Zöld almából piros alma

Napok óta ezen kuncogok, annyira cuki és vicces. Április 26-án lesz az avatásod: a suli egyik hagyománya, hogy év elején a kis elsősök megkapják a nagyoktól a zöld alma kitűzőt (igazából egy almát formázó filcanyag), ami az év vége közeledtével veletek együtt szépen beérik és piros alma lesz belőle. Ezt kapjátok meg azon a napon. Készítettetek az eseményre meghívót is, amit a hét elején kaptunk meg. Kinyitom, meghatódok, az első saját kézzel írott meghívód. Majd elkezdem bogarászni a szélein körbemenő feliratokat. Mondtad, hogy úgy készült, hogy ha végeztetek a megírásával, ki lehetett díszíteni, gondolom, számotokra kedves motívumokkal. 

Imádom, azóta is fülig ér a szám, ha ránézek a vibráló komplementer műre az asztalomon, mert tudom, hogy belül milyen különleges díszítőelemekkel kedveskedtél nekünk.

Rékucink időközben bővítette kinyomtatott celebgyűjteményét, immáron Puskás Peti is kitüntetett figyelmedet élvezheti, plüss egyelőre nem készül belőle (bár elhangzott már, milyen jót játszhatna Feke Pál plüssel.)

Néha hangos

Sokan ledöbbennek, mikor beszélgetések során elsopánkodom magam, hogy hát, igen, jó lenne kevesebbet ordibálni... Ilyenkor nagyon hitetlenkedve néznek rám és kérdeznek vissza anyukák, hogy Teee??? Nem tudom elképzelni rólad, hogy kifordulsz magadból.. Hát, lássuk be, jobb is. Nem vagyok büszke rá. De legalább nincsenek is ilyen hátterű elfojtásaim és szomatizációim. Mindig nézzük a dolgok jó oldalát, hehe! Ordibálok reggel, délután meg este is. Mikor milyen az ingerküszöböm. De van, hogy napokig nincs ordibálni valóm. Most igyekszem figyelgetni magam, mert több magnéziumot meg káliumot szedek, hátha van összefüggés. :D Néha azon kapom magam a nap végén, hogy aznap egyáltalán nem emeltem fel a hangomat.   

A dolog további vetülete, hogy folyton azt olvasom mindenütt, hogy teljesen felesleges ordibálni, mert a benne hordozott üzenet a gyereknek nem a nyomatékosítás és ezáltal rögzülés, hanem az, hogy anyám idegbeteg, és csak szorongás lesz a vége. És be kell látnom azt  is, hogy ha megpróbálom hetekkel később, de már napokkal később is felidézni, miért tajtékoztam, nem tudom a konkrét okát, csak a lelkiismeret mardos! Tényleg totálisan hiábavaló ordibálni.

Na de.

Tegnapelőtt derült égből megdőlni látszott az elmélet. Már nem tudom, melyik reggel és pontosan miért (ugye?!) kiabáltam veletek, szokás szerint elérkeztünk a miért néz még mindig így ki az ágyatok??!! történethez. Ecsetelem Tominak, hogy ha megcsinálod az ágyad, figyelj már rá, hogy a paplanhuzat gombos vége ne a fejednél legyen, miért kell ezt külön mondani, ésatöbbi, ésatöbbi... Bakker, már megint kiabáltam és nem is lesz foganatja. Eltelt egy nap, zajlik az élet. Reggel Tomi megcsinálja az ágyát, majd odajön hozzám, és szól, hogy a gombos vége is jó helyen van. Egyszerre röhögtem fel és szégyelltem el rettenetesen magam! Haha, tévedtetek, okostojások! Igyekeztem elmagyarázni neked, mi jött rám hirtelen, majd nyomtam egy büszke pusszantást a buksidra.