Már nem is mondok semmit. Hétvégén Mamitól is Apától is érkezett finom utalás (konkrétan mondták), hogy régen írtam. Sőt, Apa olyat is mondott, hogy volt idő, mikor naponta (!) csekkolta, van-e új bejegyzés. Azta. Nem tudok semmit felhozni mentségemre.
Tegnap fürdés után lézerkardoztatok. Azért, mert Tomit megihlette a frissen elővett törülközője, a kapucnis kalózos strandtürcsi. Azt mondta, ő Darth Sidious és már ragadta is meg a gonosz kardot (piros), Réka pedig jó Jedihez illően a kéket. Réka öltözéke a fejére akasztott kapucnis fehér babakifogó volt, ennyi. És ment a jó és a gonosz közti harc. Míg egyszer csak sírás lett a vége. Először csak sejlett valami csík Réka meztelen pocakján, egyből levettem, hogy az lesz a jajveszékelés forrása, és reméltem, hogy nem megy át élénkebbe. De átment. Szépen gyöngyözött a hosszú függőleges csík, amit a gonosz erő szilánkosra szétütött lézerkardvége hagyott rajta. A rettenetes sebesülés ellátása közben azért kicsit érezhető volt a levegőben az a leplezett boldogság, hogy Réka két hatalmas baglyos ragtapasz tulajdonosa lett. Onnantól kezdve már csak a ragtapaszról szólt minden. Szereted a ragtapaszokat. Minden mennyiségben. Szíved szerint úgy mennél minden nap oviba, mint szegény megboldogult Michael Jackson bácsi, 10-ből 7 ujjadon ragtapasszal. Biztos van ilyen fetisizmus is, ragtapasz-fetisiszta vagy. Ha a nyelveden van bibi, arra is szeretnél ragtapaszt. Teljesen komolyan. Lefekvéskor közölted velem, hogy nagyon vigyázol majd és nem fekszel a pocakodra és afelől is, hogy elmeséled majd Ildikó néninek a "ragtapaszt".
Szegény lézerkard végek a kukában végezték. Maradt két, szintén szúrós-karcolós, lézerkard-hangot kiadó markolatunk... Ragasztok rájuk baglyos ragtapaszt.
Tomi tele van kérdésekkel. Nagyon hozod a klasszikus ötévest, aki folyamatosan kérdez és mindent tudni akar. A darázs hogy támad? A méhecske hagyja ott a fullánkját? Apával meddig szoktatok fent maradni? Orbán Viktor miért lopja el a pénzünket? (!!!) Fel akarod fedezni magad körül a világot, annak szép és derűs vagy éppen szomorú és komor oldalaival. Szívesen vagy nagyobb gyerekekkel, még mindig Balázs a király, szeretsz vele bandázni, és van Huni is, aki szintén nagyon rendes gyerek, sokszor ő jön oda hozzánk és hív játszani, az óráját mindig gondosan rám bízva. Ilyen kis utilizálós család az övék, hihihi (facebook, 2014. január 21.;).
Tegnap jól megleckéztettél, Tomi. Nem tudom, mennyire volt tudatos, szerintem inkább szófogadóan viselkedtél, mint leckéztetően, elmesélem. Délután 4-kor elmentem egy olyan fórumra, ahova bár ne mentem volna, de egy olyan nénitől kaptam meghívást, aki egy tekintélyes, tiszteletreméltó néni és a téma is érdekel. Nem éreztem jól magam, úgy éreztem, nem vagyok oda való. Egy olyan vitafórumot képzeltem el, ahol lesz minimum 30 de inkább 50+ ember egy nagy előadóteremben, és amikor az idő közeleg, ahogy azt jeleztem is a néninek előzetesen levélben, szépen kiosonok majd és megyek értetek az ügyeletbe. Negyed hatkor - mondhatnám, hogy bekaptam a lesz@rom tablettát, de hazudnék, mert közben rettenetesen éreztem magam - de fogtam magam és felálltam, és az előadók felé vetett bizonyosan béna exkuzáló mimikával szépen kisétáltam a szobából. Rohantam a villamoshoz, ami persze elment, de hamar jött a következő. Le a metróba, be a kocsiba. Rossz irány. Klinikáknál kiszállok, rohanok át a másik oldalra. Hallom az ismerős hangot, ez az új szerelvény lesz! Legalább kipróbálhatom végre. Orrom előtt becsukja az ajtót és eldünnyög. Határozottan "halkabb", mint a tré szerelvény, ami utána jön. Végre megérkezem, az utcán 2 suttyó IQ bajnok a sárga házból beszólogat, szuper ez a délután! Már csak ketten vagytok Kati nénivel, takinéni felmos, oké, a pénzt most sem tudom egy anyukának eljuttatni az ovis zsákon keresztül. Kijöttök, és már mondjátok is a kívánságokat, nyűgöket, puszi, simi, bagolytakarót Kati néni hozza Réka után, átveszem tőle, összehajtogatom, háromfelé figyelek, elteszem a hátizsákba. Vagy nem. Talán Réka kivette közben a kezemből, de már megyünk is lefelé, mert Réka húz magával, Tomi hozd a cuccaidat, jó? Nem hozod. Légyszi, hozd, mert nem megyek már vissza értük. Nem hozod. Jössz le te is. Jó, akkor hagyd ott! De ezek nem az én cuccaim, mondod, én meg hogy hát akkor hagyd ott ész kész. Nem voltam akkor többre képes. Jössz, elkészülünk, bicaj, roller megvan, mehetünk. Este puszi és lefekvés után Réka mantrázza, hogy a zöld bagolytakarót kéri. Nem találjuk. Égen földön nem leljük. Már tiszta ideg vagyok, mert miért is nincs a hátizsákomban, amikor oda tettem. Apa lemegy a parkba keresni. Bemegyek hozzátok párszor, hogy megpróbáljuk felidézni a történteket. Nem mondtok egy kukkot sem azon kívül, hogy nem tudjátok. Gyomorideggel fekszem le, nem tudok aludni. Ekkor homlokon csap a felismerés: azt mondtam Tominak, hagyja ott, ami ott maradt. Azt hittem, max a rajzai. Vagy a cipője, amit úgysem hagyna ott... De már nem tudom megkérdezni, hogy egy kicsit meg tudjak nyugodni, hiszen mélyen alszik. Vergődés, forgolódás. Most már röhögök, mert lássuk be, egy babatakaróról beszélünk, de.... mégis, na, hát bagolytakaró. Tuti ott maradt, tuti, hogy a bagolytakaró volt az. Végre reggel!
- Tomi, mikor azt mondtam, hagyd ott, ami ott maradt, az a BAGOLYTAKARÓ volt??? Először nem merted megmondani. Aztán végre megmondtad.
- Igen. Egyszerre könnyebbültem meg és döbbentem le egyrészt azon, hogy képes voltál a BAGOLYTAKARÓT ott hagyni, másrészt, hogy hisztérikus keresése közepette végig ott lapítottál, lapítottatok az ágyatokban, miközben tudtátok, hogy az oviban maradt. Vagy a szülő tekintélye ennyire felülír mindent? Biztos erősebb volt a megfelelni vágyás, mint az igazság kimondása, ami büntetéssel is járhat. Ez teljesen érthető, de akkor is döbbenetes volt ezt globalice látni. Leckének veszem, de már csak kíváncsiságból is beszélgetek még egy kicsit erről veletek.
Folytatom majd nemsokára.
Néztem DTK autós-beszélgetős műsorát, Kormos Anettet vitte magával, aki annak ellenére, vagy amellett, hogy nem fojtja magába a cifrább indulatszavakat, teljesen zavarba jön a menstruáció és kellékei témától. Nagyon jót szórakoztam rajta és büszkén idéztem fel magamban azt a múltkori pillanatot, amikor drága kicsi 3 éves lányom gondoskodóan kérdezi tőlem, miközben a wc-ből a fürdőszoba felé tartok, anyapelust vagy dugót fogok-e alkalmazni. A gyerekeknek mindent el lehet mondani, csak figyelni kell a szintre, ennyi.
Ma reggel Gabi néni elmesélte nekem, hogy pont most mesélte Marcsi néninek, milyen cuki voltál tegnap a gumicsizmáddal. Egész nap a gumicsizmán pörögtél. Mindenki tudtára adtad, hogy van neked és abban jöttél oviba. Feladatvégzés közben is azon töprengtél, vajon Ildikó néninek van-e gumicsizmája. Ildikó néni kénytelen volt bevallani, hogy neki bizony nincs. Ekkorra már annyira kíváncsi lett mindenki a gumicsizmádra, hogy testületileg kivonultak az előtérbe, és megcsodálták a gyönyörű Minnie-s lábbelidet. Gabi néni elmondása szerint itt már remegtél az izgalomtól, hogy megmutathatod, sőt, már felfokozott tremorban is siettél ki a szemle helyszínére, és földöntúli boldogsággal mutattad meg a Gumicsizmát. Az 1500 forintos hádás gumicsizmát. Ma reggel is tettünk egy gumicsizma mustrát, Dani jött azt hiszem még gumicsizmában. Ekkor kapott el minket fülig érő szájjal Gabi néni.
