Mese és markoló

Nem sokszor jelentkezem, ami nem jelenti azt, hogy nem is történnek megörökítésre érdemes dolgok, csupán az időt kell megtalálnom, hogy nyugodt körülmények közt képernyőre vessem gondolataimat. Ez most reggel 4:49. Aludni szokásosan nem tudok, huginak sem jó se jobbra, se balra, így inkább ideültem kicsit klimpírozni. Régebben ugye - most már egészen érthetetlen módon -  képes voltál akár 10-ig is alukálni, én meg vígan írogathattam addig, most meg már apával együtt ébredsz, ha szerencsém van, kicsit visszaalszol vagy csak  csöndben elvagy és 8-ig hagyod, hogy magamhoz térjek én is. Az ebéd utáni alvásod alatti írogatás megint csak kiesik, nem  is tudom, melyikünk dől ki jobban, mindenesetre együtt nyomjuk a szunyát. Tegnap olyan szintre sikerült letornáznom az energiaszintemet, hogy a Postman Pat karácsonyi részéből, amit együtt kezdtünk el nézni, csak hogy ne nézzük meg negyedszer is a versenyest, egy leesett és magától elkúszó sapka, egy pszichedelikus diszkójelenet és a végét jelző zene felcsendülése maradt meg. A többire nem emlékszem, csak hogy felnéztem rád egyszer és nagyon nagyon nézted, az álmosság legkisebb jele nélkül. Most már teljesen meg tudom érteni Ursulát, aki ha moziba mentünk a gyerekekkel, a főcímtől számított 20 percen belül tátott szájjal horpasztott a székében. 

Igazából nem tudom, aggódjak-e vagy ne amiatt, hogy ennyire Postman Pat függő vagy. Végül is egy ártatlan és kedves kis mese, egy szemernyi agresszió nincs benne, mindenkinek iszonyat jó flegmája van, semmi nem tudja kizökkenteni a szereplőket a nyugalmukból, és mindig a jó szándék vezérel mindenkit. Sőt, még szavakat is tanulsz belőle, a legfrissebb az utolsó. Ezt előszeretettel ismételgeted, mikor Lucy azon aggódik, hogy az apukája a sereghajtó a versenyben. Nem beszélve arról, hogy egyes epizódokat angolul is meg tudunk nézni. 

Azért az vigasztal, hogy legalább az olvasott vagy kitalált mese is elkezdett érdekelni, nemcsak a tévében látott "Pápápác", és azokat is minimum háromszor meg tudnád hallgatni egymás után, ha anya meg apa is kitartóbb lenne. De fejlődünk!        

Tegnap olyan büszke voltam megint rád. A játszótéren, ahol ugye egy pillanat alatt bármi megtörténhet, most nagyon kellemes dolog történt. Van ugye ez a fiú ikerpár, Tamás és Gábor. Most kezdik felfedezni a tágabb környezetüket, beleértve titeket, "nagyokat" is. Mindig kíváncsiskodva a közeletekben vannak, ez tegnap előtt Gábornak egy kellemetlen élményt is okozott, mert ki tudja, miért, talán mert túl közel volt, talán mert az utadban volt, vagy csak te is közeledni akartál felé, letépted a sapkáját. Vagyis nem sikerült, mert megkötős volt... Nagyon mérges lettem, hogy már megint itt tartunk, jött a bünti, mentünk haza. De! Tegnap, mikor a kisházban ténykedtünk, megint jött Gábor. Vettem egy nagy levegőt és ahelyett, hogy menekítettem volna magunkat a szituból, beinvitáltam őt is. Na, erre fogtad is magad és elindultál felé. Pulzusszám fokozódik, de nem avatkoztam be, lássuk, mi sül ki ebből. És láss csodát, először kicsit megölelgetted, szerencsére Gábor nem ijedt meg, majd szépen noszogattad, hogy ugyan jöjjön már be. Hát tündériek voltatok így ketten. Be is jött, szépen leültetek, gyorsan szedtem pár színes levelet, hogy együtt tanulmányozzuk, és te továbbra is kedvesen ölelgetted a kisfiút, majd a tesóját is beinvitáltad. Semmi szorongatás, sapkatépés, de jó is volt így látni titeket! Az összes betyárságod tegnap annyi volt, hogy nagyon izgatott az ikerkocsi, abba szerettél volna mindenáron bemászni és a tiltásaim ellenére többször is megkísérelted ezt. Aztán megnéztük a markolót, amit Csanád nagymamija mondott, hogy a sarkon dolgozik. Markolót ugyan nem találtunk ott, de a kanalát meg tudtuk közelről is nézni, mert le volt szerelve. Na, egyszer csak halljuk, jön valami nagy. Hát a markoló jött vissza, pont mikor mi arra jártunk! És a bácsi annyira aranyos volt, hogy tartott is nekünk egy bemutatót a kőzúzófej cseréje markolókanálra témában, sőt még ráadásélményben is részesített minket: megmutatta, hogyan fordítja meg a profi markolós a gépét úgy, hogy a kanalat használja támasznak. Na, mondanom sem kell, ezzel feküdtél, ezzel keltél tegnap délután. Valószínűleg ma is többször elő fognak még kerülni részletek ebből a nem mindennapi eseményből.