Május

Nem tudom, mennyire vagyok kivételes helyzetben, én végtelenül áldottnak érzem magam amiatt, hogy napi szinten hallok ilyen mondatokat az ölemből vagy a jó puha, nagy pocakomhoz nyomott buksi felől, hogy "Te vagy a legjobb anyukám!", "Anya a legszebb és a cipője és a táskája és a haja is szép."  és hasonlókat. Ilyenkor a föld felett lebegek és el is hiszem, hogy neked tényleg ilyen vagyok. Naponta többször hallhatom, hogy "Imádom az anyukámat" és néha hozzáteszed, megsimogatva az arcomat, hogy "nem akarom, hogy meghalj" Hát én sem. Éljünk nagyon sokáig, egészségben, boldogságban! És mikor Tomi, te is odabújsz, sőt, múlt héten a játszótéren is elidőztél hosszasan az ölemben majd' hétéves "lakli" létedre, én közben az egekben éreztem magam, annyira boldog voltam. Picinek soha nem üldögéltél az ölemben, vagy bújtál, most pótolunk.

És ugyanez a tündér kislány tud olyan eget rázó drámákat produkálni reggelente, hogy zombiként hagyjuk el a lakást, úgy zúdul ki belőlünk az energia a sok felesleges harc után. Zavar a zokni varrása, nem hoztuk ki veled Bagolyt, nálad van Bagoly, de azzal nem takarózol, takarjunk be azonnal valamivel, mert megfagysz. Érdekes, pedig alváshoz nem kell takaró. Se télen, se máskor. Ha óvatosan rád terítem a takaródat éjszaka és nem forgod le magadról azonnal, ha legközelebb bemegyek rád nézni, már ott van az ágy lábvégi sarkában szépen összegombolyítva. Ezt bármikor megcsinálod, álmodban is. Nagyon öntudatosan kéred az azonnali bocsánatkérést, akkor is, ha nem is tudjuk logikailag beilleszteni a történetbe, hogy miért is kellene bocsánatot kérnünk. Aztán az óvodába érve hirtelen újra egy csicsergős vidámságtündérke leszel, csak mi maradunk úgy egy kicsit hosszabb időre. De mindig meg tudjuk beszélni és mindig nagy összebújásokkal érnek véget ezek a csaták. 

Lassan két hete, hogy vágtunk hajat. Annyira elvékonyodott már, meg kevesebb jajgatással is jár a reggeli fésülködés, hát szépen követve a youtube-os videókon mutatottakat, nagyon professzionálisan levágtam félhosszúra a hajadat. Még ritkító ollót is vettünk végre, azzal is szépen szedegettem ki a sűrűségéből. Utolsó simításokat végeztem, tényleg már csak egy-két igazítás volt hátra a ritkító ollóval, nyissz, leesett egy vastag tincs a homlokod mellől. Helyből ugrottam egy métert hátra. ÚristenRékaMicsináltamJajneharagudj!!! A rendes olló volt a kezemben. De hogyan? Miért nem a ritkító, hiszen azzal dolgoztam??!! Azóta sem jöttem rá, hogy került a sima olló akkor a kezembe. Na, így lett frufrud. Szegénykém, elég gázul néz ki, de napról napra egyre közelebb leszünk ahhoz, hogy újra hátra tudjuk gumizni, mert neked az áll jól. Karácsonyra meglesz, az tuti! Addig hajráf, csatok és hajformázó trükkök garmadája áll rendelkezésünkre.

Tegnap a játszin összebarátkoztál egy kislánnyal, Lettivel, aki a nagymamájánál volt itt, nem ismerjük őket. De annyira összebariztatok, hogy kézen fogva közlekedtetek és úgy néztetek ki, mintha ezer éve ismernétek egymást. Láttam, neki is jégvarázsos nyaklánca volt, ez mindent megmagyarázott. Annát ki is közösítettétek nem túl kedves ráutaló magatartással. Aztán itthon elkezdted mondogatni nekem, hogy nagyon sajnálod, hogy így viselkedtél Annával, hiszen nagyon szereted és ő a legjobb barátod. Mondtam neked, hogy ezt nekem hiába mondod, nem nekem kellene, hanem Annának, mert otthonról ezt ő nem hallja, de felhívom és megmondhatod neki, ha úgy érzed. Igen, mindenképpen beszélni szerettél volna vele. Hát videohívtam Encit, és ugyanúgy hárman álltak ők is a telefon előtt, ahogy mi hárman. És mindenféle noszogatás nélkül már mondtad is Annának, mennyire sajnálod, és hogy nagyon szereted és ő a legjobb barátod és majd játszotok együtt megint. Anna elfogadta a bocsánatkérésedet és ő is biztosított baráti szeretete felől. Olyan megható volt ez az őszinte tiszta gyermeki párbeszéd, hogy legszívesebben minden létező oktatási és továbbképzési központban kötelezően levetítendő szemléltető anyaggá minősíteném. Nagyon büszke vagyok rád. 

A játszin, ahogy nőnek a fiúk, úgy kerülnek egyre jobban elő a katonai hagyományőrzés elemei. Komoly stratégiák, szövetkezések, manőverek bonyolódnak a harctéren. Katicás fiúk, lányok, kicsik és nagyok. Sokszor látom, te vagy a parancsnok és feltétel nélkül követi mindenki az utasításaidat. Most már Sanyival is jól kijöttök. Egyszer meg is jegyezte Miklós, az apukája, hogy "Tomira komoly karrier vár a hadseregben." Tegnap is nagy harcok folytak, néha át-átcsaptak komoly összetűzésekbe, azt is még meg kell tanulnod, hogy ha már dühösen csépelitek egymást, el tudjátok engedni a másikat, mert nem néz ki jól, amikor Líviát a földhöz vágod, akkor sem, ha úgy érzed, ő zaklat téged. "Azt csinálom, amire tanítottál." - mondod nekem, mikor félrehívlak, és végül is jogosan, nem hagy békén, megfogod elgáncsolod (tényleg ügyes tanítványom vagy!)...DE nem mindig és mindenkit, pláne nem kisebb lányokat, mert úriember olyat nem tesz!!! Erről még beszélgetünk néhányszor. Mosolyogva meg kell jegyeznem, azért Líviát sem kell félteni, igazi harcos amazon ő is.   

Hát, így telnek napjaink. Készülünk a ballagásra, lassan búcsút intünk az ovinak, és hangolódunk az iskolára. Ma jön meg a farkasos iskolatáskád! Azért is érek ennyire rá írni, mert naná, hogy péntek 15.00-16.00 között jön, amikor 14.00-ig tart a munkaidő, tehát itt fogok rostokolni még egy darabig a futárra várva. De legalább lett egy újabb bejegyzés.