Harmadik

Boldog születésnapot, Kicsikénk! Betöltötted harmadik életévedet, óvodás korba léptél. Már vártad nagyon a szülinapodat, különösen a tortát, ami idén egy tűzoltó autó volt, létrával, mert mikor megláttad Dávid szülinapi tortáját, semmi másra nem akartál gondolni, csak arra, hogy neked is olyan legyen, de mindenképp legyen rajta létra. És még egy rendőrautó és egy kukásautó torta is legyen. Maradtunk a kiindulási pontnál, létrával. Naggyon profi torta volt, sajnos nem én készítettem, hanem egy hozzá értő néni, de igen ügyes kezű néni, azt meg kell hagyni, mert nemcsak mutatós kis jószág volt, hanem eszméletlenül finom is, pont ahogy én szeretem (bocsika), tejszínes-csokis, habkönnyű piskótával, marcipán-bevonattal. Teljes pompájában sajnos nem sikerült lefényképezni, mert mire megtehettem volna, a marcipán fecskendőt (így kell mondani??) és a vizet, a baloldali visszapillantó tükörrel egyetemben már bekebelezted.

Mivel az eredeti tervünket tavasszal már keresztül húztuk, vagyis, hogy pedálos bicajjal lepünk meg, (te meg már jól előre is dolgoztál vele, ami a pótkerekeket illeti), úgy döntöttünk Apával, hogy aktuális kedvenceid közül választunk ajándékot. Így mától egy viszonylag nagyméretű (de szerinted lehetne egy kicsit még nagyobb) kukásautót, egy rendőrmotort és egy szép, szivárvány színekben pompázó sárkányt kaptál tőlünk, Mamitól és Orsitól pedig egy-egy könyvet, egy tűzoltósat és egy munkagépeset. 

Mintha csak a te szülinapodra készültek volna, Alsónémediben pont ma rendezték meg az idei traktorfesztivált. Természetesen nem hiányozhattál onnan, de csak Apa kísért el, sajnos Réka pocakja rendetlenkedik, így fájó szívvel itthon maradtunk inkább, nehogy nagyobb legyen a baj. Találkoztál és játszottál egy jót Áronékkal, akik azóta már Alsónémediben laknak és Dávidékkal is, akik ott helyben fel is köszöntöttek! Kaptál tőlük egy igazi karórát! Itthon bontottuk csak ki, és egész nap büszkén viselted.     

Mivel úgy állapodtunk meg Apával, hogy alvásidőre hazajöttök, nem volt egyszerű dolga szegénynek, te nem egészen ezen az állásponton voltál, hiszen traktorok vettek körül és még nem ültél fel mindegyikre. El is jutottál addig a pontig, hogy bevesd legkönyörtelenebb fegyveredet, amit eddig csak ellenem vetettél be: a nem szeretlek!-et. Apa szerencsére jól fel volt vértezve, itthon is csak derűsen mesélte a történteket. Viszont hamar kiderült, hogy akár maradhattatok is volna, mert egy szemhunyásnyi alvás sem lett végül a nagy igyekezetünkből. Túl izgatott voltál a látottak után, köszöntés előtt. Ennek eredményeképpen jól fel is pörögtél estére, és a végén már nagyon nehezen viselted el magad. De most már alszol és holnap folytatódik minden a megszokott kerékvágásban. Kicsit több elemes motorzajjal...  

Júliusi-augusztusi Rékás

Nem is tudom, volt-e már ilyen, talán még nem, hogy csak mi ketten, lányok voltunk itthon úgy, hogy sem Apa, sem Tomi nem töltötték velünk az éjszakát, sőt, két éjszakát. Éppen úton vannak Szombathely felé (meg is érkeztek közben), meglátogatják Papit, Lujzi mamiékat és ixit is elviszik éves csekkolásra.
Te már alszol, csönd van, csak Kornél cica mosdását hallani a közelből.
Mikor betöltötted a hetedik hónapot, kicsit megváltoztál. Kicsivel többet mutatsz az akaratodból, rettenetesen zokon tudod venni, ha elvesszük tőled azt, amivel foglalatoskodsz, dúlsz-fúlsz, mi meg csak kuncogunk, mert azt is borzasztó cukin tudod előadni. Tomi kérni szokta tőlem az esti mesénél, hogy sírjak Rékásan, és jókat nevetgél rajtam, ilyen kis gonoszak vagyunk.
Mivel a fogaid mocorognak, mert alul már kettő szépen kibújt és most már fölül is törnek át, van, hogy éjszakánként nyugtalan vagy, és olyan is volt, hogy szinte ugyanazon mentünk át, mint az első hetekben: félóránként felsírtál, nem tudtad, hogy feküdj, tekeredtél ide-oda, én meg mint a zombi keltem és tutujgattalak, míg végre velem együtt te is kidőltél. Most megint visszaállt a katonás rend, jókat alszol, néha kicsit vándorolsz, néha csinálsz egy spárgát félig hason, a fejed fölé emelt bal lábaddal. Ja, azért van olyan is, hogy szerencsére nem fáj semmid, csak mondjuk véget ért egy alvásciklus, és valami felébresztett, úgy hajnal három körül. Ilyenkor kicsit unatkozni kezdesz, és társaságra vágysz, de nem szeretnél túl drasztikus eszközökkel felverni minket, így finoman kinyújtod a cumidat a rácson, majd "véletlenül" leejted. Ezt általában többször is megismétled, és remekül szórakozol, miközben félkómás anyád sorra visszaszolgáltatja neked az "elveszített" cumikát. Ja, és még egy dolog a fogaidról: cs i k o r g a t o d őket!!! Nem is értem, hogy lehet az éppen csak kikandikáló picinyke fogéleket ÍGY csikorgatni. Nem álmodban, csak úgy passzióból, mikor a karomon ülsz és a fülem jó közel van hozzájuk.
A szopizás leredukálódott napi egy-két alkalomra. Reggel hét előtt ágykaparászós ébresztéssel adod tudtomra, hogy szívesen átcuccolnál hozzám egy kis összebújásra. Valamit biztos találsz még, mert elidőzöl így velem egy darabig, és van, hogy utána áthengeredsz a hasadra és nyomsz még egy kis szunyát. Ezeket a pillanatokat nagyon szeretem, jókat alszunk ilyenkor, és van, hogy Tomi is csatlakozik később hozzánk, ha ő is felébred és hárman ejtőzünk kicsit reggeli előtt.
Olyan édes vagy, mikor bekapcsoljuk a skype-ot, hogy Mamiékkal beszéljünk. Még meg sem jelenik az arcuk, már lelkendezel nekik, ha pedig meglátod Mamit, "köszönsz" neki egy vigyorgósat. Múltkor űrhajósat játszottunk Tomival, Bonyhádra utaztunk benne. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk és hangosan köszöntem, hogy "Szia, Mami, szia, Orsi!" Erre te azonnal felnéztél a kikapcsolt tévére, kerested őket, ott, ahol skype közben látni szoktad őket. Édes kis nyuszifülem.
Van egy tündéri mozgásod, mikor támaszkodsz a két karodon. Elkezded riszálni a vállaidat jobbra-balra, mintha táncolnál. Hát ilyenkor kész vagyok, annyira édes vagy. Augusztus első hete óta hátrafelé kúszol. Nem folyamatosan, csak egy-egy kis mozdulattal. Elég ráérősen megy nálad ez a mozgásfejlődés, nem kapkodod el és nem is bosszantod fel magad, ha nem sikerül valami, csak szépen csinálod, mindent mértékkel.
Ezt a bekezdést már szeptember elsején írom, Tamás ovikezdése miatti izgalmunkban szépen halogattam, pedig nem is akármilyen dologról van szó, hiszen augusztus 20. óta kúszol!!! Mégpedig előrefelé és egyre ügyesebben. Már bejárod a nappalit, mész a kábelekhez, szerelsz, kimész a konyhába babakocsi kereket tanulmányozni és már a szekrényen lévő dolgok felé is kacsintgatsz.
Sütifaló nagyon boldog most, mert Tomit annyira nem hozta lázba, te viszont hosszasan el tudsz vele bíbelődni, nem püfölöd, finoman tapogatod, fordítgatod, kipakolod, és úgy általában örülsz neki.
A beszélőkéd valószínűleg épp olyan jó lesz, mint a bátyádé, mert már most is nagyon sok mondanivalód van, ha rád jön a beszélhetnék. Órákig el tudnálak hallgatni, néha jó mélyen és nagyon komolyan mondod, közben még a mutatóujjadat is felemeled, néha olyan kis gizmósan nyomod, mostanában meg elkezdtél levegőt fújni, trombitálni, pukihangokkal virtuózkodni.
Tomi, mióta megtanult cuppanós puszit adni, rajtad is szokott gyakorolni, egyelőre nem mutatsz ellenállást, hősiesen tűrsz. Viszont te meg "megcsinálod" a haját, vagy teszteled, hol lehet a legjobban megcsípni. Délutáni alvása előtt mindig kéri, hogy te is az ágyában hallgasd a mesét és nagyon szeretné, ha vele is aludnál, és azt is nagyon szereti, ha te ébreszted és kicsit megölelhet. Igaz, Kornéllal is nagyon szeretne aludni, de megölelni többször szeretne téged, mint a cicánkat! Nagyon édesek vagytok így ketten, mindig így szeressétek egymást.

Tomiszáj

Apa feltette a kék trakit a szekrény tetejére, hogy megmotiváljon valamire. Még segítettél is neki, máskor meg nekem mondod, hogy tegyem fel valahová, "Nehogy elérjem." Ülünk a kanapén, te nézed a traktort, mondod, hogy Apa feltette, aztán megkérdezed tőlem: "Egyáltalán, eléred a traktort?" 

Az előbb pedig, mikor bementem hozzád puszira és ölelésre, kérdeztem, hogy volt-e itt egyáltalán szellőztetve. Felülsz az ágyban és komoly ábrázattal közlöd velem az információt: "Nem volt szellőztetve, bizonyosan."  

Júliusi-augusztusi Tamás

Szobatisztaságilag Tamásunk kész az óvodára. Valóban úgy lett, ahogy a bölcsebbek mondogatták: szinte egyik napról a másikra sikerült. A kuckóban eltöltött utolsó napon még semmi reményt nem láttunk arra, hogy a közeljövőben meg fogsz válni legalább a kakikra vagy nappalra vagy akárhogyan is a pelustól, pár hétre rá meg gyönyörűen elkezdtél a cimbikkel fákat öntözni, délutáni alvást kisgatyában, szárazon intézni, már csak éjszakára kell, de ez az ovi szempontjából nem sürgősen orvosolandó probléma. 

A benned megbúvó kisangyal és kisördög továbbra is felváltva dolgozik, hol egyik pihen, hol másik. Amikor előbbi van műszakban, nagyon édesen és már-már sziruposan elbűvölően viselkedsz. Megkérdezed, hogy szabad-e ezt vagy azt, olyanról is, amit alapjáraton nem is kellene, mert szabad, elmondod, mit fogsz csinálni, azután mit, és hogyan fogod, és hogy azután visszajössz, mindezt az ujjacskáidon számolva nyomatékosítod. Megdicsérsz minket, szépen megköszönsz valamit, csak úgy ("Köszönöm, Anya, hogy játszol velem."), mondod, mennyire szeretsz minket, meg még kiket, természetesen ezt is számolod az ujjaidon (pl. "Nagyon szeretem a Dávidot, a Csanádot, a Petit, az Enikőt, a Zsuzsanénit, az Erikát, Csongort és a Csanádapukáját /tegnap óta már Attilát!/".) Vagy szó nélkül odahozol valamit Rékának, megszeretgeted, segítesz a házimunkában, pedig épp nem is kérlek, elpakolsz, ilyenek. A kisördögnek is sok a tennivalója, ha ő van szolgálatban. Bekapcsolja a hallás szelektáló gombot, feltekeri a hangerőt, rálép a gázpedálra és maximum fordulatszámon pörget. Sok véletlen baleset is történik ilyenkor. Véletlen belelépsz Réka főzelékébe, véletlen felborul a vizespohár, véletlen becsukódik a fürdőszoba ajtó, mikor a pucér kistesóddal sietünk fürcsizni. Veled ezeket nem kommunikálja meg sem előre, sem utólag, mert ha kérdezzük, miért kell ezt vagy azt így csinálni, látszik rajtad, hogy tényleg nem tudod, mikor válaszolsz, hogy "Nem tudom." Már verbálisan is tudsz inzultálni: mostanában büdös az, aki éppen nem kedvedre való és neked/neki/nekik nem szabad ezt vagy azt csinálni, lehetőleg úgy, hogy az illető is hallja, legyünk épp a játszón vagy a boltban. Nemrég egy nénit jól ki is akasztottál ezzel, mert épp kukásautó volt a mérleghinta, amin a fiúkkal játszottál, és egy idegen kisfiú ráült, te meg egyszerűen leszedted onnan, ami egy nagyon goromba dolog amúgy, de hát az éppen a ti kukásautótok volt. Vehemens anyukája nem is hagyta annyiban, elkezdett veled kiabálni, majd megfeledkezve (vagy nem), hogy égő cigivel tartózkodott a játszótéren, odament hozzád és nekiállt hegyibeszédet tartani neked, hogy a játszótér nem a tiéd, hanem mindenkié. Te meg ugye próbáltad kifejteni a saját álláspontodat, hogy márpedig "Neki nem szabad!" csak azt nem tudtad elmondani szegénykém, hogy mert ez most a ti kukásautótok. A néni majdnem neked esett, de szerencsénkre Peti bácsi megmentett és kulturáltan kizavarta a dulifuli nénit a cigijével. Vagyis a cigi a járdán landolt, a néni még azt mondta, befejezi veled az ügyet, ha már az apja nem tudja megnevelni, na ezt már nem vártam meg, inkább eljöttünk onnan. Az igazán "vicces" az volt, hogy közben meg Dávidot dicsérte, ő milyen szépen játszik a többi gyerekkel, mert tényleg szépen ült a mérleghintán, onnan hallgatta a nénit, és nem is sejtette, hogy igaziból ő a Peti bácsi gyereke. Remélem, végül tudta magában tisztázni, ki kinek a gyereke, mert igyekeztem úgy pozicionálni magunkat, hogy körvonalazódjanak a családok. Mintha láttam is volna egy kis megrendülést a tekintetében, ahogy elmenőben visszanéztem dulifuli nénire. Szóval a kisördögöd ilyen jó kis műsorszámokkal örvendeztet meg minket, soha nem unatkozunk mellette. Egyik nap, mikor hármasban voltunk itthon, Apa dolgozott, egyszer csak így szólsz: "Nagyon szeretem Apát, csak mindig felidegesítem." 

Kíváncsiságod továbbra is töretlen, mindent tudni akarsz a világról, a dolgok működéséről, eredetéről. Miért így, miért úgy? Miért nincs nekünk két kék ilyen? Miért volt itt Anikó és esett az eső? A Kornélnak miért nincs feneke? Miért nem akartam, hogy a kisfiú a hintára üljön? Emellett pedig igen élénk a fantáziád, én nagyon jókat szórakozom a szerepjátékaid alatt, ahogy csak úgy magadnak vagy nekünk mesélsz közben. Egyik reggel Apa kapott tőled egy finom palacsintát, egyenesen az ágyába, egy pókos-katicás-pacifejes palacsintát! Úgy emlékszem, inkább nem kérte.