Na, szóval a Csigaház végül Kuckó lett, vagyis egy másik családi napközit választottunk, ahová már el is kezdtél délelőttönként járni, és hihetetlenül ügyesen és okosan kezeled az ezzel járó nehézségeket. Végül is már az elején megmondta Judit és Andi néni, hogy minden a szülőtől függ, és ott dől el: képesek vagyunk-e higgadtan kezelni az elválást és nem átragasztani az efölött érzett szorongásunkat és lelkiismeret furdalásunkat kicsiny csemeténkre. Ha sikerül, nyert ügyünk van. Anya nagyon igyekezett: bizony keményen lelépett, mikor eljött az ideje, és legnagyobb megkönnyebbülésére azt hallotta, mikor sietett vissza hozzád, hogy ugyan kerested őt, de könnyen vissza lehetett terelni a játékokhoz, nem buktál ki rajta, hogy csak úgy ottfelejtődtél. Még ajándékot is kaptam tőled, a legszebb "Hát sziá!"-kat és nyakbabújást, mikor megláttad, hogy visszajöttem érted. Egyik nap Judit nénit is haza akartad hozni magunkkal.
És ami még ennél is izgalmasabb: mióta kuckózol, csak ámulunk-bámulunk, milyen szélsebesen elkezdtél fejlődni szocializáció, kommunikáció, empátia, humor terén. A játszótéren már számon tartod, kivel találkozunk; Vince anyukája, Nyónyi miért nincs ott, vagy hogy keressük meg Susit, Áron anyukáját; hogy a legszebb kislány még mindig Vivi, de ő Vincének a barátnője, viszont felfigyeltünk már Vikire is. Egy másik kedves Susitól pedig kaptál egy csodaszép traktort, amit azóta is nagy becsben tartasz, mindig mondod is, hogy tőle kaptad, még az ágyadba is viszed magaddal, úgy kell anyának orvvul kiszabadítania az ölelésedből, mert mégis csak a nyuszik hivatottak ezt a szerepet betölteni, nem egy szúrós traki homlokrakodóval. Legnagyobb boldogságomra, megfogod a kezem, úgy sétálunk; ha apa is velünk van, mindkettőnket utasítod, hogy azonnal fogjuk meg a kezed. Dirigálsz néniknek, bácsiknak, így például Lajos bácsinak egy erélyes "Bácsi!" felszólítással felhívod a figyelmét, ha elfelejtene megkínálni az étteremben a potyaüdítőddel, vagy szólsz, ha a pincér bácsi a tányérokkal együtt nem viszi el a poharakat is az asztalunkról.
Apropó, üdítő. Mai ebédünk után anya szokásosan elsóvárogta magát, milyen jól is esne neki egy kis kóla. De erős volt és tegnap nem tett a bevásárló kocsiba. Viszont itt van lent a kisbolt. Apa vajon hozna neki kólát? Nem, apa is erős és nagyon következetes. Erre te fogtad magad, és kiváló problémamegoldó készségeddel már mentél is az ajtó felé, bújtál a cipődbe, hogy "Gólya, ki." kijelentéssel és nagyon komoly arckifejezéssel pontot tegyél az ügy végére: majd te kimész és hozol kólát, míg tesze-tosza szüleid itt hezitálnak. Hát tudtam volna ennek a lelkes segítségnyújtásnak ellenállni? Lekísértelek a boltba, kivetted a kólát, odarendelted a nénit, aki épp ebédelt, és ha nem hallotta volna mindenki a boltban, hogy mit is veszünk, néhányszor elismételted jó hangosan, hogy "gólya". A liftben is eldicsekedtél a bicajos bácsinak, hogy mid van. Ő persze okos felnőtt módjára figyelmeztetett, hogy neked még nem szabad ilyeneket innod, de te biztosítottad afelől, hogy "De, de." Anya a bácsi pártját fogta. Azt nem kell tudnia, hogy muszáj egy korty mintavételt venni, csak hogy kellően szúrós-e, mert az nagyon vicces dolog.
Hogy mennyire kreatív és néha meghökkentő fordulatokkal kápráztatsz el minket, mi sem példázza jobban, mint hogy egyik nap valamiért, azt hiszem, épp az ágyadat rendeztem, legalább ötször kellett szólnod nekem, hogy figyeljek végre, de mivel még mindig nem vakkantottam vissza, a következő hangzott el: "Anya! Anya! Anya! Aaaanya! Aaaaanyaaaaa! .....Haanyiii! Gyeje!" Az állam is leesett.
A babakocsit sportfunkcióból újra hordozós/mózeses funkcióra állítottuk, mert az idejét sem tudom, mióta porosodott összecsukva anélkül, hogy használtuk volna. Van annak már fél éve is, ha nem több. Így most előszeretettel tologatod, parkolod, szerelgeted, mutatod, hogy baba lesz benne, majd a pocakomra is rámutatsz, hogy vélhetően az a baba, és hogy "veszi" vagyis vegyük ki, hogy végre igaziból is tologathasd a kocsiban. Ma is kapott tőled puszit hugi csak úgy, mikor mentünk a liftben "gólyáért". Biztos már ő is nagyon várja, hogy találkozzon veled.
Újabb szavaink, amik eszembe jutnak (remélem, nem ismételek sokat, de hát ilyen egy elfogult szülő...): ifác (zsiráf), uborka, buta; kérek, köszi; vissza, még, vége-új (ezeket járműves videók, mesék után mondod, nehogy az legyen az utolsó) vagy játék és apás birkózás közben. Mászik (például a pók...jájjj), másik, pick-up, viccát (viszlát). Megkülönböztetsz picit és nagyot - erre külön felhívod a figyelmünket képek nézegetése közben-, hideget, meleget és forrót. Ha nem tartanánk valamit annak, külön szólsz, hogy az "ficcesz" vagyis vicces. Ezek többnyire hatalmas nagy betyárságok a részedről.
Most felébredtél, így be is fejezem és csinálok valami uzsonnát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése