Mióta kúszol-mászol, rendesen le is fárasztod magad, és van, hogy a délelőtt 10-es ébredésedet követően összesen egy órát bírsz fent maradni - azt persze igen aktívan teszed -, és 11:15-kor már tehetlek is vissza az ágyadba, hogy szinte azonnal álomba merülj úgy másfél órára. Én meg nem tudom, mit kezdjek a hirtelen rámzúdult szabadidővel. A sétáink is elég nyürrögősre sikerednek mostanában, mert ahhoz nem eszel eleget, hogy hosszabb (fél óránál több) időt igénybe vevő utakat kibírj és az egy helyben maradás is kezd nagyon stresszelni, erre jön még a hamar utolérő álmosságod is, úgyhogy mindig tudják a környéken, épp merre járunk. Akkor is kapok tőled a fejemre, mikor kiveszlek a babahintákból és visszateszlek a babakocsiba. Pedig nagyon lassan és érthetően magyarázom közben, hogy csak megmutattam, milyen lesz a hintázás, ha már nagyobb leszel.

Már egy csomó szót tudsz ám! Mikor eszel, sokféle hangot hallatsz; vannak a "g" hangok, és a fröcsögősebb "brrr", "prrr" és "pffff"-félék. Forogsz, nézelődsz körbe-körbe, néha elgondolkodsz és azután mondasz valamit az imént felsoroltak közül, de mikor a "g"-t mondod, és én ráfelelem, hogy gólya, és te máris nézel föl a lámpára függesztett repülő gólyánkra. Vagy ha "Kornél cicát" mondok, keresed a fekhelyén vagy az etetője körül. Mindig fintorogtam, ha anyukákat hallottam az utcán, hogy "Nézd csak, ott a kutyus, vau-vau!" Én eltökéltem, hogy nem leszek ilyen vau-vau kutyusozós, miáu cicuskázós... míg egy nap, meglátva egy sétáltatott spánielt, megállíthatatlanul tört elő lényem legmélyéről, hogy "Nézd csak, kutyus, vau-vau!". És te egy édes kis "hehé"-vel jutalmaztál. Azóta nincs nap, hogy ne vauznék, és te nagylelkűen, fáradhatatlanul jutalmazol. A kutyákat is jutalmazod, ha ugatnak.
Az Apa és Mami szó felismerése már régebbről megy, múltkor megtanultuk az Orsit, amire és akire mindig rettentő komoly képet vágtál, de azért már Orsi nénéd is kapott mosolyokat tőled. A labdát már megtalálod magyarul és angolul is. És kezded kapisgálni, hogy mit jelent a "nem". Ezt egyelőre csak mi használjuk. Egyre többször. De addig jó nekünk, míg el nem kezded te is.

Ma délután a rádióban Leonard Cohen énekelte a Hallelujah-t és mikor a refrén jött, te elengedted az összes kezedben lévő játékot, a rádió felé fordultál és elmélyülten hallgattad a zenét. A gitármuzsikára is fel szoktál figyelni, nem hiába bohóckodok neked a gitárral...