Tomi, ma megkérdezted, a liftben, hogy "Anya, mi lenne, haaa.... Apa kiszállna a metróból, én meg nem?", és néztél rám nagy kerek szemekkel, és azzal a fogsorra húzott ajakkal, mint amikor csibészséget csinálsz, vagy mondasz, de most olyan komoly is voltál, hogy kicsit frászt is kaptam.
Hát... mondom, te mostanában ilyeneken töröd a fejed?
"Ahaaa."
"Az egész biztosan senkinek sem lenne jó, ha egyedül vinne téged tovább a metró." - tudtam hirtelen mondani.
Próbálgatod az egyéniségedet. Állandó téma, hogy milyen gépjárművet fogsz vezetni. Majdnem mindent. Ha látunk egy pick-upot az utcán, olyat mindenképpen fogsz vezetni, függetlenül attól, milyen állapotú, újszerű vagy leharcolt, de traktort, teleszkópos rakodót (Manitou...), tankot, kukásautót, kamiont, igazi tűzoltóautót, fűnyíró traktort is, szóval mindent. Azért azt fontos megjegyeznem, hogy hasonlóképpen tudsz lelkesedni egy-egy szemet gyönyörködtető járműért mint én. Ezt a tulajdonságodat jól őrizd meg, és bátran használd minden más esetben is.
Szombaton a gyerekszobában voltunk mindannyian, ti ketten Tomi ágyán, én a szélén ültem, Apa a szőnyegen. Beszélgettünk, vidámkodtunk, jól elvoltunk. Egyszer Apa azt mondja: "Na, ki találja meg hamarabb (a falvédőn) a tengeralattjárót?" Ha ha, mintha egyenlő eséllyel indulna a két gyerek... Erre Réka mint a rugó, megfordul, felugrik és ráveti magát a falvédőre, a tengeralattjáróra! Tomi még a szemmel keresés fázisában volt. Természetesen csak egy egyperces idétlen vihogást tudott mindkét szülő abban a pillanatban produkálni a döbbenettől. Mint később kiderült, Mami titokban kiképzett titeket és ától cettig vágjátok a falvédő mintáit. Na jó, túlzok, de tény, hogy hihetetlen az agyatok, és mikor azt gondoljuk, a pici csak ott van a nagy mellett, ő is ugyanúgy ért, tanul, megjegyez. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése