Telefonos

Új év, új kalandok. Anya és okostelefonja nem alkotnak szerencsés párost, valahogy mindig pórul jár az a szegény jószág és valamiért mindig víz van a történetben. Lassan egy éve, április 13-án, pénteken (!) szokásos délutáni sétánkat töltöttük a lizsében, élvezve a természet ébredését, a mókusok ágról-ágra szökkenését, ami annyira megihlette Anyát, hogy elő is kapta az amúgy méltatlanul hanyagolt telefonját és szorgalmasan fotózott vele, míg észre nem vette, hogy a nadrágja bokáig kutyasz@ros, ugyanis a nagy természetjárásban cipője talpára ragadt egy jókora adag és menet közben szépen el is oszlatta mindkét nadrágszárán. Futás haza, nadrág a mosógépbe, játszunk, teszünk-veszünk. De mi ez a dübörgés állandóan a mosógép felől? Bekukkantunk az ablakán, hát egy kétségbeesett, neonzöld Sony Ericsson logo néz ránk vissza a nagy sötétségből. Benne maradt a hátsó zsebemben. Pedig soha nem ott hordom. A kutyasz@r hatalma. Még 3 hónapig működött, aztán szépen elkorrodálódtak az áramkörei. A vicc az, hogy a kutyakakás incidens előtt nem is használtam semmire, csak utána fedeztem fel, hogy milyen jó vele internetezni. Annyira sajnáltam, hogy vettem egy ugyanolyan típust, használtan. De nem tudtam megbarátkozni vele, az nem ő volt már, és amúgy is agyon volt nyektetve, így túladtam rajta. Valószínűleg itt tudtam felhasználni a péntek 13-i kakába lépésből származó szerencsémet, mert egy ideig a kutyát nem érdekelte a hirdetésem, majd beletörődve, le is vettem a netről, hogy akkor majd megleszünk valahogy egymással, erre fel aznap este hív valaki, hogy megvan-e még.
A második történet már szorosabban köthető hozzád. Ősszel megvettük a legolcsóbb készüléket, ami elődjéhez képest sokkal butábbnak és lassúbbnak bizonyult, de ezt büntetésnek fogom fel, amit meg is érdemlek. A lassúsága és tompasága egyszer annyira felbőszített, hogy egy kicsit, khm, határozottabban tettem le az asztalra. Ezzel őt annyira megbántottam, hogy fogta magát, és a kijelzője képét kis csíkokban kiúsztatta, mígnem fehéren világított az egész. Elvittük szervizbe és mivel nem kérdeztek semmit, így nem is mondtuk, hogy mi történt vele. Karácsony után jelentkeznek. Január közepén még mindig nem jelentkeztek, gondoltam, teljesen kinyiffantottam szegényt, hát bementünk érdeklődni, és kiderült, hogy már karácsony előtt visszaküldték javításról, csak a telefonszámom egyik 7-ese helyett 5-öst írtak a papírjukra, így hiába is vártam az sms-t. Egy szoftverfrissítéssel megúsztuk! És hihetetlen, de gyorsabb lett! Nagyon örültem és ünnepélyesen megfogadtam, hogy mindig jó leszek hozzá és nagyon fogok rá vigyázni. Két nappal később épp vásárlásból jövünk meg, az asztal közepére teszem, jól elrejtve a kupi alá, hogy ne találd meg, levesszük a régi kádadat, hogy beáztassuk a cserépedényt, amiben az ebédet fogjuk elkészíteni. Nagyon élvezed a munkát, rengeteget segítesz, pucolunk sok zöldséget is, odatesszük a csirkét sülni. Megebédelünk, én gyorsan elöblítek néhány dolgot, közben fél szemem rajtad, valamit leemelsz az asztalról, majd mész a fürdőszobába. Jaj, a kiskád, még nem öntöttük ki a vizet, tuti könyékig benne vagy már. Szaladok, igen, könyékig, pulcsistól, és még mit látok? A szervizből frissen hazahozott telefonomat a kád alján. Kisebb idegösszeomlás után vagy közben szétkaptam és próbáltam menteni a menthetőt, te pedig szegénykém teljesen összezavarodva sírtál, hiszen a cserépedényt is így áztattuk be előtte, akkor most miért haragszom így. Hát sokat kell még Anyának tanulnia, az biztos. Megjegyzem, van egy játék mobilod, és egy igazi is, Anya régi-régi mobilja, mindkettő elérhető közelségben, a játékaid közt, ők megúszták az áztatást... Két nap szárítás után, kopogjuk le, működik, és ami biztató, nincs víz a kijelző alatt, mint az előzőnél.
Egy sluszpoén a végére: tegnap bementünk az Akadémiára és mielőtt megérkeztünk, gondoltam, odaszólok, hogy jövünk. Előveszem a telefont, keresem a számot, de közben szépen csöpörög az érintőképernyőre az eső (... víz!). Olyannyira, hogy ki is választja Imre bácsit, a gondnokot a listából és már tárcsázza is. És nem tudtam leállítani!!! Hát vázoltam Imre bácsinak a helyzetet, elbúcsúztunk, végre sikerült megszakítani a hívást, majd azzal a lendülettel egy esőcsepp újra hívta őt. Harmadszorra, miután behúzódtunk egy kapualjba, sikerült a főtitkárságot is felhívnunk.