Az elmúlt hét során feltünt, hogy egyre több időt töltesz állva, kapaszkodás nélkül. Néha még egy-két lépést is teszel így, mert egyszerűbbnek találod, mint lemenni négykézlábba, tenni két lépést és újra felállni. Néha csillogó szemekkel, a csibészes mosolyoddal nézel, hogy látjuk-e, és büszkén zsebeled be az elismerő szavakat. A segítségünkkel ha sétálsz, egyelőre inkább egy részeg tengerész manővereivel haladsz előre, de szemlátomást élvezed, hogy úgy mehetsz, mint a nagyok.
Szeretsz tologatni dolgokat. Nemcsak autókat; ugyanolyan precízen ki tudod tolni a pelenkatartó vödröt a szobádból, ügyelve a kanyarokra, szegélyekre, mint a konyhaszéket be a szobádba, mintha csak egy négy keréken guruló jármű lenne. Mikor elnézem, ahogy teljes beleéléssel brümbrümmölsz Apa tönkrement távirányítós ferrarijával, azon tűnődöm, vajon, ha kislány lennél, akkor is ilyen élvezettel tologatnád-e. Egy biztos, Anya is valószínűleg hasonló szintű boldogsággal tologatta az ő kis autóit. Itt most Maminak eszébe fog jutni a karácsonyi kisvonat és biztos el is meséli majd nekünk!
Ami a pakolást és dolgok egymásba rakását illeti, most már nagyon ébernek kell lennünk, ha nem szeretnénk állandó ügyfelei lenni például a mosógépszerelő bácsinak. A cumidat előszeretettel rejted a mosóporadagoló fiók rekeszébe, és kimeríthetetlen kreativitással helyezel be bármit a dobba, ami befér a mosógép ajtaján. A szennyestartó vödör és a fürdőszobai szemetes is gyakran tartogat meglepetéseket Anyának.
Kornél tálkáit naponta tizenötször vesszük fel és tesszük le a földre, egyébként okos cica, mert ahogy leteszlek aludni, jön és finoman megböki a lábam, hogy heló, tiszta a levegő, jöhet a kaja. Tegnap nem figyeltünk elég jól, lent maradtak a földön, gyorsan ki is próbáltad, hogy lehet bennük búgócsigát pörgetni.
2012. október 29., hétfő
2012. október 16., kedd
Október közepén
Borzasztó dolog lehet csak a jelenben élni. Borzasztóan frusztráló. Nemcsak az individuumnak, hanem az individuum környezetének is. Most nem a buddhista felfogás felől közelítem a problémát, mert ott egyáltalán nem probléma, ha a jelenben létezünk, de ez majd később jön... Ha leesik a krémes tégely a pelenkázóról, azt abban a pillanatban fel kell venni. Ha ez pár másodpercen belül nem történik meg, jaj annak, aki a közeledben van, mert kezdődik a hangterror. Ennek egyik fajtája a kb. 140 BPM-re állított metronóm tempóját idéző, hosszan ismételt hangos "a-a-a-a-a-a-a" vagy "ba-ba-ba-ba-ba-ba", míg fel nem vesszük a krémes tégelyt, nagyobb érzelmi telítettség esetén pedig valami ilyesmi, hangrobbanásközeli tempóval (hangszórókat lehalkítani!!!!). Ez a hangjelenség lép működésbe akkor is, ha tervezett útvonaladon haladva egy gonosz szülő meghiúsítja célod elérését, úgy, hogy orvul a hátad mögül felemel, legyél épp a játszótéren, egy hipermarketben vagy a Művészetek Palotájában.
Búzakék szemeiddel továbbra is mindenkit leveszel a lábáról, néniket, bácsikat egyaránt, a kislányok odajönnek hozzád a játszótéren és megsimiznek. Még jól bírod.
Ha elég már valamiből, ételből, nyakpusziból, a lehető legkomolyabb arckifejezéseddel és bal karod határozott, kifelé irányuló kaszáló mozdulataival adod tudtunkra.
A cicák "ffff fff" hangot hallatnak (ez a "miáu-miáu, pff pff fújós-karmolós" téma rövidített változata), de néha a kutyák is ezt mondják, sőt a madarak is. Lényegében, minden állat ezt mondja egyelőre.
Apropó, cicák...Kornél cicánk időről időre teljesen ámulatba ejt az intelligenciájával, tanulékonyságával és ravaszságával. Az utóbbi időben megfigyeltem, hogy bizonyos szavakra és cselekedetekre tudatosan reagál. Például ma is, míg fent voltál délelőtt, szokás szerint az ágyunk alatt lelt menedékre (nem mintha nem másznál be oda is utána) és mikor mentünk be a szobádba, közben halkan mondom neked, hogy most csicsikálsz egy fincsit és a többi és a többi, a csicsika szó elhangzása után Kornél már indult is kifelé az ágy alól, mire visszaértem a konyhába, már ott toporgott a szőnyegen, hogy jöhet a félretett finomság. Egy másik eset, mikor ketten voltunk csak itthon, plusz Kornél, aki tudja, hogy a szobád tabu és nagyon rendesen be is tartja a szabályt, szépen alukált a helyén, mikor fürdéshez készülődtünk. Nagyban megy a pancsi, mikor látom, hogy nem hoztam a kifogódat, gyorsan kiléptem a szobádba érte, hát kit látok ott felszabadultan szaglászni, a mi drágalátos kiscicánkat! Tudta, hogy legalább 10 percig onnan ki nem jövünk, és nagy nyugiban garázdálkodott!
Azt hiszem, végre pontot tehetünk a nagy hordozási mizéria végére. Míg picike voltál, a rugalmas kendő egész jó szolgálatot tett, azután, hogy végre hajlandó voltam vele megbarátkozni, a nandu és mei tai elkeltek, kengurura épp licitálnak. Nanduval nem sikerült a barátkozás, mei tai kétméteres csápjainak kötözgetése nem az én idegrendszeremnek való, kengurut szerettem, mert kényelmes, szép, egyszerű, de ugye nem igazán bababarát, hát vettem egy nagy levegőt, Apa elé sündörögtem és elmeséltem neki, hogy Nati barátném mennyire tuti hordozót használ és mennyire kíméli a hátát és derekát, és ugye Tamásunk is nagyon szeret rajtunk lógni, és ha kirándulunk, ugye nem szeretnénk hegymenetben a karunkban cipelni, meg hát gondoljunk a kistesóra is, de jó lesz neki is, fú, és 20 kilóig lehet használni, és nézd meg, milyen gyönyörű!
Ma meg is hozta a postásbácsi. Anya legújabb játékszere egy csodaszép, csoda kényelmes, csoda csatos manduca!!! Már kis is próbáltuk, Neked is tetszett a hátamon gyí-pacizni, BKV lépcsősorok, 99-es buszok, vigyázzatok, jövünk!!!
Búzakék szemeiddel továbbra is mindenkit leveszel a lábáról, néniket, bácsikat egyaránt, a kislányok odajönnek hozzád a játszótéren és megsimiznek. Még jól bírod.
Ha elég már valamiből, ételből, nyakpusziból, a lehető legkomolyabb arckifejezéseddel és bal karod határozott, kifelé irányuló kaszáló mozdulataival adod tudtunkra.
A cicák "ffff fff" hangot hallatnak (ez a "miáu-miáu, pff pff fújós-karmolós" téma rövidített változata), de néha a kutyák is ezt mondják, sőt a madarak is. Lényegében, minden állat ezt mondja egyelőre.
Apropó, cicák...Kornél cicánk időről időre teljesen ámulatba ejt az intelligenciájával, tanulékonyságával és ravaszságával. Az utóbbi időben megfigyeltem, hogy bizonyos szavakra és cselekedetekre tudatosan reagál. Például ma is, míg fent voltál délelőtt, szokás szerint az ágyunk alatt lelt menedékre (nem mintha nem másznál be oda is utána) és mikor mentünk be a szobádba, közben halkan mondom neked, hogy most csicsikálsz egy fincsit és a többi és a többi, a csicsika szó elhangzása után Kornél már indult is kifelé az ágy alól, mire visszaértem a konyhába, már ott toporgott a szőnyegen, hogy jöhet a félretett finomság. Egy másik eset, mikor ketten voltunk csak itthon, plusz Kornél, aki tudja, hogy a szobád tabu és nagyon rendesen be is tartja a szabályt, szépen alukált a helyén, mikor fürdéshez készülődtünk. Nagyban megy a pancsi, mikor látom, hogy nem hoztam a kifogódat, gyorsan kiléptem a szobádba érte, hát kit látok ott felszabadultan szaglászni, a mi drágalátos kiscicánkat! Tudta, hogy legalább 10 percig onnan ki nem jövünk, és nagy nyugiban garázdálkodott!Azt hiszem, végre pontot tehetünk a nagy hordozási mizéria végére. Míg picike voltál, a rugalmas kendő egész jó szolgálatot tett, azután, hogy végre hajlandó voltam vele megbarátkozni, a nandu és mei tai elkeltek, kengurura épp licitálnak. Nanduval nem sikerült a barátkozás, mei tai kétméteres csápjainak kötözgetése nem az én idegrendszeremnek való, kengurut szerettem, mert kényelmes, szép, egyszerű, de ugye nem igazán bababarát, hát vettem egy nagy levegőt, Apa elé sündörögtem és elmeséltem neki, hogy Nati barátném mennyire tuti hordozót használ és mennyire kíméli a hátát és derekát, és ugye Tamásunk is nagyon szeret rajtunk lógni, és ha kirándulunk, ugye nem szeretnénk hegymenetben a karunkban cipelni, meg hát gondoljunk a kistesóra is, de jó lesz neki is, fú, és 20 kilóig lehet használni, és nézd meg, milyen gyönyörű!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)