Ősz az idő...

Rémségesen szégyellem magam, már 2 hónap telt el utolsó bejegyzésem óta. Mentségemre legyen mondva, itt van minden alább lejegyezve, mert azért jegyzeteltem ám, csak ráncba kellene már szedni.

November 1. óta dolgozom az Alelnöki Titkárságon, ez a munkakör baromira leköti minden energiámat, tökéletes ellentétben azzal, amit mindenki mondott nekem, hogy halálra fogom unni magam, kínomban nyelveket fogok tanulni, vagy ledoktorálok, annyira nem történik ott semmi. Nem tudom, ez mi is akart lenni, mézesmadzag, vagy elrettentés, én mindenesetre elfogadtam a megtisztelő áthelyezést, mi mást is tehettem volna, és azt kell mondanom, pillanatnyilag még élvezem is, hogy szükség van rám, hogy érdemi munkát végezhetek, nap mint nap hozzáadhatok valamit Magyarország GDP-jéhez. 

Ez a bevezető legyen mondjuk a gyónásom az elhanyagolásotok miatt érzett bűneim bocsánatáért. Azért napi 5 órára találkozunk. Ilyenkor öltözködünk, oviba ballagunk, oviból hazaballagunk, lent vagyunk, vagy nem vagyunk, ez időjárásfüggő, megpróbálom kiszedni belőletek, milyen élményeket szereztetek aznap, vagy sikerül, vagy nem, vagy kapok egy klassz kis feladványt: igaz vagy hamis? Megvacsizunk, fürdés, gyere már ki végre a kádból, válassz már mesét, mire vártok még, arra van a szobátok, MENJETEK MÁR LEFEKÜDNI!!!! Puszik, ölelések, szeretlek, nagyon nagyon szeretlek, jó éjszakát, szép álmokat. GYEREKEEEK, CSÖND LEGYEN MÁÁÁÁÁR!!!! És ennyi volt 5 óra.  

És ahogy Gergő anyukája is mondja, megtanulod értékelni a hétvégéket, az ünnepeket, szabadnapokat. Mert azok nem 5 órákból állnak. Ellenben több idegrendszer kell hozzájuk. Imádlak titeket, így is!!!

Szeptember 17-én este, mikor fürödtetek, egyszer csak ez szűrődött ki az ajtó mögül: "Te vagy a legjobb hugica, mert mindent csinálsz, amit én mondok."Hát az biztos, erős a szövetség. Főleg ha pukiról, kakiról, és egyéb huncutságokról van szó. Tomi azért tud olyat is tenni, amitől igazán kihúzhatjuk magunkat. Egyik október eleji este csak úgy magadtól mesélni kezdted, hogy "Ma megvigasztaltam Olivért, kétszer is." Ebben tudom, hogy nagyon jó vagy, mindig is maradj ilyen jólelkű. 

Tegnap, november 11-én, a szokásos Márton napi lámpás felvonulás után hazaértünk, vetkőzünk, valamilyen okból a kistestvér téma előjött. Mondom is, hogy milyen jó lett volna még egy kistesó nektek... Kérdezed, Tomi, hogy kicsoda? (mert neked konkrét személyekhez köthető ez, Ádámhoz, Gergőhöz, hogy ők lennének...) Hát mittudomén, biztos kitaláltunk volna valami jó kis nevet neki. Ja ja, és már tudnám tartani, mert nagy vagyok. Hát igen, sóhajtom én. Mire te, a lehető legőszintébben és egy kis aggodalommal a tekintetedben: De akkor még nehezebben bírnál velünk! 

Tegnap a felvonuláson észrevettem, hogy piros duzzanat van a jobb szemhéjadon. Kérdezgettelek, hogy mi történt, de akkor nagyon pukigyuri voltál, mert a "béna" lámpás felvonulás helyett inkább távirányítós forma 1-ezni szerettél volna és csak pukkancskodtál. Itthon már hajlandó voltál beavatni a részletekbe. Ugyan okosabb nem lettem, mert a lényegre térve csak ennyit tudhattam meg és most szó szerint idézem Dr. Sz. Tamás ügyvéd urat: "H. Erik valamilyen indokból (!!!) megcsípte a szememet." És tegyük hozzá, felettébb diplomatikus válasz volt ez egy ötévestől. 

