"Szeretném, ha karácsonyra egy újabb testvérem keletkezne, és hozna nekem dömpert vagy bobcatet."

Még egy kis október

Az oviban múlt héten fotózás volt, izgatottan várjuk, milyenek lesznek a képek. Mivel szinte soha semmit nem sikerül kihúznunk belőled az ovis dolgaidról, itthon eljátszottuk, hogy én vagyok a fotós néni, és fényképezlek, erre te a legangyalibb fizimiskáddal mosolyogtál a "kamerámba". Hát, ha az oviban is így történt, azt hiszem, készíthetjük a pénztárcánkat, lesz pár jó kép. Az oviban amúgy rejtélyes módon el szoktak tűnni a ruháid. Vagy egy ovistársadon köszönnek vissza. Nem baj, hogy bele van vasalva a fenyőfa, akkor is elkóborol a nadrág, a póló. De lekopogom, eddig minden megkerült, de kibírnám a heti nyomozósdi nélkül is. Van pár olyan ruhaneműd, amit, hát bevallom, szándékomban áll továbbértékesíteni, mert jó minőségű, vagány, márkás, meg ilyesmi, ezekre nagyon vigyázunk, például nem írjuk rá a nevedet a címkéjére, mert hát hogy nézne már ki. Na, Csilla néni figyelmességből szépen beleírta, piros filccel, hogy Tomi és persze a jeledet is. Nem olyan szépen, ahogy anya írná és sajnos a fenyőfa sem olyan szép, ahogy anya rajzolná. De Csilla néni ezt nem tudhatta. Majd kiokoskodok valamit erre a problémakörre is.

Egyébként mindig nagyon megdicsér, hogy milyen ügyesen fogod a kanalat, mennyit eszel, mindig repetázol, mintha nem is a mi fiunkról lenne szó. Itthon biztos nem olyan finom a kaja. 

Szegények, amúgy az egész napotok csupa öltözködés. Reggel megérkeztek, utcai ruha le, benti ruha fel, udvarra kimenetelkor benti ruha le, játszós ruha fel. Bementek, játszós ruha le, benti ruha fel. Ebéd után benti ruha le, pizsi fel. Felkeltek, pizsi le, benti ruha fel. Megyek érted, benti ruha le, utcai fel. És akkor jövök azzal, hogy először menjünk haza, öltözzünk át, aztán lejöhetünk a játszóra... 

Legutóbbi nagyon nagy Tomiszáj: Bonyhádon voltunk, este, lefekvésed utáni huzavona, nem akarok még aludni és társai. Szómenés, magyarázás, mesélés a félhomályból, egyszer csak kiszólsz:

"Valamelyik felnőtt jöjjön be!" 

Nem tudom, miért van az, hogy napra pontosan nem tudom megmondani a nagy történések idejét. Mindig megtörténnek, elvarázsolnak, aztán pár nap múlva kapok észbe, hogy már megint nem rohantam leírni őket, és szépen el is felejtem, melyik nap is volt a nagy nap. Szóval, Rékám, az első önálló felülésed valamikor október 15-16 körül történt, azt hiszem, épp skypeoltunk Mamival, mikor felügyeskedted magad életed első függőleges pozíciójába. Eleinte hasalásból indítottál egy angol spárgát, úgy toltad fel magad terpeszülésbe, majd rájöttél az oldalra kihelyezett popsis módszerre is, azóta inkább ez van. Négykézláb is sokat tornázol, kutyázol (négykézláb rugózol), pár hét és beindul a mászás is szerintem. Addig marad a Forma 1-es kúszás, és hideg járólapon - felkapásig eltöltött - hasalás. Brrrrr. Amúgy le sem tagadhatnátok, hogy tesók vagytok, Tomi is éppen így kúszott, ugyanaz a technika, ugyanaz az iram!

Az elalvási rituáléd - múltkor Bonyhádon Maminak is volt szerencséje meglesni - hát, fenomenális. Hogy mit alakítasz úgy 10-20 percig... Ide fordulsz, oda tekeredsz, lábemelés, törzsfordítás, bukfenc indítás, másik oldalra hengeredés, konstansul, 10-20 percig. Általában hang nélkül. Aztán egyszer csak elér egy pózban az álom, és úgy maradsz. Tündéri vagy. 

A földön hempergést még mindig nagyon élvezzük, már úgy is szoktuk csinálni, hogy szólok neked, hempergőzz felém, te leteszed a fejed, kinyomod a popsit és indítod a mozdulatot, és megérkezel háttal hozzám, én meg jól megölelgetlek. Néha Kornélhoz is odahemperegsz, de ő nem értékeli ezt annyira, mint mi. 

Szereted azt játszani, hogy kiveszel valamit valahonnan, majd mélyen a szemünkbe nézve átadod nekünk. Aztán visszakéred, majd megint átadod. Egyik kezedből a másikba helyezed, odaadod, visszakéred. Közben mindig nagyon figyeled az arcunkat. Meg is zabállak. 

A zenét nagy nagy örömömre sokkal jobban értékeled, mint a bátyád. Már meséltem, hogy gitározni szoktunk, akkor is táncizol, ha elkezdek énekelni, vagy akár csak a búgócsiga pörög és búg, már elég, hogy beinduljon a bugi, komoly arccal riszálod a felsőtestedet. Hú, mennyit táncolunk Halász Judit nénire!

Nagyon lelkesen tudsz integetni, Maminak mindig integetsz, ha látod a tévében, és ha nagyon belelkesedsz, még tapsolni is szoktál. Pedig nem is tanítottunk. Tegnap az etetőszékben integetés közben cuppanós puszikat is küldtél felém. 

Szerencsére nem nagyon veszel a szádba dolgokat, így sokkal kevesebbszer hagy ki a szívdobbanásunk, mint anno a bátyád mellett. Hihetetlen türelemmel és nyugalommal matatsz el dolgokkal, többnyire Tomi játékaival. Te is szerelsz, ahogy tőle látod. De nincsenek csapkodások, püfölések, ráncigálások, csak komótos molyolás, vizsgálódás, alapos szemügyre vételezés.

Most már mindketten felébredtetek, abba is hagyom és tovább kúráljuk a taknyot meg a köhögést, ami szeptember második hete óta beette ide magát...

Októberiek

Utolsó bejegyzésem óta annyi minden történt, hogy képtelenség már mindent megörökítenem, és bevallom, az energiaszintem sem áll úgy, hogy beleférjen az írás. Sajnos. 

Ovizunk, ebből adódóan eddig majdnem minden második héten hiányoztál is az oviból. A második héten taknyos-köhögős vírus miatt, a negyediken kéz-láb-szájbetegség vírus miatt, ez nagyon rút betegség, amiről eddig nem is hallottunk. Kezdődött egy pici pöttyel a bal szájcsücsköd alatt, amit jeleztél is nekem egy nap, hogy "Anya, itt van valami." Gondolom, fájt vagy kellemetlen érzés volt, mert addig soha nem szóltál semmiért. Másnapra már tele voltál élénk piros kiütésekkel, foltokkal, amik aztán gyorsan ki is sebesedtek, és nemcsak a szád körül, hanem a kezeiden, lábaidon és a legcsúnyábbak még máshol is, ami miatt inkább kéz-láb-száj-segg betegségnek kellene hívni ezt a kórságot. Az első három nap volt húzósabb, nem tudtál enni, mert fájt, ha mozgattad a szád, és amúgy is nagyon nyűgössé tett a betegség, bennünk a zabszem effektus, hogy vajon elkapja-e Réka is, mert a Heim Pálban mondták, hogy baromira agresszív és fertőző vírusról van szó, és folyton azt kérdezted sírva, hogy mikor gyógyulsz meg. Én meg csak annyit tudtam mondani, hogy napról napra jobb lesz, meglátod, és valóban így is lett, egy hét alatt lezajlott, szinte észre sem vettük, ahogy eltűntek a pöttyök. Most ami a kéz és lábujjaidon van, azt nem tudom, hogy a betegség maradéka vagy egy újabb nyavalya, de úgy hámlik róluk a bőr, hogy rettenet. 

Na, végre mehettél újra oviba. Neki is álltam kiganyézni a lakást, mert már nagyon ráfért. Súroltam, fertőtlenítettem, sürögtem-forogtam. Egyszer ránézek a telefonra, Apa már négyszer keresett. Meg egy ismeretlen szám is. Mert az történt, így hétfő reggel gyógyultan, hogy megbotlottál és felrepedt a szemhéjad és el kellene vinni megnézetni. Őrület határán. Heim Pál. De legalább most már felkészültebben mentünk, nem felejtettem el vinni enni-innivalót, könyvet, autókat. Zsibongóban elgondolkozunk, vajon bezártuk-e ixi ajtaját, mert nem emlékszem a pillanatra, hogy megtettem, pedig szoktam. De hát most vészhelyzet volt, biztos azért nem. Eltöltünk ott több mint két órát azért, hogy kiderítsék, vajon agyrázkódásod, eszméletvesztésed, koponyatörésed volt-e, a sebet, amit szakszerűen leragasztatni mentünk oda, nem is kellett ellátni, mert minimális volt. Egy hétig ne menjen óvodába, ne nézzen tévét, ne hallgasson zenét, ne telefonáljon és nagyon szoros szülői megfigyelés alatt legyen tartva. Ixi ajtaja nem volt bezárva. Annyira nem, hogy Tamás oldalán konkrétan csak be volt hajtva... és minden megvolt. Ixi is, az ülések is, minden. Köszönöm, Drága Jó Istenem, Őrangyalaink, és mindenkinek, akinek ehhez bármi köze is volt!!! Mivel nem panaszkodtál sem szédülésre, sem hányingerre, sem semmire, csak hogy miért nem kapsz még egy pudingot, úgy láttuk jónak, hogy kedden folytathatod az óvodát.      

