Nem is tudom, volt-e már ilyen, talán még nem, hogy csak mi ketten, lányok voltunk itthon úgy, hogy sem Apa, sem Tomi nem töltötték velünk az éjszakát, sőt, két éjszakát. Éppen úton vannak Szombathely felé (meg is érkeztek közben), meglátogatják Papit, Lujzi mamiékat és ixit is elviszik éves csekkolásra.
Te már alszol, csönd van, csak Kornél cica mosdását hallani a közelből.
Mikor betöltötted a hetedik hónapot, kicsit megváltoztál. Kicsivel többet mutatsz az akaratodból, rettenetesen zokon tudod venni, ha elvesszük tőled azt, amivel foglalatoskodsz, dúlsz-fúlsz, mi meg csak kuncogunk, mert azt is borzasztó cukin tudod előadni. Tomi kérni szokta tőlem az esti mesénél, hogy sírjak Rékásan, és jókat nevetgél rajtam, ilyen kis gonoszak vagyunk.
Mivel a fogaid mocorognak, mert alul már kettő szépen kibújt és most már fölül is törnek át, van, hogy éjszakánként nyugtalan vagy, és olyan is volt, hogy szinte ugyanazon mentünk át, mint az első hetekben: félóránként felsírtál, nem tudtad, hogy feküdj, tekeredtél ide-oda, én meg mint a zombi keltem és tutujgattalak, míg végre velem együtt te is kidőltél. Most megint visszaállt a katonás rend, jókat alszol, néha kicsit vándorolsz, néha csinálsz egy spárgát félig hason, a fejed fölé emelt bal lábaddal. Ja, azért van olyan is, hogy szerencsére nem fáj semmid, csak mondjuk véget ért egy alvásciklus, és valami felébresztett, úgy hajnal három körül. Ilyenkor kicsit unatkozni kezdesz, és társaságra vágysz, de nem szeretnél túl drasztikus eszközökkel felverni minket, így finoman kinyújtod a cumidat a rácson, majd "véletlenül" leejted. Ezt általában többször is megismétled, és remekül szórakozol, miközben félkómás anyád sorra visszaszolgáltatja neked az "elveszített" cumikát. Ja, és még egy dolog a fogaidról: cs i k o r g a t o d őket!!! Nem is értem, hogy lehet az éppen csak kikandikáló picinyke fogéleket ÍGY csikorgatni. Nem álmodban, csak úgy passzióból, mikor a karomon ülsz és a fülem jó közel van hozzájuk.
A szopizás leredukálódott napi egy-két alkalomra. Reggel hét előtt ágykaparászós ébresztéssel adod tudtomra, hogy szívesen átcuccolnál hozzám egy kis összebújásra. Valamit biztos találsz még, mert elidőzöl így velem egy darabig, és van, hogy utána áthengeredsz a hasadra és nyomsz még egy kis szunyát. Ezeket a pillanatokat nagyon szeretem, jókat alszunk ilyenkor, és van, hogy Tomi is csatlakozik később hozzánk, ha ő is felébred és hárman ejtőzünk kicsit reggeli előtt.
Olyan édes vagy, mikor bekapcsoljuk a skype-ot, hogy Mamiékkal beszéljünk. Még meg sem jelenik az arcuk, már lelkendezel nekik, ha pedig meglátod Mamit, "köszönsz" neki egy vigyorgósat. Múltkor űrhajósat játszottunk Tomival, Bonyhádra utaztunk benne. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk és hangosan köszöntem, hogy "Szia, Mami, szia, Orsi!" Erre te azonnal felnéztél a kikapcsolt tévére, kerested őket, ott, ahol skype közben látni szoktad őket. Édes kis nyuszifülem.
Van egy tündéri mozgásod, mikor támaszkodsz a két karodon. Elkezded riszálni a vállaidat jobbra-balra, mintha táncolnál. Hát ilyenkor kész vagyok, annyira édes vagy. Augusztus első hete óta hátrafelé kúszol. Nem folyamatosan, csak egy-egy kis mozdulattal. Elég ráérősen megy nálad ez a mozgásfejlődés, nem kapkodod el és nem is bosszantod fel magad, ha nem sikerül valami, csak szépen csinálod, mindent mértékkel.
Ezt a bekezdést már szeptember elsején írom, Tamás ovikezdése miatti izgalmunkban szépen halogattam, pedig nem is akármilyen dologról van szó, hiszen augusztus 20. óta kúszol!!! Mégpedig előrefelé és egyre ügyesebben. Már bejárod a nappalit, mész a kábelekhez, szerelsz, kimész a konyhába babakocsi kereket tanulmányozni és már a szekrényen lévő dolgok felé is kacsintgatsz.
Sütifaló nagyon boldog most, mert Tomit annyira nem hozta lázba, te viszont hosszasan el tudsz vele bíbelődni, nem püfölöd, finoman tapogatod, fordítgatod, kipakolod, és úgy általában örülsz neki.
A beszélőkéd valószínűleg épp olyan jó lesz, mint a bátyádé, mert már most is nagyon sok mondanivalód van, ha rád jön a beszélhetnék. Órákig el tudnálak hallgatni, néha jó mélyen és nagyon komolyan mondod, közben még a mutatóujjadat is felemeled, néha olyan kis gizmósan nyomod, mostanában meg elkezdtél levegőt fújni, trombitálni, pukihangokkal virtuózkodni.
Tomi, mióta megtanult cuppanós puszit adni, rajtad is szokott gyakorolni, egyelőre nem mutatsz ellenállást, hősiesen tűrsz. Viszont te meg "megcsinálod" a haját, vagy teszteled, hol lehet a legjobban megcsípni. Délutáni alvása előtt mindig kéri, hogy te is az ágyában hallgasd a mesét és nagyon szeretné, ha vele is aludnál, és azt is nagyon szereti, ha te ébreszted és kicsit megölelhet. Igaz, Kornéllal is nagyon szeretne aludni, de megölelni többször szeretne téged, mint a cicánkat! Nagyon édesek vagytok így ketten, mindig így szeressétek egymást.
Te már alszol, csönd van, csak Kornél cica mosdását hallani a közelből.
Mikor betöltötted a hetedik hónapot, kicsit megváltoztál. Kicsivel többet mutatsz az akaratodból, rettenetesen zokon tudod venni, ha elvesszük tőled azt, amivel foglalatoskodsz, dúlsz-fúlsz, mi meg csak kuncogunk, mert azt is borzasztó cukin tudod előadni. Tomi kérni szokta tőlem az esti mesénél, hogy sírjak Rékásan, és jókat nevetgél rajtam, ilyen kis gonoszak vagyunk.
Mivel a fogaid mocorognak, mert alul már kettő szépen kibújt és most már fölül is törnek át, van, hogy éjszakánként nyugtalan vagy, és olyan is volt, hogy szinte ugyanazon mentünk át, mint az első hetekben: félóránként felsírtál, nem tudtad, hogy feküdj, tekeredtél ide-oda, én meg mint a zombi keltem és tutujgattalak, míg végre velem együtt te is kidőltél. Most megint visszaállt a katonás rend, jókat alszol, néha kicsit vándorolsz, néha csinálsz egy spárgát félig hason, a fejed fölé emelt bal lábaddal. Ja, azért van olyan is, hogy szerencsére nem fáj semmid, csak mondjuk véget ért egy alvásciklus, és valami felébresztett, úgy hajnal három körül. Ilyenkor kicsit unatkozni kezdesz, és társaságra vágysz, de nem szeretnél túl drasztikus eszközökkel felverni minket, így finoman kinyújtod a cumidat a rácson, majd "véletlenül" leejted. Ezt általában többször is megismétled, és remekül szórakozol, miközben félkómás anyád sorra visszaszolgáltatja neked az "elveszített" cumikát. Ja, és még egy dolog a fogaidról: cs i k o r g a t o d őket!!! Nem is értem, hogy lehet az éppen csak kikandikáló picinyke fogéleket ÍGY csikorgatni. Nem álmodban, csak úgy passzióból, mikor a karomon ülsz és a fülem jó közel van hozzájuk.
A szopizás leredukálódott napi egy-két alkalomra. Reggel hét előtt ágykaparászós ébresztéssel adod tudtomra, hogy szívesen átcuccolnál hozzám egy kis összebújásra. Valamit biztos találsz még, mert elidőzöl így velem egy darabig, és van, hogy utána áthengeredsz a hasadra és nyomsz még egy kis szunyát. Ezeket a pillanatokat nagyon szeretem, jókat alszunk ilyenkor, és van, hogy Tomi is csatlakozik később hozzánk, ha ő is felébred és hárman ejtőzünk kicsit reggeli előtt.
Olyan édes vagy, mikor bekapcsoljuk a skype-ot, hogy Mamiékkal beszéljünk. Még meg sem jelenik az arcuk, már lelkendezel nekik, ha pedig meglátod Mamit, "köszönsz" neki egy vigyorgósat. Múltkor űrhajósat játszottunk Tomival, Bonyhádra utaztunk benne. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk és hangosan köszöntem, hogy "Szia, Mami, szia, Orsi!" Erre te azonnal felnéztél a kikapcsolt tévére, kerested őket, ott, ahol skype közben látni szoktad őket. Édes kis nyuszifülem.
Van egy tündéri mozgásod, mikor támaszkodsz a két karodon. Elkezded riszálni a vállaidat jobbra-balra, mintha táncolnál. Hát ilyenkor kész vagyok, annyira édes vagy. Augusztus első hete óta hátrafelé kúszol. Nem folyamatosan, csak egy-egy kis mozdulattal. Elég ráérősen megy nálad ez a mozgásfejlődés, nem kapkodod el és nem is bosszantod fel magad, ha nem sikerül valami, csak szépen csinálod, mindent mértékkel.
Ezt a bekezdést már szeptember elsején írom, Tamás ovikezdése miatti izgalmunkban szépen halogattam, pedig nem is akármilyen dologról van szó, hiszen augusztus 20. óta kúszol!!! Mégpedig előrefelé és egyre ügyesebben. Már bejárod a nappalit, mész a kábelekhez, szerelsz, kimész a konyhába babakocsi kereket tanulmányozni és már a szekrényen lévő dolgok felé is kacsintgatsz.
Sütifaló nagyon boldog most, mert Tomit annyira nem hozta lázba, te viszont hosszasan el tudsz vele bíbelődni, nem püfölöd, finoman tapogatod, fordítgatod, kipakolod, és úgy általában örülsz neki.
A beszélőkéd valószínűleg épp olyan jó lesz, mint a bátyádé, mert már most is nagyon sok mondanivalód van, ha rád jön a beszélhetnék. Órákig el tudnálak hallgatni, néha jó mélyen és nagyon komolyan mondod, közben még a mutatóujjadat is felemeled, néha olyan kis gizmósan nyomod, mostanában meg elkezdtél levegőt fújni, trombitálni, pukihangokkal virtuózkodni.
Tomi, mióta megtanult cuppanós puszit adni, rajtad is szokott gyakorolni, egyelőre nem mutatsz ellenállást, hősiesen tűrsz. Viszont te meg "megcsinálod" a haját, vagy teszteled, hol lehet a legjobban megcsípni. Délutáni alvása előtt mindig kéri, hogy te is az ágyában hallgasd a mesét és nagyon szeretné, ha vele is aludnál, és azt is nagyon szereti, ha te ébreszted és kicsit megölelhet. Igaz, Kornéllal is nagyon szeretne aludni, de megölelni többször szeretne téged, mint a cicánkat! Nagyon édesek vagytok így ketten, mindig így szeressétek egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése