Apa végre megjött Mohácsról, és alighogy ledobdta magáról az öltönyt, már be is fogtam szegényt, hogy kicsit apázzon veled, de szerintem ilyenkor (mikor megjön) te is ezt követeled hangosan, mivel egész nap nem jut eszedbe ilyen intenzitással nyűgizni; így most csend és nyugalom honol kis otthonunkban, én pedig kedvemre pötyöghetek ide a blogba.
Nos, a letakarós játék, ti., hogy ráhelyezel az arcodra egy annál nagyobb méretű textiltárgyat, és közben repkedsz és biciklizel boldogan, még mindig nagy favorit. Teljesen lázba hoz, ha van fölötted valami, tudván, hogy az a valami akár az arcodon is landolhat. Én meg továbbra is frászt kapok ettől, de igyekszem veled örülni és megkérdezem, hol vagy, mire te hirtelen lerántod magadról a leplet és hatalmasat kacagsz rám. Izgatottan várom, mit fogsz szólni a járókához, ami hamarosan megérkezik, mert igazi kis kuckót lehet majd varázsolni belőle, amolyan letakarós-játék-megszállott-paradicsomot. Lesz majd rajta kis ajtó is, csak hogy én is nyugodt legyek. A járókán sokat dilemmáztam, legyen-ne legyen, milyen legyen, mikor legyen...nos néhány napja rövidre zártad hosszas töprengésemet és segítettél gyorsan határozni, ugyanis fogtad magad és lehuppantál a kanapéról. Igen, úgy történt, ahogy ismerőseinktől, barátainktól hallottuk, hogy náluk hogy történt: a legváralanabb pillanatban, a másodperc tört része alatt. Nem érdemes analizálni, mert nincs rá épkézláb magyarázat. De hála az alacsony kanapénak, a puha szőnyegnek és őrangyalodnak, az ijedtségen kívül nem történt nagyobb baj.
Rohamos mozgásfejlődésed másik ékes példája az az agilitás és gyorsaság, amivel a cumidat tudod felmarkolni és a szádba tenni. Fantasztikus látni, hogy a néhány hete még ügyetlen próbálkozásokból micsoda zsonglőrmutatvány lett. Mikor még a nagy nehezen célbatalált cumit az ujjacskáid nem tudták elengedni és azzal a lendülettel ki is rántottad a helyéről, most pedig pikk-pakk, elengeded, közben már keresed a következő elfoglaltságod, mondjuk, hogy lecsavard az orrunkat vagy megkaparintsd a szemünket. Engem különös kegyetlenséggel tudsz regulázni, igazi békebeli tanárúr módjára: belemarkolsz a halántékom hajtincseibe és bitangul húzod magadhoz, arcodon a kópés vigyoroddal. Jaj, nagyon élvezem, hogy lehet már hancúrozni veled és hogy mennyire tetszik is ez neked. A mondókákat, énekeket is felismered már, kommentálod is, és előre nevetsz a vicces részeken, sőt, a nevedre is felfigyelsz már, a Tamásra is és a Tomira is. Mamit ezzel teljesen leveszed a lábáról, mert Skype-on keresztül is működik ám!
Úgy látszik, a türelemről is kezdesz fogalmat alkotni, hogy megéri két perccel később kezdeni a szemrehányást, hátha addig elkészül az a vaníliás tejpép.
És már kibújt a bal alsó fogacskád is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése