogy egy percig se tart, és már teszlek is vissza csicsizni, de néha még iszol rá egy kicsit. Vagy inkább, míg ki nem ürül a kulacsod. Ilyenkor töltök bele egy kicsi vizet, mert ha nem töltök, abból orbitális botrány lesz. Ha szerencsém van, azt már nem iszod meg, csak akkor, mikor már lefeküdtem és kényelmesen elhelyezkedtem, remélve, hogy a következő töltésig talán tudok egy szemhunyásnyit aludni. Akkor megyek és újra töltök egy kicsit, ez többnyire megnyugtat és elalszol, de 3 körül mindenképpen szükséged van egy újabb slukkra, jön is a riasztás: "Aanyaaa....inniii...inniii....Aanyaaa...iss...iss!" Az iss pár napja van, az a víz. Ha ezt a szeánszunkat januárig nem sikerül elhagynunk, Anya jó kis zombiforma lesz a munkahelyén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése