MÁLNA

Ma uzsonnára gyümölcsös túrót kaptál, meséltem, hogy mi van benne, és hogy készült. Mikor a málnához értem, mert azt nem sokszor kaptál még, mint újnak számító szót, külön kiemeltem. Mondom, hogy "málna", erre te - pedig nem is vártam semmit tőled -, szépen, tudatosan, szabatosan, gyönyörűen artikulálva minden egyes hangzóját, elismételted: "Málna". Majd felugrottam, de lehet, hogy egy kicsit valóban felugrottam a székből, annyira boldoggá tettél, és mivel láttad rajtam és tetszett neked is, újra meg újra elismételted, hadd örömködjön még jó anyád. Nem is tudom, ma hányszor ismételtük el ezt a szót, talán életemben összesen nem mondtam ki ennyiszer, mint a délután és este folyamán, egyszerűen nem tudok betelni az első önálló, végig kimondott gyönyörűséges szavaddal, amit olyan édesen formálsz azzal a szép kis száddal, pofikáddal. Ki gondolta volna, hogy ez lesz az. Tudom, a traktor, a billencs, a markoló már rég a saját szókincsed része, vagyis töredékeikben már rutinosan használod őket, és a mostanság oly gyakorta alkalmazott "betöttő" vagy "betöltő" szót, amit még mindig nem sikerült megfejtenünk, mit is takarhat, mert meglehetősen univerzálisnak tűnik, de önző felnőtt fejemmel ma lettem először igazán büszke egy kimondott szóra. Csak így tovább, Kicsikém!

Itt a nyár

Beköszöntött a kánikula. Nem szoktam várni, sőt, májusban már elkezdek rettegve gondolni a 30 fokos hálószobában átnyüglődött éjszakáktól, mikor a hajnali szellőztetés sem ér semmit, hiszen meg sem mozdul a levegő, és a falból még mindig süt a forróság, és így vágunk neki a következő napnak, hétnek, heteknek. Viszont egy ilyen időszakot megtörő zápornak úgy tudok örülni, mint tízéves koromban, ennek megfelelően is teszek: éljenezek, ugrálok, körbe-körbe szaladgálok. Így máris könnyebb kivárni a lassan, de biztosan közelgő szeptembert. Idén viszont először fordult elő felnőtt életemben, hogy besokalltam a hidegtől, a nyirkosságtól, a vacogástól, és június közepe felé már szinte könyörögtem egy kis melegségért, annyira szánalmasnak tartottam, hogy a délutáni alváshoz kapucnis felsőt és polár takarót kell magamra öltenem, hogy azok alatt vacogjak tovább. Végre két mozdulattal fel tudunk öltözni, és már mehetünk is játszani, csak vödör legyen nálunk, hogy a kútból tudjunk vizet szerezni a pancsoláshoz, ennél több nem is kell a boldogsághoz.

Ha kicsit jobban összeszedem magam, megyünk strandra is, igyekszem most már nem sokáig húzni-halasztani a dolgot, csak hát anyádat ismerve, valami mindig közbejön. Legtöbbször csak annyi, hogy anyának elfogy az utolsó csepp energiája és a kanapén szétfolyva távirányít. Hihetetlenül aranyos és alkalmazkodó tudsz lenni, ilyenkor fogsz egy könyvet és mellém kucorodsz, hogy együtt szemléljük a markolók és billencsek munkáját vagy a német kőműves bácsit, aki szalad a budira, mert kakilnia kell. Mintha tudnád, hogy most más a helyzet, és biztos vagyok benne, hogy tudod is. Szoktunk beszélni a kistesóról. Régebben másképp, úgy, ahogy te is érkeztél hozzánk, mint Gerle mama és Gerle papa Pelyheskéje, mostanában már a pocakomat is szoktuk emlegetni. Mert a kistesód úgy döntött egy szép március végi napon, hogy nem várja meg, míg Gabi néni megtalálja őt, inkább anya pocakjából bújik majd elő, és karácsonyi ajándékként érkezik hozzánk. Ő van azokon a fura kis képeken és ő ficánkolt a tv-ben is, amit együtt néztünk. Hát, ez a dolgok pillanatnyi állása, bármi legyen is a Terv, mi drukkolunk neki, és ugyanolyan szeretettel várjuk őt, mint ahogy téged is vártunk. Te leszel az ő nagy és okos bátyusa.

