2011. június 29., szerda

Tik-tak

2004 óta várunk gyermekáldásra. Ez idő alatt számos kis csöppség született ismerőseink körében. Nem tudok nem úgy nézni rájuk, hogy a mi legnagyobbunk most ekkora lenne, a középső is kezdené az iskolát, a kicsi is már komoly bölcsis lenne...Ez a nehéz része. Vajon meddig gondolkodik így az ember? Élete végéig? Remélem, nem. Remélem, hogy a kisbabánk érkezése után értetlenkedve olvasom vissza ezeket a sorokat és áldom az isteni gondviselést, hogy pont akkor és pont őt adta nekünk!

Elkezdem

Kétféle út vezet az örökbefogadáshoz. 1. Celeb vagy. 2. Volt egy pár lombikod, vetélésed vagy még sokkal szomorúbb a történeted. Én nem vagyok celeb. Hugh Jackman és Deborra-Lee Furnace lefedi a két kategóriát. Nagyon szimpatikus pár, szeretem nézegetni a családi képeiket. Micsoda mázlista vagyok, hogy a férjem mellett ülve a kanapén, ölemben laptoppal büntetlenül gyönyörködhetek Hugh Jackman meztelen felsőtestében, csak a két varázsszót kell beírni hozzá: Oscar és Ava. De ott van Jamie Lee Curtis és Kirstie Alley is, akiket szintén sorstársaimnak tekinthetek és szívesen nézegetek, olvasgatok utánuk is, és közben valahogy mindig arra a végtelenül bölcs nyugalomra lelek, ahol elhiszem, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt és ez így van rendjén.