Míg várunk a szavakra...

Csúnya, csúnya Anya! Hát, én is beleestem abba a hibába, hogy akaratlanul is hasonlítgatok és türelmetlenkedek. Úúúúgy várom már, hogy szólj hozzánk, hogy azt a rengeteg mondanivalódat, véleményedet és gondolatodat, ami abban az okos kis fejedben megfogalmazódik, ki tudd végre mondani! Nagyon mondanád, ezt mindenki látja, akinek az életében neked is jutott szerep, hogy kézzel-lábbal-arccal mondod, épp csak a szavak hiányoznak. Míg nem hallottam Vince tökéletesen megformált markoló-ját, majd Vivi édes kamion-ját, nem vágytam így erre, de ma hallottam, és énisénisénis akarom hallani a te markolódat és a te kamionodat!

De míg megérkeznek a szavak, kiélvezzük mindazt, amit azok nélkül nyújtasz. Annyira édes vagy, mikor odaállsz valaki elé, legyen az egy családtag, egy barát, vagy mondjuk egy kutya, és felemeled egyik karod azzal a Tamásos, ég felé nyitott tenyérrel, másik kezed a hátad mögött, mintha éppen közölni szeretnéd tudományos kutatásaid legújabb eredményeit, majd egy hmm-hmm-vel nyugtázod mindezt. A hmm-hmm-nek is vannak változatai; van élesen felmenő, első hmm és rövidre záró, második hmm, olyan "jajjmitörtént"-szerű jelentéssel, de van amolyan "c'est la vie"-féle felütéssel bíró hmm-d is.  Már alig várom, hogy bővebben is kifejtsd őket!

Ha felemelt hanggal megbántunk, mert meghúztuk a határt és nincs tovább, mindkét kezedet beveted, hogy a lehető legmélyebb szánalmat keltsd bennünk: lassan, leszegett fejjel lépkedsz, könnyeid két kitárt tenyered közé hullanak..., már-már vallásos attribútummal átitatott testtartást veszel fel, míg körülbelül fél perc múlva megkapod a sikeresen kivívott engesztelő ölelést, simogatást és puszit, majd rövid eszmecserénk után visszafogottabban folytatod ténykedéseidet.    

Míg a szavakra várunk, - pontosabban mondva, bizonyos szavak első szótagja utáni részeire várunk, mert ugye elkezdték már azok elhagyni az ajkaidat, csak egy szótag kimondása után egy kicsit megijednek és inkább nem vetik magukat az első szótag után -, elmesélem, milyen okos, ügyes és találékony vagy sok más dologban. Vegyük például a gyerekbiztos vitaminos zárókupakot. Mikor Mami könnyelműen letette az asztalra, és te villámgyorsan le is csaptál a fiolára, a legnagyobb nyugalommal konstatáltam, hogy ezzel végül is eljátszogathatsz egy ideig, még mosolyogtam is, emlékszem, hogy ezt bizony nem fogod tudni kinyitni, csak nehogy nagyon felhergeld magad rajta. Beszélgetünk Mamival, egyszer csak rikkantasz egy "Ááhh!"-t, olyan "Nahát, milyen szép piros bogyók vannak ebben a dobozban!"-szerűt, lenézünk, hát sikerült kinyitnod a szuper biztos, még anyának is néha kihívást jelentő kupakot! Azóta is ezen agyalok, vajon HOGYAN???

Egy másik döbbenetes pillanat volt számomra, mikor szokásosan mondom neked a szövegemet játszóterezés előtt, öltözködés közben, többek között, hogy vajon milyen hideg lehet kint, mit gondolsz. "Nézzük meg, hány fok van!" És már mennék is a szobádból a nappaliba, a tévé mellett található időjárás állomás felé, ha te nem pattannál fel és előznél meg, én a nyomodban loholok, utolérlek és azt látom, hogy az időjárás állomás előtt állsz és lelkesen bökdösöl a kijelzője felé: "Anya, itt kell megnézni, milyen hideg van kint!" Hiszen csak másfél éves vagy, ezt most hogy??? Soha nem magyaráztuk el, hogy mi az a kütyü, annyit tudsz róla, hogy "Tamás! Nem! Tamás, tedd szépen vissza!", akkor hogyan??? Bámulatos, mi mindent leutánozol belőlünk. Ilyeneket is, amiről nem is sejtjük, hogy érdekel, hogy foglalkoztat, hogy meglátod benne az összefüggést.

Maminál voltunk, épp az asztalt terítette ebédhez, sürgött-forgott, mi is tettünk-vettünk. Egyszer csak azt látjuk, hogy a kezedben van egy váza és az étkezőasztal felé cipeled. Nekem lövésem nem volt, miért teszed mindezt, azon túl, hogy újabb kihagyást okozz a szívritmusomban, de Mami hamar rájött, hogy csak vissza akartad tenni a helyére, mert egészen addig az ott állt az asztal közepén, csak Mami elrakta, mert terített. Szaladgálsz fel-le, jobbra-balra, ki gondolná, hogy a félreeső sarokban megbúvó, csak vendégség idején használt étkezőasztal közepén nyugvó vázáról bárminemű tudomásod lenne. És van. És továbbra is rend a lelke mindennek.