Kezdetben volt az "Amma". Ezt akkor kezdted mondogatni még régen, mikor rákérdeztünk, hogy mi van a motorodra vagy a homokozó játékaidra írva és te elolvastad szépen: Amma. Aztán jött az édes "Ámmáci" és "Ámmácika", ami teljesen a te kreálmányod és imádjuk, és ami már kezd elhalványulni, de ha lelkesen magadnak követelsz egy dolgot vagy cselekvés végrehajtását, pl. a "Hadd csináljam én!" a te olvasatodban így hangzik: "ÁmmáciÁmmáciÁmmáci!", ebben az esetben még ezt a verziót használod. Szombat óta viszont elkezdted Tamásként nevezni magad, így szépen, tisztán Tamásnak. Az előbb fürdésnél apa kérdezett éppen rá, hogy mi van a vízimalom hátuljára írva, nekem fogalmam sem volt, miért kérdezi, te meg már fordítottad is meg és ráböktél, gyönyörűen kiejtve: "Tamás". Egy kicsit szomorú vagyok, hogy el kell búcsúznunk Ámmácitól, de tudom, hogy ez a világ rendje, nem rekedhetünk meg az ő szintjén, mikor már az én és a tárgyrag is a mindennapjaink része. Mami is pont ma kérdezte meg, hogy mit rajzolsz, és lazán válaszoltál neki, hogy "Pick Up-ot"!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése