Az óévre és újévre

Az év utolsó napjának estéje van. Nem akarom úgy lezárni, hogy semmit nem írok. Ez az év tartogatott bőven eredményeket és kudarcokat is. Megváltozott a blogolós énem is. Nem tudom, mennyire marad vagy csak átmeneti ez az állapot, de már nem akarok úgy írni rólatok, hogy boldog boldogtalan olvashatja. Azért a maroknyi közönségemért, akik úgy fogadnak el, amilyen vagyok,  vagy tetszett nekik, amit írtam, hálát érzek és mindig is jó szívvel fogok visszaemlékezni rájuk.

Nagy fogadalmakat nem teszünk, csak igyekszünk jól élni és megélni az életet.

Sok sok szép kis történés van, amiről érdemes írni, például most karácsonykor sikerült olyan élménnyel meglepnetek, amit soha nem fogok elfelejteni, pedig szégyen-szemre el tudok felejteni dolgokat, - vagyis inkább segíteni kell felidézni, és persze, hogy emlékszem utána. Azért is mindig eszembe fog jutni, mert ott lesz szem előtt és használni is fogom: Szóval novemberben elkezdtetek szervezkedni, Mamival chaten keresztül(!) mikor nem figyeltem, megkértétek őt, varrjon nekem karácsonyra egy olyan piros séf kötényt, mint amilyet a Konyhafőnökös vetélkedőben a Rácz Jenő csapatának tagjai viselnek, mert Anya is megérdemel egy séf kötényt. Az van ráírva, hogy Anya a séf. Csodálatos gyerekeim és anyukám vannak!!!

Mikor karácsony előtt sütés és fadíszítés közben a hangszersimogatós albumot hallgattuk, Réka egyszer csak megszólal: "Vannak olyan dalok, amiknél könnyes lesz a szemem. Sírni akarok, de nem sírok, csak úgy érzem, hogy sírni akarok, olyan szép." Hát a te lelked is szép. Ismerős érzés. Tomin is néha látom, hogy túlcsordulnak az érzések, mikor egy megható filmet nézünk vagy épp Ruszó Tibi énekli az Apám sírjánált... Olyan szép ilyen pillanatokat megélni. 

Csodálatos kézimunkával készített ajándékokat kaptunk tőletek. Tomié az erdei iskolában készült, sajnos az egyik az átadás után kb 5 másodperccel el is tűnt, mert kézről kézre adtuk egymásnak Tomiék karácsonyi műsora után és mikor épp nem volt nálam, gyorsan kértem Tomit, menjünk selfie-zni a karácsonyfa elé. Mikor visszamentünk Rékához, már nem volt meg a kis gyöngyből fűzött karácsonyfa. De Tomi magabiztos lazasággal biztosított afelől, hogy csinál egy másikat. Mikor már a szelektív szemetest túrtam, hátha ott megtalálom, találtam egy bontatlan másik kis csomagot, amiben ott volt a készített kis karácsonyfa. GF monogram volt a papíron, Flóráé volt. De miért dobták ki?? Tomi mindenesetre másnap odaadta neki. (Ő a kis választottja most amúgy. ;) Kedves, okos kislány. A másik ajándék egy kétoldalas karácsonyi lap volt, elején Tomi által készített fonalas karácsonyfa, belül egy szép idézet, egy köszönök mindent Anya, Apa, és egy nagy fotó Tomiról, amit Gabi néni készített. Rékától idén egy szép karácsonyfa díszt kaptunk, olyan jól be tudtam illeszteni egy "lyukba" a fán! Le is fotózom, nehogy elfelejtsem.        

    

A szép és meghitt pillanatokat olykor megtöri egy-egy Réka sértődős-sivalkodós vagy Tomi méltatlankodós-duzzogós esemény. Olykor naponta. Többször is. De ez biztos csak annak a jele, hogy menthetetlenül nőttök, és veletek együtt az önérzetetek is. Tomi szokott nekünk üzenni szobája magányából, ahova dacosan besiet és magára csukja az ajtót. Legutóbbi papírra vetett üzeneted nagyon szíven ütött és tökéletesen igazad is van: TISEVOLTATOKTŐKÉLETESEKMÉGMOSTSEVAGYT

OKTÖKÉLETESEKÉSÉNSEMVAGYOKTÖKÉLETES!

ÍRTATOMI

A szóközök fontosságát még nem érzed annyira. Egyem meg a szívedet. <3

Csak azért írom a következőket ide, hogy sok-sok év múlva, ha még mindig így szereted a focit mint most, milyen jó lesz olvasni: kik voltak 2019-ben a példaképeid. 

Magyarok

1. Dibusz Dénes (kaptál is egy általa aláírt Fradi évkönyvet karácsonyra! ;)      

2. Varga Roland

Nem magyarok

1. Cristiano Ronaldo aka CR7

2. Lionel Messi

3. Tibaut Courtois

4. Marc-André ter Stegen

5. Manuel Neuer

6. Antoine Griezmann

7. Robert Lewandowski

8. Karim Benzema

9. Luis Suarez

10. Jan Oblak

11. Luca Modric

...és ha kérdezlek, még vagy 25 nevet biztos tudnál mondani. 

Szóval tartogasson 2020 is hasonlóan szép kis élményeket, mint amilyeneket 2019 adott, kevesebb, sokkal kevesebb "szakembert" lássunk, mint idén, maradjon meg a jó egészség és a jó emberek körülöttünk, ahogy mi is igyekezni fogunk sok jót tenni még, csendesen, szerényen.     

December

Már az ősz is elmúlt, múlt hét óta tél van, megjött az igazi hideg, bakancsban járunk dolgozni is (hogy milyen hülye voltam eddig, hogy nem így csináltam, hanem a kis csini bokacsizmákban fagyoskodtam...) Tomi múlt héten erdei iskolában volt, amit rutinos táborozóként nagyon élvezett. Meg is kaptuk egyik este, hogy legszívesebben visszamennél Kincsesbányára. :D Nem emlékszem, mivel gázoltunk a lelkedbe, valami minden estére jut.  

Jó ez a suli. Sok szempontból jobb közeg, mint az Üllői. Új ferencvárosi polgármesterrel, Baranyi Krisztinával (igen, az Anikó hasonmással, hihi) nekem újabb reményeim is ébredtek, de nem leszek naiv optimista. Ha mindkettőtök osztálya elfogadható összetételű lesz és nem sodródtok a renitens osztálytársak és pedagógus-fluktuáció miatt ide-oda, akkor már jó lesz. Angolozni meg bármikor tudunk. 

Lassan végére érünk a Metrodomos és IKEÁs garanciális javításoknak. Hosszú és gyötrelmes időszak áll mögöttünk, embert próbáló volt ez a sok várakozás. Oké, minden relatív, csak ilyen problémáink legyenek az életben. Tegnap este mondjuk újabb jelenséggel folytatódott a végtelen történet: a háztartási helyiségben levált a plafonról a vakolat. Majd szólunk nekik. 

Réka is ismerkedik már a Kosztolányival. Mindkét tanító néni párost megnézte és nagyon bölcsen azt mondta, mindenki szimpatikus volt neki, így rábízza az igazgató bácsira a döntést, hogy hova kerüljön. Azért egy kicsit körbe fogjuk járni a témát, legalább osztálytárs-jelöltek ügyében.

Tomi annyira, de annyira jól esik, amikor kapok tőled egy-egy elismerő megjegyzést. Vagy sikerült megértened, milyen sokat számít ez egy embernek, vagy ilyen hatalmas a lelked, hogy magától jön. Bármelyik is, őrizd ezt meg mindig, mert ezzel a tulajdonságoddal igazán gazdag ember leszel. 

Jövünk hazafelé, már sötét van, de észreveszed és tudatod velem, hogy ez a táska (ami a hátamon van) nagyon jól megy a dzsekimmel. Este meg rugdosod a csörgős labdát, közben ezt mondod: Ebben a lakásban úgy érzem magam, mintha egy luxus lakásban élnék. És mutatod azzal a Tomis kéztartással a függönyt, a tévészekrényt, a sarokban az étkezőt, hogy a színek, meg minden mennyire megy mindenhez. Hát úgy megszorongattalak és puszilgattalak! Köszönöm, Tomi!!! <3

Réka még mindig, vagy egyre jobban: szinte minden mozdulatoddal táncolsz, szerepelsz, a képzeletbeli társaiddal játszol. Nagyon vágysz barátok társaságára és teljes joggal sérelmezed, ha Tomi átmehet Csanihoz vagy Csani jön hozzánk. Januárban végre neked is lesz egy kis bulid.
Pár hete egyszer csak elkezdtél betűket írni. Igaziakat is és saját tervezésűeket. Nagyon élvezed, mindig mutatod, hogy olvassuk el, mit írtál. Még levelezel is velünk, mert láttad, hogy Tomi egy duzzogós, ajtóbecsukós elvonulása után egy levelet csúsztatott ki az ajtaja alatt. Elleveleztünk egy ideig Tomival. Aztán mindenki megnyugodott és megbékélt.

Még mindig rengeteg puszival, öleléssel és szóval fejezed ki, mennyire szeretsz minket. Tomi sem fukarkodik, a suliból kijövet néha már az épületben kapok egy bújós ölelést, néha a kisutcában, hogy ne legyen ciki.

Tomi megérkezett a kiskamasz korba. Hirtelen nagyon érzékeny lettél az igazságtalanságokra. Ha úgy érzed, Réka több elismerést kap valamiért, amit mi úgy érzünk, te nyilvánvalóan ügyesebben megoldottál...  De megindít egy X faktor dal is, mint az Apám sírja ByeAlextől... Könnyes szemekkel rámnéztél és mondtad, ez nagyon szép dal volt. Fú...