"Mielőtt szülő lettem, nem tudtam, mennyire kiboríthat egy embert, ha megkérem, vegye fel a zokniját." Ez az előbb jött velem szembe a facebookon. Ismeretlenül is köszönöm azoknak az embereknek, akik leírnak ilyen mondatokat!!! Nem vagyunk egyedül!!! Apa, kérlek, ezt mindig idézd fel magadban te is. És akkor még hozzátenném, hogy
Apa és anya nagy örömére az HBO-n elérhető az Addams Family. "Rögtön" be is mutattuk nektek az első két részt. Ilyenek ezek az elvetemült Addams Family addikt szülők... Nem csalódtunk, nektek is hamar a szívetekbe lopta magát a galád család, hiszen a Reszkesseteket is elsősorban Harry és Marv miatt imádjátok. Azt az extázist, amivel a kanapén ülve-ugrálva kántálja Réka, hogy Harry és Maaarv, Harry és Maaarv!!!! Nem csoda hát, hogy Réka Wednesday szeretne lenni farsangon, de erről egyelőre lebeszéltelek, nehogy ráhozzuk Ildikó néniékre a frászt. Jó lesz az majd az iskolai Halloweenre. Ó és persze az egyszarvús Agnes plüss mellé most egy Wednesdayt is szeretnél. Frissítés: És mit ad Isten? Ez is ma jött szembe velem a facebook emlékek között; pont ma 4 éve posztoltam ezt ki rólad, Réka, a következő címmel: "Új játékainak örül a kis Wednesday Addams"
Apropó, plüss. Hát, lett Feke Pali plüssöd is... Fonyódi Szilvi karácsonyra elkészítette neked a sötétkék öltönyös-sárga nyakkendős-palástos Feke Pál "plüsst". Azért az idézőjel, mert ugye horgolt. Horgoltsága miatt, és mert nem egy az egyben Feke Pál feje van, mint pl. a Tűzoltó Sam figurádnak Tűzoltó Sam feje, először egy kicsit idegenkedtél tőle. Kellett néhány nap, hogy a szívedbe lopja magát, de egyszer csak megtört a jég és Pali boldogan oszthatta meg hálótársaiddal az ágyadat. Igaz, egyelőre csak a lábadnál, de ha Pali nincs az ágyadban, azonnal ágyba kell őt is parancsolni. Szoktatok együtt tévézni is, szépen betakargatod, meg ne fázzon, szóval azt hiszem, elégedett lehet a sorsával.
Nem telik el úgy nap, hogy ne mondanád nekünk, mennyire szeretsz minket. Ez elmondhatatlanul sokat jelent nekünk Apával, Mamiékkal, azért is hogy ellensúlyozza azt a sok felesleges bosszankodást, amit a durcás konokságaidnak köszönhetünk. Alakul az egód, na. Tegnap reggel voltunk az 5 éves státuszvizsgálatodon. Érdekes volt, ahogy bagolyba meg belém kapaszkodva, de a vizsgálati elemek iránt nagyon érdeklődve, végül egészen feloldódva csináltad amire Kriszti néni kért. A kukucskálós képmegnevezős annyira tetszett, hogy mondtad is, vegyünk majd ilyet. Mi próbáltunk rávilágítani arra, hogy akármiből lehet ilyet csinálni, Kriszti néni még fénymásolt is volna neked, de neked "műanyagból" kellett kukucskáló, semmi másból nem lehetett a házikó. Akkor ejtettük a projektet. Mikor a vérnyomás következett, annyira otthon érezted már magad vagy úgy érezted, túl sok a verbális impulzus, Kriszti néni szorongás-oldó karúszós bevezetőjét megakasztva megszólaltál: "Jól van, ezt már mondtad..." (értsd egy éve ilyenkor). Anya kicsit megsemmisült, és a röhögést visszafojtva intett szerényebb megnyilvánulásra, ilyet azért mégsem mondunk, édes kislányom. Szerencsére Kriszti néni egy tündér és látott már sokféle gyereket.
Van egy új reakciód, nem tudom, ez tőlem van-e, apától, vagy valaki mástól, de a séma az, hogy ha megbántódsz, felháborodsz valamin, akkor sértettségedet nyomatékosító indulattal teszed fel a kérdést: "Jó, akkor csináljak én is úgy, hogy.../ mondjam én is azt, hogy....?!?!" Vajon honnan ez az erős-dacos öntudat? ;)
Tominak sem kell a szomszédba mennie egy kis egzecíroztatásért, mindent úgy hoztok, ahogy az "Imádom a tesómat, de még jobban zrikálni őt" nagy könyvében meg van írva. Ezzel együtt is egy imádni való, kedves, figyelmes, jólelkű kis pasi vagy, aki bárhol feltalálja magát, és mindenkivel megtalálja a közös hangot. Lehet már veled olyan felnőttes nagy eszmecseréket folytatni, baromira érted a viccet, az összenézéseket, az iróniát. Egyik nap Apával egy olyan maratonit beszélgettetek az autók működésmechanizmusáról, hogy az agyamat eldobtam. Nekem már bőven elég volt, úgy, hogy azért engem is tudnak ezek a dolgok érdekelni, de Tomi csak kérdezett és kérdezett, Apa meg határtalan türelemmel vázolta a szóban forgó elméleti összetevőket.
A focit továbbra is nagyon szereted, csinálni és nézni is. Jöttek ugye most ezek a focis kártyák, lehet őket gyűjteni, játszani velük, cserélgetni a barátokkal. Ebből lett is gond a suliban, azóta nem viszel be albumot, meg azért sem, mert most már van benne nagyon ritka és értékes kártya is. Azt most átugrom, hogy múlt szombaton is az albumod miatt dekkoltam egy órát a Népliget buszállomáson, fátylat rá. XD Na és van egy jó kis megállapodásunk, hogy az olvasást úgy gyakoroljuk, hogy ha megvagyunk vele aznap, húzhatsz egy kártyát a csomagból. Ez olyan szinten motivál téged, hogy sietnünk kell haza, hogy minél előbb előkaphasd az olvasókönyvedet és olvashass nekem, én meg csak úgy repesek az örömtől, meg hogy milyen tökéletes anyád vagyok. Azért is olyan igazi kis pasi vagy, mert ha leülsz egy kicsit a tévé elé, nem rajzfilmeket nézel, hanem sporteseményeket. Ha nem olyan izgalmasak, váltasz az aranykeresőkre vagy az autófelújítókra, akik mindig teáznak. Én ezt nagyon bírom benned.
Nem is gondoltam volna a havazás előtt, hogy még ekkorákat fogok örömködni veletek a hóban. Tegnapelőtt nagyon nagyon determináltan eltökéltem, nincs semmi program ovi-suli-munka után, csak és kizárólag szánkózás kifulladásig! Még színesebbé tette az élményt, hogy egyik alelnök bácsim, (a druszád), pont ezen a napon tárgyalt bent és akkor már összekötötte egy koccintással az újév és annak alkalmából, hogy karácsony előtt összetegeződtünk. Hogy meg ne pimpósodjon az a drága pezsgő, muszáj volt meginni a tárgyalások befejeztével, én meg szervilis alkalmazottként illemtudóan elfogyasztottam vele a palack tartalmát. Hogy még vidámabb legyen a szánkózás. Tegnapra már nem terveztem, mert meg voltam győződve róla, hogy mire hazaérünk, már csak locspocs lesz mindenütt, de nem, érintetlen porhó volt, tökéletes egy újabb fergeteges csúszóparádéhoz! Hát nem volt mit tenni, és mert a másik alelnök bácsim, (apa druszája) is hazazavart szánkózni!!!, engedelmeskedtem, uccu neki, ami belefér. Volt csuszkán, bobon, seggen, kabáton, és azért szánkón csúszás is, a legtutibb a hasoncsúszós, mindenki próbálja ki!!! Gabinak külön köszönet a tandemcsuszis invitálásért, élmény volt, és Jocónak, (harmadik alelnököm druszája), hogy összehangolt hógolyó akciókkal hárította velünk Csani és Tomi hóágyús támadásait. Réka sem szomorkodott sokáig Adrira vagy Annára várva, mert jöttek Lucáék az Apukájukkal!!!, és onnantól ő is egy mesevilágban folytathatta a mókázást. Annyira jól éreztük magunkat, és ezek a legjobbak, az ilyen váratlanul kínálkozó élmények!
A Kőkert Kft-nek külön köszönet, ha szándékosan nem takarította le a járdákat, hogy élvezhessük a gyerekekkel a havon siklós szánkóhúzást!!! XD XP
Van egy kis hiányérzetem, nem írtam a karácsonyról, a szilveszterről, a nagy újévi fogadalmakról... Talán legközelebb. Vagy visszajárok ide frissítgetni... Vagy nincsenek is nagy mondanivalóim, éljük az életet, élvezzük, amíg lehet. Nem a nagy dolgoktól leszünk boldogok. A kis dolgok, amik boldoggá tesznek, azok az igazán fontosak. Elfogytak a harmadosztályú kliséim.
Neeeee, ahhhhahhhhaha, ilyen nincs!!! 
