2021. július 14., szerda

A S. Lányok 😊

Nem tudom megmondani pontosan, honnan indulnak az emlékeim a történettel kapcsolatosan, és kissé félve kezdem el a bejegyzést írni, mert már annyi mindenkinek és annyiszor előadtam, hogy már kicsit ciki újra előhozni, és főleg nem szeretném senkiben a megszállottság képzetét kelteni 😅, de muszáj valahol megörökíteni, mert szerintem akkor is egy CSODA ez, és kész. 😃 

Talán a gimis évek alatt tudatosult bennem, hogy van az ismert rokoni körnél tágabb is: másod-, harmad-unokatestvérek szép szerivel; sok Bonyhádon és környékén, néhányan az ország vagy a nagyvilág valamely távolabbi pontján. Sajnos nagyon ritkák voltak azok az alkalmak, mikor egyáltalán a szűkebb család össze tudott jönni, nemhogy a tágabb, így néhány ritka találkozón kívül nem volt alkalmam ápolni a kapcsolatokat, jobb híján legalább itt a facebook, ott azért látjuk egymást, tudunk egymásról. 

Szóval még gimiben szóba került néha, hogy nekem a S. Anita is valamilyen rokonom, sőt, mintha Suzi is mondta volna, hogy neki is. Aztán ez a misztikus infó csak úgy lógott valahol hátul az érdekességek szekrényében, néha-néha rákérdeztem Maminál, hogy hogy is vagyunk mi rokonok? Ő türelmesen újra elmondta, hogy az ő anyukája, a Berta mama és az Anitáék nagypapája, Albert bácsi testvérek voltak. Á, értem! Aztán megint szépen elszállt az információ füstfoszlánya, nem tudom, miért volt ezt nekem ennyire nehéz megjegyezni...😅

Majd egy szép napon, mikor már itt laktunk Budapesten, a Somfa közben, egyszer csak megláttam Anitát az utcán!!! Vagy a játszón, fogalmam sincs már, melyik volt az első alkalom, mert többször is előfordult ez. Túllépve az első meglepődésen, illetve inkább többön is, mert nem vagyok az a bátor fajta, Mamival megtámogatva (mert ő viszont az és pont itt volt nálunk) egy alkalommal megszólítottuk, mikor a családjával a barna játszón volt. Igen, ő volt az, és itt laktak ők is egy köpésre tőlünk!!! Ilyen hogy lehet??? Aztán sajnos mégsem tudtunk egymásra hangolódni úgy, ahogy adhatta volna magát a helyzet, mert addigra már nekik is, nekünk is kialakultak ismeretségeink, más oviba is jártak... Vicces és fura is volt látni, hogy a bonyhádi unokatesómnak jó pár itteni ismerősöm már ismerőse a facebookon, ez persze főleg az ovi miatt volt. 

Évről évre láttuk őket, mikor hasonló érdeklődéssel bíró fiaink révén "összefutottunk" rendvédelmi napokon és hasonlókon, vagy a Burgerben. És majdnem mindig velük volt egy másik család is. Akkor még nem tudtam, hogy ők pedig a Barbaráék, Anita tesójáék Petyus fiukkal... 😀 Igen.., de lassan képbe kerültem, na. De mindig csak egy félszeg köszönésig jutottunk el. Mikor megtudtam, ki is Barbara, azonnal bejelöltem facebookon, de mivel valószínűleg nem tudhatta ő sem, ki a fene vagyok, sokáig nem jelölt vissza, így inkább visszavontam a jelölést - ami nem megy, azt ne erőltessük. Aztán jött az Üllői, jött a Metrodom, kiderült, hogy egy az irány, elkezdtünk Anitával beszélgetni erről-arról chaten vagy a suliban a gyerekekre várva. És egy újabb Mamis sárga játszós találkozás után (Mami egy váratlan, ám annál lazább "Sziasztok, S. Lányok!" indítással úgy tűnt, egészen meglepte Barbarát 😊) Barbara bejelölt engem!!! 😁💖

Beköltöztünk a Metrodomba, de Tomi még visszavágyott a régi pajtikhoz, hiába biztattuk, hívja őket át ide, itt is tudnak játszani, vagy itt vannak és végre együtt játszhattok Ákossal, Petyussal.., visszajártunk a Kékvirágba focizni, nem indult be a barátkozás. Aztán jött a Covid, nem jártunk le az udvarra majd' egy évig. Míg nem egyszer csak megmozdult valami. Tavasszal egymásra talált egy fiú csapat a focipályán. Lehet, hogy már korábban is, előző nyáron, mikor még Yesunge is át-át jött, csak ezt én tavasszal állapítottam meg. És ott volt Petyus, Áki, ott volt Márkó, akit még oviból ismertünk, és az anyukája is az MTA-nál dolgozott, és persze Márk meg Petyus osztálytársak... meg még ott voltak páran új arcok. Helyükre billentek a dolgok. Réka is megismert egy új barátnőt, Maját, akivel véletlenül (?) pont egy napon, 2013. december 24-én született!!! Pedig ők is már 2019. decembere óta itt laknak. Csak hát a Covid... És ott van még Mimi is, akivel szívesen játszanak együtt és lehet tőle kínaiul is tanulni. 

Május elsején pedig Áki nálunk aludt! 😊 Már Tomi is aludt Ákinál, lehet, többször is, mint ő nálunk; aludt Márknál, aztán Márk Tominál... lassan nem is tudom követni, olyan klassz, hogy itt vagytok egymásnak! Réka tán izgatottabb, mint Tomi, ha valaki itt fog aludni aznap este, úgy szereti a srácokat, úgyhogy ha már egy ideje nem aludt nálunk senki, Réka biztosan emlékeztetni fog minket az időszerűségre. Remélem, sokáig jó barátok lesztek és számíthattok egymásra. Olyan mulyák sose legyetek, mint én, de ti biztosan nem is lesztek olyanok. 😄 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése