Szobatisztaságilag Tamásunk kész az óvodára. Valóban úgy lett, ahogy a bölcsebbek mondogatták: szinte egyik napról a másikra sikerült. A kuckóban eltöltött utolsó napon még semmi reményt nem láttunk arra, hogy a közeljövőben meg fogsz válni legalább a kakikra vagy nappalra vagy akárhogyan is a pelustól, pár hétre rá meg gyönyörűen elkezdtél a cimbikkel fákat öntözni, délutáni alvást kisgatyában, szárazon intézni, már csak éjszakára kell, de ez az ovi szempontjából nem sürgősen orvosolandó probléma.
A benned megbúvó kisangyal és kisördög továbbra is felváltva dolgozik, hol egyik pihen, hol másik. Amikor előbbi van műszakban, nagyon édesen és már-már sziruposan elbűvölően viselkedsz. Megkérdezed, hogy szabad-e ezt vagy azt, olyanról is, amit alapjáraton nem is kellene, mert szabad, elmondod, mit fogsz csinálni, azután mit, és hogyan fogod, és hogy azután visszajössz, mindezt az ujjacskáidon számolva nyomatékosítod. Megdicsérsz minket, szépen megköszönsz valamit, csak úgy ("Köszönöm, Anya, hogy játszol velem."), mondod, mennyire szeretsz minket, meg még kiket, természetesen ezt is számolod az ujjaidon (pl. "Nagyon szeretem a Dávidot, a Csanádot, a Petit, az Enikőt, a Zsuzsanénit, az Erikát, Csongort és a Csanádapukáját /tegnap óta már Attilát!/".) Vagy szó nélkül odahozol valamit Rékának, megszeretgeted, segítesz a házimunkában, pedig épp nem is kérlek, elpakolsz, ilyenek. A kisördögnek is sok a tennivalója, ha ő van szolgálatban. Bekapcsolja a hallás szelektáló gombot, feltekeri a hangerőt, rálép a gázpedálra és maximum fordulatszámon pörget. Sok véletlen baleset is történik ilyenkor. Véletlen belelépsz Réka főzelékébe, véletlen felborul a vizespohár, véletlen becsukódik a fürdőszoba ajtó, mikor a pucér kistesóddal sietünk fürcsizni. Veled ezeket nem kommunikálja meg sem előre, sem utólag, mert ha kérdezzük, miért kell ezt vagy azt így csinálni, látszik rajtad, hogy tényleg nem tudod, mikor válaszolsz, hogy "Nem tudom." Már verbálisan is tudsz inzultálni: mostanában büdös az, aki éppen nem kedvedre való és neked/neki/nekik nem szabad ezt vagy azt csinálni, lehetőleg úgy, hogy az illető is hallja, legyünk épp a játszón vagy a boltban. Nemrég egy nénit jól ki is akasztottál ezzel, mert épp kukásautó volt a mérleghinta, amin a fiúkkal játszottál, és egy idegen kisfiú ráült, te meg egyszerűen leszedted onnan, ami egy nagyon goromba dolog amúgy, de hát az éppen a ti kukásautótok volt. Vehemens anyukája nem is hagyta annyiban, elkezdett veled kiabálni, majd megfeledkezve (vagy nem), hogy égő cigivel tartózkodott a játszótéren, odament hozzád és nekiállt hegyibeszédet tartani neked, hogy a játszótér nem a tiéd, hanem mindenkié. Te meg ugye próbáltad kifejteni a saját álláspontodat, hogy márpedig "Neki nem szabad!" csak azt nem tudtad elmondani szegénykém, hogy mert ez most a ti kukásautótok. A néni majdnem neked esett, de szerencsénkre Peti bácsi megmentett és kulturáltan kizavarta a dulifuli nénit a cigijével. Vagyis a cigi a járdán landolt, a néni még azt mondta, befejezi veled az ügyet, ha már az apja nem tudja megnevelni, na ezt már nem vártam meg, inkább eljöttünk onnan. Az igazán "vicces" az volt, hogy közben meg Dávidot dicsérte, ő milyen szépen játszik a többi gyerekkel, mert tényleg szépen ült a mérleghintán, onnan hallgatta a nénit, és nem is sejtette, hogy igaziból ő a Peti bácsi gyereke. Remélem, végül tudta magában tisztázni, ki kinek a gyereke, mert igyekeztem úgy pozicionálni magunkat, hogy körvonalazódjanak a családok. Mintha láttam is volna egy kis megrendülést a tekintetében, ahogy elmenőben visszanéztem dulifuli nénire. Szóval a kisördögöd ilyen jó kis műsorszámokkal örvendeztet meg minket, soha nem unatkozunk mellette. Egyik nap, mikor hármasban voltunk itthon, Apa dolgozott, egyszer csak így szólsz: "Nagyon szeretem Apát, csak mindig felidegesítem."
Kíváncsiságod továbbra is töretlen, mindent tudni akarsz a világról, a dolgok működéséről, eredetéről. Miért így, miért úgy? Miért nincs nekünk két kék ilyen? Miért volt itt Anikó és esett az eső? A Kornélnak miért nincs feneke? Miért nem akartam, hogy a kisfiú a hintára üljön? Emellett pedig igen élénk a fantáziád, én nagyon jókat szórakozom a szerepjátékaid alatt, ahogy csak úgy magadnak vagy nekünk mesélsz közben. Egyik reggel Apa kapott tőled egy finom palacsintát, egyenesen az ágyába, egy pókos-katicás-pacifejes palacsintát! Úgy emlékszem, inkább nem kérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése