Azzal együtt, hogy a hihetetlen makacsságod, konokságod és cudarkodásaid már nemcsak engem, hanem Apát is rendesen kizsigerelik a nap végére, rengeteg vidám, szívet melengető és megható pillanatban részesítesz minket. Az sokszor kiderül, hogy nagyon jó szíved van és már lehet teljesen komoly témákról is beszélgetni veled, hozzáteszed gondolataidat, és hogy érzelmileg hogyan érint.
Tegnap oviból hazajövet elsopánkodtam magam, hogy Jaj, Tomi, nem tudom, hogy maradjunk-e itt, vagy Budapesten költözzünk valahová, vagy egy szép, madárcsicsergős, fás-bokros kisvárosba költözzünk... Erre te is elgondolkodtál, majd azt mondtad, hogy madárcsicsergős helyre menjünk. Majd hozzátetted, hogy:
"Csak sajnálnám ezt a helyet...." Mintha csak magamat hallanám. De tovább gondolkodtál, és folytattad:
"Inkább költözzünk el, mert ott nincs olyan büdös. Olyan helyre, ahol lehet biciklizniiii, motorozniiiii, vagy traktorozniii (a pedálossal), és garázs is van és vehetünk egy nagy járművet."
Te már annyival továbbmentél, hogy már gazdálkodóként képzeltél minket, traktorral. Esetleg kombájnnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése