Fordulatok

Néhány napja azzal kápráztatsz el minket, hogy rájöttél, hogyan tudod használni a karjaidat, hogy a hasadon körbefordulj. Simán leírsz egy teljes kört. Nincs több egy helyben toporgás, 360 foknyi felfedezni való dolog vesz immár körül.
Délelőtti és délutáni alvásaid bevezetőjeként pedig élvezettel fordulsz hasról hátra, de ugye ez csak félig sikerül, mert félúton ott az ágyrács. Így igazán vicces pózokban talállak, mikor eleged lesz belőlük és szólsz, hogy szabadítsalak ki, mert a visszafordulásra még nem éreztél rá.
Nem tartozik szorosan a címhez, de muszáj megjegyeznem, hogy továbbra is nagy szívfájdalmam, hogy nem vagy hajlandó az ölemben elfogyasztani a tápidat. Amit már nagy valószínűséggel szívesen mellőznél az étrendedből, most, hogy már komoly etetőszékes ebédeink és uzsonnáink vannak. Na jó, három kortyig hajlandó vagy szoros közelségemben időzni, aztán egy határozott mozdulattal ellököd magadtól a cumisüveget. Néhány nekifutás után oltári nagy hisztibe csapsz át, és én kénytelen vagyok feladni. Innen már csak hanyatt fekve van evés; kisebb-nagyobb szünetekkel úgy fél óra-negyven perc alatt, de van, hogy csak húsz, elfogy végül a palack tartalma. Az utolsó kortyok igazi hajrá közepette tűnnek el a cumiból, mindketten - ha Apa is itt van, mindhárman - feszülten várjuk a varázshangot, a kifogyást jelző szörcsöt. A szörcs felzendülésekor elengeded a cumit és a legcukibb vigyoroddal várakozva egymás után ránk nézel és bezsebeled elismerő IGEEEEN-jeinket. Aztán fordulsz jobbra, fordulsz balra kicsi nyakad behúzva, kezeidet összekulcsolva szerénykedsz, hogy ugyan már, ez nem olyan nagy mutatvány.

Hat hónapos dolgaink

Apa végre megjött Mohácsról, és alighogy ledobdta magáról az öltönyt, már be is fogtam szegényt, hogy kicsit apázzon veled, de szerintem ilyenkor (mikor megjön) te is ezt követeled hangosan, mivel egész nap nem jut eszedbe ilyen intenzitással nyűgizni; így most csend és nyugalom honol kis otthonunkban, én pedig kedvemre pötyöghetek ide a blogba.

Nos, a letakarós játék, ti., hogy ráhelyezel az arcodra egy annál nagyobb méretű textiltárgyat, és közben repkedsz és biciklizel boldogan, még mindig nagy favorit. Teljesen lázba hoz, ha van fölötted valami, tudván, hogy az a valami akár az arcodon is landolhat. Én meg továbbra is frászt kapok ettől, de igyekszem veled örülni és megkérdezem, hol vagy, mire te hirtelen lerántod magadról a leplet és hatalmasat kacagsz rám. Izgatottan várom, mit fogsz szólni a járókához, ami hamarosan megérkezik, mert igazi kis kuckót lehet majd varázsolni belőle, amolyan letakarós-játék-megszállott-paradicsomot. Lesz majd rajta kis ajtó is, csak hogy én is nyugodt legyek. A járókán sokat dilemmáztam, legyen-ne legyen, milyen legyen, mikor legyen...nos néhány napja rövidre zártad hosszas töprengésemet és segítettél gyorsan határozni, ugyanis fogtad magad és lehuppantál a kanapéról. Igen, úgy történt, ahogy ismerőseinktől, barátainktól hallottuk, hogy náluk hogy történt: a legváralanabb pillanatban, a másodperc tört része alatt. Nem érdemes analizálni, mert nincs rá épkézláb magyarázat. De hála az alacsony kanapénak, a puha szőnyegnek és őrangyalodnak, az ijedtségen kívül nem történt nagyobb baj.
  
Rohamos mozgásfejlődésed másik ékes példája az az agilitás és gyorsaság, amivel a cumidat tudod felmarkolni és a szádba tenni. Fantasztikus látni, hogy a néhány hete még ügyetlen próbálkozásokból micsoda zsonglőrmutatvány lett. Mikor még a nagy nehezen célbatalált cumit az ujjacskáid nem tudták elengedni és azzal a lendülettel ki is rántottad a helyéről, most pedig pikk-pakk, elengeded, közben már keresed a következő elfoglaltságod, mondjuk, hogy lecsavard az orrunkat vagy megkaparintsd a szemünket. Engem különös kegyetlenséggel tudsz regulázni, igazi békebeli tanárúr módjára: belemarkolsz a halántékom hajtincseibe és bitangul húzod magadhoz, arcodon a kópés vigyoroddal. Jaj, nagyon élvezem, hogy lehet már hancúrozni veled és hogy mennyire tetszik is ez neked. A mondókákat, énekeket is felismered már, kommentálod is, és előre nevetsz a vicces részeken, sőt, a nevedre is felfigyelsz már, a Tamásra is és a Tomira is. Mamit ezzel teljesen leveszed a lábáról, mert Skype-on keresztül is működik ám!

Úgy látszik, a türelemről is kezdesz fogalmat alkotni, hogy megéri két perccel később kezdeni a szemrehányást, hátha addig elkészül az a vaníliás tejpép.

És már kibújt a bal alsó fogacskád is!