Január vége felé Adri apukája felhívott, hogy lenne-e kedve Rékának balettre járni. Ott ültem a telefonnal a fülemen, előttem Réka épp nagy szökkenésekkel és széles karmozdulatokkal táncolt, tehát nem volt kétséges, Réka szeretne balettre járni Adrival. Szépséghibája a dolognak csak az, hogy szombat reggel van, a Visegrádi utcában... De Gyula nagyon rendes, mert felajánlotta, szívesen visz és hoz, ha nekünk dolgunk lenne. Néha mi is elkísérünk azért. Szóval már volt néhány alkalom és még mindig (vagy inkább egyre jobban) tetszik neked. Timi meg is dicsért, hogy te ülsz a legszebb egyenes háttal. Kaptál kis egyen dresszt, balett cipőt, nagyon cukik vagytok a többi kislánnyal. Úgyhogy amíg jól érzed magad, járunk balettre. És a hallottak alapján jól érzed magad. Ugyanis legutóbb egy határozott "Sz... Réka!" felszólítás szűrődött ki a csukott ajtó mögül. Timi szerint a teljes neved kimondása elég hatásos fegyelmező eszköz, fél óra nyugit eredményez és mondjuk nem piszkálod addig Adri haját. Júniusban lesz a fellépésetek, izgatottan várjuk, hogy fogod megélni!
Iskolai élményeinket illetően a meghirdetett nyitás a szülői közösség felé érzése még nem igazán ért el. A kezdeti lelkesedésem teljesen elhalt, nincsenek már nagy terveim, csak túlélünk és reménykedem, hogy nem leszel beteg ebben a környezetben. Persze nem is én lennék, ha azért nem munkálkodna bennem a tenni akarás, és a fentiek ellenére is reményekkel teli nekifutásokkal próbálom jobbá tenni a rosszat. Hogy ne legyek ilyen idegesítően titokzatos, folytatom érthetőbben. Azt a részét az iskolának, hogy olyan sorokat hozol haza az üzenőd hátsó oldalán mint pl. "Ráfeküdt a társára az ebédlőben." azt tényleg elengedtem. Jókat röhögök magamban rajta, hogy most ezt tényleg be kell írni, és várom a következő vicces bejegyzést. Mindig megbeszéljük, mindig megkérdezem, hogy tisztázta-e veletek a tanítónéni, hogy mi volt a szitu, megbeszéltétek, kinek mit kellett volna, csinálnia, hogy elkerülhető legyen a konfliktus (ha az volt), ki támadott, ki védekezett, kit húztak csőbe, stb.? Nem. Mindig nem a válasz. Némileg vigasztal, hogy néha kapok olyan visszajelzést más tanítóktól, hogy milyen segítőkész, jólelkű, aranyos gyerek vagy, és nem egy velejéig romlott, gonosz teremtés, amit az üzenőd hátsó oldala sugall. Ami a nekifutásokat illeti, és számomra ez a fontosabb kérdés, nagyon kellemesen csalódtam a vezetés hozzáállásában egy levegő-szennyezettség mérés kapcsán. Támogattam a Greenpeace egy programját, és ezen fellelkesülve írtam is nekik egy levelet, hogy ha már van arra lehetőség, hogy 2 hétig mérjék egy iskolában a levegő minőségét, miért ne lehetne ez a mi iskolánk. Szerintem Magyarországon ennél borzasztóbb helyen nincs iskola, mint ahol a miénk áll. Az Üllői út 6 sávja mellett, megtetézve azzal, hogy elkészült a zebra is, tehát még fel is torlódnak az autók, hogy még koncentráltabban pöfögjék a kipufogógázt nektek. A Greenpeace készséggel felajánlotta, hogy telepít egy mérőeszközt a suliba! Mikor Józsi bácsi váratlanul odanyújtotta nekem a telefonját, hogy beszéljek erről az igazgatónővel, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól meg fogjuk érteni egymást. Kiderült, hogy már ő is nézte a programot és gondolkodott rajta, hogyan lehetne behozni az iskolába, és itt hamar összeértek a szálak. Egy újabb levélből láttam, hogy hamarosan felállítják a csöveket. Tudom, hogy csepp a tengerben, de fontosnak tartom, hogy mindenki, aki a maga szintjén egy ilyen kis dolgot is tud csinálni, tegye! Innen indulnak a nagy dolgok! Ha valamilyen csoda folytán kiderülne, hogy nincs is miért aggódnunk, nem olyan vészes az a levegő, már megérte. De félek, nem ez lesz az eredmény. De akkor legalább értesülnek a hatóságok róla és hátha elindul valami. Drukk drukk. Még azt is forgatom a fejemben, hogy a Főkertet is zaklatom kicsit, hátha lehet valami normálisabb, mindenképpen zöldebb portát létesíteni a suli előtt, ha már a szolgáltatás része a fasor gondozás is. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet, hogy pont az iskola előtt nincs sövény és szép terebélyes fák helyett pár nyomorult kis gömbakác senyved, amit minden évben megcsonkítanak, nehogy véletlenül ágakat növesszen. Jujj, de dühítő még írni is róla.
Írok inkább szívet melengetőket. Egyik este, mikor kicsit beszélgettünk még lefekvéskor, mesélted, hogy el vagy tiltva a focitól. Nem megyek bele, miért, nekem az elég volt, hogy mondtad, még Eszter néni is kiállt melletted, hogy igazságtalan a büntetésed, hiszen nem te rúgtad meg a másikat, hanem ő téged. Még most is látszik a tenyérnyi lilásbarna folt a bokádon. Az a lényeg, amit ezután mondtál: Norbi akkor is velem játszik, amikor el vagyok tiltva a focitól. Nem áll be focizni akkor, mert én sem focizhatok, inkább velem marad. Norbiról ugye tudni kell, hogy a Fradiba jár focizni, komoly labdarúgó. És igazi Barát. Nagyon nagyon megható volt ezt hallani.
Múlt pénteken kicsit kijött rajtad, mennyire leszív az iskola. Felmentünk, hogy lerakjuk a cuccot, megkaphasd a névnapi focis kártyáidat, Réka a nőnapi virágait Apától. Nagy örvendezés az ajándékok felett, majd indulás vissza le játszani. Mi majd megyünk utánatok pár perc múlva. Teszek veszek gyorsan, kinézek az ablakon, hogy leértetek-e már. Réka szalad elől, á, Tomi is ott megy lassan, a focilabdát pattogtatva. Hátán az iskolatáskával!!! Le se vette. Sőt, észre sem vette, hogy még cipeli. Kicsit elfáradtál így a hét végére...
És most jöjjön néhány idézet!
Galyatetőn séta közben mi más is juthatott volna eszedbe, Tomi, mint az, hogy "Szülinapomra azt kérem, hogy Orbán Viktor adja vissza mindenki pénzét és legyen tiszta levegő Budapesten, és elektromos autók." (Ámen!)
Valamiért egy este szóba került Ricsike, volt ovis csoporttársad. Kérdeztem, emlékszel-e még rá. Ismételted töprengve: "Ricsike... Nem". Sok infóval nem tudtalak segíteni, csak azzal, hogy elköltöztek Szadára. Erre beugrott valami. "Jaaa! Ricsike! Megvan, igen. Vele hánytam egy napon!" Ez egy igazi férfias pillanat volt.
"Amúgy én az R betűnél kezdtem szeretni az olvasást." ....?... "Mert onnan nagyon egyszerű volt már."
Rékák: "Anya, nekünk kör vagy oázis fejünk van?"
"Anya, neked nagyon jó a szemlátásod!" (mert észrevettem az icipici nyíló virágokat a gazban)
"Kérek szépen olyan kerek kekszet, ami lyukas, olyan feltartási kekszet!" (háztartási)
