2011. június 29., szerda

Tik-tak

2004 óta várunk gyermekáldásra. Ez idő alatt számos kis csöppség született ismerőseink körében. Nem tudok nem úgy nézni rájuk, hogy a mi legnagyobbunk most ekkora lenne, a középső is kezdené az iskolát, a kicsi is már komoly bölcsis lenne...Ez a nehéz része. Vajon meddig gondolkodik így az ember? Élete végéig? Remélem, nem. Remélem, hogy a kisbabánk érkezése után értetlenkedve olvasom vissza ezeket a sorokat és áldom az isteni gondviselést, hogy pont akkor és pont őt adta nekünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése