Kezded Tomi látni az élet velejét. Múltkor valamire, azt hiszem arra a kérdésedre, hogy mikor nősz bele a papucsomba, mondtam neked, hogy ne siettesd a felnövést, inkább élvezd ki a gyerekkorod minden pillanatát, addig jó neked, hidd el. Erre te is folytattad az én nagy bölcs hangvételemmel, hogy "Nem jó felnőttnek lenni, mindig kiabálni kell." Hát valóban nem kiabáltam életemben ennyit, mint amióta vagy nekünk, az biztos. Milyen fura. Az ember szépen felnő, van egy kialakult képe önmagáról, ami egy egész jó kép, mert van benne nyugodtság, megértés, kedvesség, humorosság, aztán egyszer csak jön valaki és az előbbiek átlényegülnek türelmetlenséggé, ingerlékenységgé, lobbanékonysággá. Most akkor melyik az igazi? Mitől lettem én ilyen szar ember? Hogy fogsz emlékezni a gyerekkorodra? Ja, anyám? Az idegbeteg. Sokféle elképzelésem volt az anyaságról, milyen lesz majd veletek, mennyit megyünk és látunk, és mesélek majd nektek, megmutatom az élet szépségeit... valahogy nem akar ilyen lenni, és nem is tudom, lehet-e még valaha ilyen. Úgy belefáradtam. Pedig milyen egyszerűen hangzik. Soha nem dédelgettem nagyra törő álmokat. Csak a napokat szeretném élvezni, amik megadatnak nekünk, minden kis jelentéktelen dolog szépségét, mert erről szól az élet.
Ha ti is megtaláljátok ezeket a pillanatokat, és segíteni tudtok ott, ahol elkél a segítség, már rengeteget tettetek azért, hogy boldognak érezzétek magatokat.
Alapvetően egy édes kis krapek vagy, jószívű, kíváncsi, figyelmes, eleven; mióta Réka van, már hozzám is odabújsz, de jó lenne, ha nem lennének azok a menetrend szerinti bekattanások, amikkel szemben már Apa híresen megkezdhetetlen nyugalma is csődöt mond. Próbáljuk megérteni, miért így működsz, és sokszor van, hogy mindannyian ügyesen ki tudunk jönni a nehéz helyzetekből, de a nap végére tartogatott megpróbáltatásokkal már alig van energiánk megbirkózni.
És vannak azok a bizonyos gyerekek. Egyik pillanatban gyönyörűen játszol a homokozóban, öröm nézni, ahogy osztod a fagyit a kicsiknek, aztán megjön Pistike, elég egy elvett lapát, egy odamondott "nem játszhatsz velünk", és kezdődik a műsor, amiből csak a helyszín tervezett idő előtti elhagyása tud kizökkenteni.
Most a tornában bízunk nagyon, látjuk, hogy ügyesedsz, tegnap ráadásul kitartóan végigcsináltad, szóval bizakodunk. Állítólag minél többször és ügyesebben csináljuk, annál jobb hatással lesz majd a viselkedésedre is.
Na, megyek, mert felébredt Réka is. Most éppen szóval tartod aranyosan, hogy ne unatkozzon, míg befejezem itt a pötyögést. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése