Kész vagyok... Forró nyári este van, túl vagyunk a fürcsi utáni családi bohóckodáson, te pucéran, anya egy szál bugyóban és pocakon feltűrt trikóban..., majd teszünk-veszünk, jövünk-megyünk a lakásban. Kérdezem, Kornél kimenjen-e éjszakára, apának mindegy, de hozzáteszi, hogy akkor már a dinnyehéjat is ki kéne vinni. Mondom, hogy már volt rá egy próbálkozásom, kiléptem az ajtón, majd vissza, mert rivalda van a lépcsőházban, én így ki nem megyek, hogy meglássanak a kínai szomszédaink. Megyek, leengedem a szobádban a redőnyt, te utánam jössz és szó nélkül megfogod a kezem, kivezetsz a nappaliba, majd a kezembe nyomod a hanyagul puffra dobott nadrágomat. Vedd fel és már mehetsz is, anya. Pedig egy szó nem hangzott el arról, hogy anya azért nem megy ki, mert nincs rajta a nadrág. Elképesztő, milyen okosan átlátod már a dolgokat, nem beszélve a fantasztikus problémamegoldó készségedről!
És ma először, mamis skype-olás közben csak úgy rámutattál a hasamra, mondtad, hogy baba, ráhajtottad a fejed és kapott egy puszit is tőled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése