Még anyák napja előtt, éppen Maminak készült az ajándéka. "Tudod, milyen gyorsan felöltöztem (fürdés után)? Fölvettem a pizsit, a zoknit, a nadrágot, a felsőt, a zoknit, hogy tudjam készíteni az ajándékot... Mártának. Márta. Így hívják a nagymamámat." Erre Apa megkérdezi tőled, hogy a Papit hogy hívják. "Ö... nem tudom.... Laosz!"
"Amikor becsukom a szemem és befordulok a fal felé, és mennek a tehervonatok, akkor tudok elaludni, mikor hallgatom, hogy mennek. Te is akkor tudsz elaludni, Anya, mikor hallgatod őket?" Nem, nem igazán. Nekem pont nem tetszik és azt szeretném, ha tücskök ciripelését és éjjeli madarak énekét hallgathatnánk. (Ilyen koromban én azt mondtam, hogy tücsögnek a tücsökök.) Te szegény kis nagyvárosi gyermek. "Mint az igli-pigliben ?" Igen, ők nagyon szép helyen laknak és a madarak is milyen szépen énekelnek, ugye?
"Ti meddig vagytok fönt Apával?" Nagyon számít már, hogy milyen későig fennmaradtál és mit nézhettél meg a tévében.
Sokszor kezded úgy a mondandódat, hogy "Mondjak valamit?" Mindig nagyon felcsigázol minket ezzel.
És egy mai:
Hazaértünk a délelőttből, segítettél levenni Rékának a szandált, közben így szóltál: Ugye, hogy azért születtem én, hogy meg tudjam csinálni Réka dolgait? Aranyszívű kis tündérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése