Plédes, ujjas

Van egy nem mindennapi játékod, ami mostanában igen nagy boldogságot okoz neked. Pár hetes korodban a szívbajt hoztad rám, mikor ezt "játszottad". Bármit, amit magad mellett találsz és rá tudsz tenni az arcodra, ez többnyire a pléded, de a kockás rongy-nyuszi is kiváló célszerszám, ráborítod a szemedre, vagy az egész arcodra és eszeveszettül repkedsz kezeddel, lábaddal, mint aki épp megfulladni készül. Szóval "régebben" megállt az ütő bennem, mikor így találtalak a nagy csöndre rád nézve, ma már tudom, hogy ez neked tetszik, bármennyire is bizarrnak tűnik. Leemelem a takarót a fejedről, vagy te rántod le, mert hallod, hogy jövök, és csillogó szemekkel, teli szájjal vigyorogsz rám. Azt is szoktuk játszani, hogy rád terítem a plédedet és lassan lehúzom a fejedről, te meg közben mintha vízbe merülnél, majd felbukkannál, egy elnyújtott, kéjes sóhajtással zárod a folyamatot, türelmetlenül követelve a következő kört. Szerintem ez a búvár reflex módosulása, ha már nem voltunk eddig képesek elvinni babaúszásra, így oldod meg; hogy Apa mitől int óva a fenti jelenséggel kapcsolatban, arra meg inkább térjünk vissza 18 év múlva (emlékeztetőül: már több híres bácsi pórul járt így...).

Ma megtudtam egy újabb érdekes dolgot rólad. Voltunk a tündéri ortopéd doktornéninél kontrollon, megnézte a csípődet ultrahanggal is, minden a legnagyobb rendben. Aztán ahogy öltöztettelek, egyszer csak észreveszi a lábujjaidat és már diktálja is, hogy a második és harmadik ujjaid között syndactylia van! Vagyis részlegesen összenőtt ujjacskáid vannak. Néztem is mindig, hogy milyen vicces a kisbabák lábujja... Mondjuk fürdetéskor kevésbé találom viccesnek, mikor a lábujjköz-szöszöket kell kivadászni onnan, de gondoltam, majd csak kinövöd. Na várhatom... Ha ez vigasztal, pont te voltál az a szerencsés újszülött, aki a 2500. volt a sorban, mikor a syndactilyát osztották, mert ekkora a valószínűsége, hogy így jöjjön világra valaki. És nem mellékesen Ashton Kutcher is ezzel él, ami számodra valószínűleg inszignifikáns, Anya szerint viszont cseppet sem von le a sármjából. Na de ez is csak azt hivatott alátámasztani, hogy tudtad jól, hová kell pottyanni, hiszen a mi családunkban nem egyszer manifesztálódott már a boszorkány örökség, lásd Orsi nénikédet, aki három hüvelykujjal született! 

  

Balra át!

Reggel voltunk a doktornéninél az esedékes oltások miatt. Újfent dagadt a mellem a büszkeségtől, olyan bátor nagyfiú voltál, összesen ha fél percig sírtál, aztán folytattad, ahol előtte abbahagytad: kíváncsi tekintettel nézelődtél minden érdekesnek vélt személy és dolog felé. 

De nem is ezért kaptam elő a klaviatúrát, hanem hogy gyorsan megjegyezzek valamit. Most éppen alszol, hasonfekve, megint mint egy kis pollengyűjtő méhecske: a két combidon egy-egy borogatással az ügyeletes szürke harisnyádban. A fejecskédet szokásosan jobbra fordítva tetted le, kicsit simiztelek, aztán szépen lecsukódott a szemed. Teszek-veszek, egyszer benézek rád és mit látok??? Balra fordítottad a fejed, úgy alszol most is!!! Egy nyikkanás, egy nyürrögés nélkül!!! Apró örömök az életben, mondaná Scholtz Gabi néni! :)

Búcsú mózestől

Hát, elraktuk a mózest. Tegnap, mikor a szokásos sétánkra mentünk, nem aludtál el egyből, csak nézted a fákat, aztán engem. Olyan szomorúnak tűnt a tekinteted, és olyan nagyfiús voltál már a mózeshez, hogy nem lettem volna képes újra belefektetni, bármennyire is nehéz volt az újabb mérföldkő okozta traumámon átlendülni. Aztán csak becsuktad a szemed és morcosan szorítottad, hogy a januári "verőfény" ne bántsa, hiába is bíztattalak, hogy most nem kell aludni, nyugodtan nézelődj csak. Második park-körünk elején föléd hajoltam és halkan mondtam, hogy "Nyuszika, nem kell csukva tartanod a szemed, nyugodtan kinyithatod!" Erre a cumid mögött két irányba elindult a pici szád két sarka és olyan jót rötyögtél rajtam, mint még soha...persze csukott szemmel. Te betyár!!!

A sportkocsizást egyébként nagyon élvezem, klasszisokkal könnyebb irányítani, te is többet nézelődhetsz, ami pillanatnyilag még arra nagyon jó, hogy rekord idő alatt elaludj... Kicsit aggódtam, hogy majd egyből azon fogsz dolgozni, hogy felülj benne, de szerencsére még kényelmesnek találod a hátradöntött támlát. Ja, és amiatt aggódtam, hogy majd megijedsz, ha nem látsz??? Hát, nem mondhatnám, hogy kétségbe estél, hogy kikerültem a látóteredből... Ha nagykorodban gyorshajtó leszel, tudd, hogy anyádnak köszönheted...olyan jó érzés végre HALADNI!!!

Ma jött hozzánk egy kedves redőnyszerelő bácsi, mert a szobádban a gurtnit már csak az ige tartotta. Háromszor is megállapította, milyen gyönyörű baba vagy. A harmadik után megkérdezte, mi a neved. Mondom, hogy Tamás. "Igeeen? Szevasz, Tomika! Azt hittem kislány!" Elmondanám, hogy a fekete Beatles-es bodyd, a sötétkék mackóalsód és szintén sötétkék zokni volt rajtad. Igazi kislányos öltözet. Kérdezem, miért. Hát, mert olyan gyönyörű babás arca van! És nem ő volt az első, aki ezt így vezette le. A kisfiúk nem lehetnek gyönyörűek??!!

Ó, és majd' elfelejtettem! Végre-végre kezded felfedezni a hasonfekvés örömeit, sőt már balra is fordítod a fejed!!! Na nem alváskor, akkor szigorúan marad a jobbra nézés, de egy-egy pillanatra azért kikacsintasz már balra is, mocorgás közben, szóval szépen haladunk ezzel is. És nem hiába győzködtünk Apával, hogy hengeredni jó móka, már mosolyogsz, ha gurítunk, nem esel tőle pánikba.