Már dolgoztam, mikor Tomi első moziélményét élhette át, a Kis kedvencek titkos életét. Augusztus 17-én vitt el Apa. Nem volt semmi gond, tényleg kész voltál már rá. Ahogy Réka is, aki október 30-án volt először moziban; a Jégkorszak mellett döntöttünk, az volt a legkevésbé túlpörgött a választékból. Popcorn, üdítő, mint a nagyok. Jókat rötyögtél rajta, egyszer az én, aztán Apa ölébe kéredzkedtél, és simán kibírtad pisilés nélkül. Azért ebből nem szeretnék rendszert csinálni. Szerencsére itthon is megelégedtek a mozizással. Ma is moziztunk, a Szörny Rt-t néztük meg sötétben, nasival, tényleg tiszta mozi élmény volt. :)

Réka mikor mérges rám, nem azt mondja, hogy utál, hanem átlényegül csodálatos tanítómesterré és csak annyit kiált az éterbe, hogy SZERETLEK, ANYA!!! Én meg ott állok mindig és mély áhítattal csodálom. Mint mikor kijön az öltözőből a kis bagolytakarójával és boldogságtól ragyogó pofival köszön, majd azt mondja: "Jó napom volt, Anya!" Ilyenkor nemcsak én, hanem a jelenlévő anyukák is olvadás közeli állapotba kerülnek. Meg szoktad jegyezni, hogy "Anya, Anyukám, te jöttél értem!" Hát nekem ennél több ilyenkor nem is kell a tökéletes boldogsághoz, és indulunk Tomiért, akivel még eggyel megtoldjátok mindezt, ahogy megölelitek és köszöntitek egymást.

Szókincsed is szépen gyarapodik, hangzóid is alakulnak. Már megvan a f hang, októberben kezdett el átmenni p-ből szépen a helyére. A délután nálad az egyszer, régebben, múltkor. Nagyon mókás, ahogy elővezeted, mi minden történt délután. Nézegettünk képeket, Peti bácsi tartja a karjában Anna babát: "Felemelt engem délután Peti bácsi." Bárcsak megtehetné még. 

Eszembe szoktak jutni, és talán eddig még sosem írtam erről, azok a pillanatok, amikor az éjszakai szopizások voltak még ...nagyon délután... ahogy néztelek, és a fülecskédbe beleláttam egy kis tulipán formát. Egyikben egy szabályosabbat, másikban egy teltebbet. És ilyenkor mindig elgondolkodtam, hogy ahogy nézem ezeket a kis tulipánokat, ilyen tökéletes pillanatok már lehet, hogy sosem lesznek. Amikor ennyire egyek lehettünk. Ezek valószínűleg csak nekem olyan varázslatos emlékképek, hiszen a te emlékezetedben nincs ez ott, vagyis biztos ott van valahol, csak nem tudod előhívni. De amikor a te babáddal leszel így éjszakánként, talán eszedbe fognak jutni ezek a sorok és mindent megértesz.

Képzeljétek! Egész októberben vörösbegy énekre ébredhettünk! Onnan tudom, hogy vörösbegy, hogy egy októberi napon kint teregettem az erkélyen és a házunk előtti fa tetején csücsült egy, és csodálatosan énekelt. (Igen, tudom, ilyenkor a fajtársait küldi az anyjukba, de azt gyönyörűen, na.) És a következő hetekben is ugyanez a varázslatos ének volt minden reggel. Remélem, nem egy újabb példája ez a globális melegedésnek, mert hogy eddig ilyen nem volt..., maradjunk optimisták.

Ha már ének: Réka elénekeltette velem vagy nyolcszor a Télapó itt van-t, mert most ugye kezd aktuálissá válni és nagyon izginek tartja azt a részt, hogy "Jég a cipője." De nem azért, mert jég, hanem mert szerinte "ég". Egyik nap mondja is nekem, hogy "Délután (= majd) meggyújtjuk a cipőnket és akkor ég a cipőnk?" Cuki kis Wednesday Addamsem.

Ki ismeri fel a következő dalt? Fényes nap, kólis nap, kilekalakalakala, megfagynak. Mert ennek csak így van értelme. Na és ki tudja elénekelni a Gilisztás-magyaros-véreset? Mert ezt kellett sürgősen énekelnem a focipálya mellett. Borka anyukájával törtük is a fejünket, mi a bánat lehet ez, ilyen kizárt, hogy van. Másnap - mert volt megint néptánc, és mélyült az ismeretanyag - már te énekelted lefekvéskor: "Gólya, gólya, gilice..." JAAAAA! HÁT EZ A GILISZTÁÁÁÁS! Örvendezett és kacagott Anya. Gilisztás. magyaros, véres. Hatalmas!

Réka napon sokan felköszöntöttek ám! Először Mami még jópár nappal ezelőtt, mert ő most Gunarasban van, de egy nagyon klassz könyvet hozott neked, aztán Papi, Lujzi mami, meg egy csomóan a facebookon is. Tolmácsoltam mindet, az összes puszit átadtam, ami téged nagyon boldoggá tett. Míg Apa mesélt neked, egyszer csak felém fordultál és így szóltál: "Köszönöm, hogy köszöntöttél engem névnapomon."

Mi köszönjük, hogy vagy nekünk! Tudod, mit kaptál tőlünk? Egy nyamvadt csík Kinder csokit és sok puszit. Mégiscsak jól csináljuk, Apa?