Hogy mennyire okos vagy már, továbbra is alátámasztja a tény, hogy minden reggel és amikor a szükség hozza, szólsz, hogy kéne a bili, mert jön a "kkka--k--kkka". Ilyen szépen hosszan kitartva és arisztokratikusan felszegett állal bejelentve. Nem is tudom, mikor kellett utoljára kakis pelust cserélnünk. Hát, igen, ezért nagyon zokon veszed, ha a nagydolog után teszünk fel a pelenkázóra, (anyával inkább létrán mászol fel, ha épp rá tudlak venni valami fortéllyal...) és pelenkát akarunk rád adni. Próbálkozunk apával mindenféle szép szóval meggyőzni, hogy előbb el kellene kezdened beszélni, hogy tudd mondani, hogy pisilni kell, vagy hogy ha már sokszor lesz száraz a pelus, akkor újragondoljuk a témát, de addig muszáj azt a fránya bugyót rád adnunk. Egy kis birkózás, sikoltozás, könnypotyogtatás, pelus elhajítás-visszahozás után egyelőre mindig mi győzünk apával.

Apáról jut eszembe, és remélem, nem húzom ki a gyufát nála, de muszáj ezt is megörökítenem, nem veszhet el a feledés homályába, mert annál értékesebb gyöngyszem: hogy, hogy nem, az esti fürcsidnél épp nem volt jottányi erőm sem, ő kezdte a szertartást, de mivel ilyenkor mindig van bennem egy kis kétely az alaposságot illetően, főleg most, hogy sokat porolunk a homokozóban, rátok kellett néznem, hogy haladnak a műveletek. Kérdem apát, szappannal megmostátok-e itt és ott, mondja, hogy igen, ezt és ezt. Kezében a szappan. Ránézek a szappantartóra, hiszen a szappan ott van. Akkor milyen szappan van apa kezében??? Hát, a Vanish szappan volt az, amivel a foltokat szedem ki a ruháidból mosás előtt és a mosdó szélén hagytam száradni, mielőtt a dobozába visszatettem volna. Jó alaposan megmosta vele a hónaljadat, a popsidat és a kukidat is. Akkor nem tudtam úgy mosolyogni ezen, mint ahogy éppen most teszem, szegény apa, szegény mindent halló szomszédok, szegény te.

Bilizünk

Már egy ideje komoly érdeklődést mutatsz a bilizés irányába; ha lehetőséget biztosítunk mondjuk fürdés előtt vagy peluscsere környékén, boldogan élsz is vele. Mindkét dolog landolt már az alján, ilyenkor mindenki nagyon örvendezik, te is, sőt, te annyira lelkes vagy, hogy amint az első ez meg az megjelenik a biliben, már ugrasz is fel, ellenőrzöd, örülsz neki, majd szépen fogod az egészet, és elbattyogsz vele a wc-re, kiöntöd, wc papírral gondosan megtörölgeted a keresztcsontod feletti részt, mert még nem ész el a popódig. Majd visszaülsz a bilire és még kétszer, háromszor végigcsinálod az asszisztálásunkkal a műveletet. Előfordul, hogy a nagy igyekezetben útközben ki-kiszalad még egy kis bogyó vagy hurkinca, ezért mindig megyünk utánad nedves törlőkkel felszerelkezve, és szorgosan törlünk, ahol kell.

 Ma reggel egy újabb szintet léptél! Nem én kérdeztem meg, hogy szeretnél-e bilire ülni, hanem te kezdted nekem mondani és mutatni a hátsó feledet, hogy "ka-ka"! "Ez komoly? Te most tényleg szólsz nekem, hogy kakilni kell?" Pattantam is fel rögtön az ágyból, mert még ott lustultam, miközben te már egy egész konvojt kiépítettél a duplo autókból, bili elő, Tomi csüccs, és kezdődhet a koncentrálás. Itt most nem részletezném, hogy mi történt ezután, lényeg, hogy mindenből volt jócskán, szőnyegre, padlóra nem került semmi, két körből tisztán és zökkenőmentesen megoldottad a feladatot. Borzasztóan büszke vagyok rád. Remélem, nem vetted zokon, hogy közben néha elszaladtam a mosdóhoz és fura hangokat adtam ki, de a tusfürdőből szippantgatva a finom cseresznye illatot, végül nálam is helyre került minden.