Ez volt múlt héten. 

Sajnos nem tudom pontosan felidézni mióta, kb ovi harmadik hete óta, nem Tamás vagy, hanem Bodri. Amikor valami bánt, valami nem jó, veszekedünk, hisztizünk, vagy éppenséggel jó és élvezetes dologról van szó, akkor Bodri nem szereti, Bodri nagyon élvezi. Tegnap óta katica is vagy. Nem Tomi, nem Tamás, katica, aki néha Bodri, vagy van neki egy Bodrija. 

Tudsz egy-két csúnya szót is. Ebben én vagyok a ludas, mert aminek ki kell jönnie, annak ki kell jönnie és bármennyire is szeretném finom szavakkal helyettesíteni őket, nem megy, nem hitelesek, na. Itthon nem használod őket, csak a játszótéren, homokozás, hintázás közben. Csak úgy spontán kijön belőled is és belekiáltod a langyos őszi estébe. Jó hangosan, hogy mindenki jól hallja. Ez elég jó büntetés egy felelőtlen szülő számára. 

Nagy-nagy büszkeségemre, múlt héten, a torna órás nap végén egy gyönyörű szép kupa díszelgett az öltöző polcodon. Azért kaptad, mert ügyes voltál. Olyan jó volt látni az örömödet. Azt is nagyon nagyfiúsan tudomásul vetted, hogy nem tarthattuk meg, hétfőre vissza kellett vinni, hogy legközelebb megint megkaphassa valaki, aki ügyes volt. Talán megint te leszel az.   

Réka elkezdett dolgozni a mászáson, felülésen. Tündérien próbálkozol, nem pöccensz be, ha nem sikerül, szépen komótosan haladsz, hagyod megérni a dolgokat. Megtaláltam a merinó jellegű takarót a szekrény mélyén, most azon szoktunk hancúrozni jókat. Szeretsz hemperegni, kettőt-hármat is tudsz gurulni egyszerre, ilyenkor nagyokat nevetünk és összebújunk. Tudsz ám rendesen karmolni is. Mikor nem is számítok rá, hanem mondjuk egy finom kis simire, egy pillanat alatt úgy meg tudod ragadni az orromat, vagy az orrom mellett, szemem alatt, hogy még a vérem is kiserken. És ehhez vágsz egy olyan tudományosan megfigyelő, komoly arcot. Ha skypeolunk Mamiékkal, integetsz nekik, megmutogatsz nekik dolgokat, sőt, könyvekben is tudsz már mutatni dolgokat a kis ujjacskáddal. Ha zenélek neked, táncolsz rá, azzal a fekvőtámaszos jobbra-balra billegéssel. Meg kell zabálni ilyenkor. Ha Tomi és Apa elvonulnak este Tomi szobájába, te is nyomban igyekszel utánuk menni (kúszni), de legtöbbször Tomi bezárja az orrod előtt az ajtót. Néha azért bevesznek téged is, ilyenkor boldogan elmolyolgatsz Tomi autóival.   

Most itt zárom soraimat, mert felsírtál, valamiért minden este felsírsz néhányszor, miután letettelek és azonnal el is alszol. Asszem, Apa bement hozzád. Vagy csak úgy abbahagytad, talán nem is volt annyira fontos.

Amint tudom, folytatom.
Annyit még gyorsan, hogy ma vettem csak észre, vagy ma tudatosult bennem, hogy már nem csuklasz olyan gyakran. Fogalmam sincs, mikor maradt el, a bukások elmaradásával, előtte, utána, de ma csuklottál és ez eszembe jutott. Valamikor tavasszal lehetett... Jó gyorsan észbe kaptam. Mennyit csuklottál a hasamban!