Eljött az új év és az új remények. Már van többféle oltás, de nem lehet egyszerűen csak elsétálni az orvoshoz, hogy beadasd, mi csak a hetedik helyen állunk azon a listán, ami sorrendet állít a beoltandó emberek csoportjainak. Hát várunk türelemmel, egyszer biztos sorra kerülünk.
Addig is elmesélem, milyen horrorisztikusan indult az év. Az ünnepek egyébként kellemesen teltek, egy szempillantás alatt elillant az a két gondtalan hét. Jókat ettünk ittunk, sétálgattunk, mindenkinek sikerült örömet szerezni az ajándékokkal, és még Mamiékhoz is leugrottunk egy röpke 2 órára, szigorúan maszkban. Na szóval Réka múlt pénteken megint Titanicot nézett a dolgozóban (mert Apa megszerezte karácsonyra!!!!). Selyem is szeret ott aludni a Poängban, mert egyrészt az otthonról dolgozó Apa társaságát élvezi, másrészt félrevonulós, nyugis hely, kivéve, ha a gyerekek is ott vannak. Főleg Réka. Aki nem bír ellenállni a kísértésnek és belebújik a macskába, becézgetve, rátelepedve. Most is ez történt, illetve akkor még nem tudtuk, miért sír, én azt hittem, vége a Titanicnak, de valahogy ez nem olyan sírás volt. Apa ment és ránézett. Majd hallom, Rééékaaa, jaaaj, mit csináltál, ezt mutassuk meg Anyának! Réka arcán folydogál a vér, a szeme alatt fél centire karmolás és szúrt vérző seb... Selyem nem volt toleráns kedvében.
Vasárnap tettünk egy kellemes sétát a Wekerlén, meglátogatva a Kuckót,
a keresztelő templomunkat, és a kiserdőn keresztül a Száva játszóig sétáltunk. Ott még Réka szeretett volna kicsit időzni, hát bementünk, és az addig morgó Tomit is hamar rávettük egy kis időmérő versenyre a babamászókán. Tomi épp a rekordját kísérelte megdönteni, mikor az utolsó pillanatban, tudja Isten, miért, Réka felugrott a célplatformra, pont Tomi érkezése pillanatában, akit ez megtorpanásra kényszerített, úgy, hogy a két lépőfelület között landolt, de a sípcsontját és a bordáit azért rendesen beütötte. Szegénynek nagyon fájt, hosszasan vigasztaltuk, remélve, hogy nem tört el semmije. Mikor sikerült felállítani, fellélegeztünk, nincs törés, viszont miért vizes a nadrágszára, ha nincs is sehol víz?? Úristen, ez vér??? Mennyire kell véreznie, hogy a farmert így átáztassa?? Nem mertem megnézni. Csak jussunk haza, addig gyűjtök lélekjelenlétet. Hazabicegtettük, mindannyian rettegtünk, mit fogunk látni. Messziről mertem csak rápillantani először, akkor úgy tűnt, csak egy komolyabb horzsolás lett, nyugtatgattam is gyorsan a még mindig nagyon rémült és fájdalommal küszködő Tomit, hogy "Jól, van, ez nem tűnik komoly sérülésnek." "Hálaistennek!" kiáltott fel sírva Tomi. Már bátrabban odasiettem hozzá az Octenisepttel, hogy kimossam és bekössük. Ez alatt Réka már az íróasztala alatt szánta bánta tettét, hogy mindennek ő az oka. Nyomom a spricnit, hát nem egészen horzsolás, ez bizony egy mély, repedt seb. Basszus, most ezzel menjünk a Heimpálba vagy ne??? Tominak volt egyedül annyi sütnivalója, hogy kérdezzük meg Szandi anyukáját. Tényleg!!! De nem vártuk meg, míg elolvasta, Apa bevitte Tomit, lesz, ami lesz. Annyit hamar megtudtunk, hogy a Heim Pálban nincs ügyelet, a balesetire kellett átmenni. Szegény Tomira csak egy papucsot adtam, hogy ne kelljen vesződni a cipővel, egy csomót kellett sétálni a hidegben, feleslegesen... Ehhez képest egész hamar megjárták. Varrni nem kellett, pillanatragasztóval és steristrippel összehúzták, bekötötték, úgyhogy jó, hogy bementek, mert én így nem tudtam volna ellátni, hiába van itthon steristripünk, ez azért durvább eset volt a házi kézműveskedéshez. Most 2 hétig fel van mentve tesiről és nem szabad fürödni sem. Igyekszünk azért makulátlanul suliba küldeni.
Réka két nagymetszőjét az utóbbi napokban már csak az ige tartotta, legalább is látványra, mert szerinte nem voltak annyira kilazulva, hogy csak úgy kikapjuk. Na tegnap ez is megoldódott. Jön ki a suliból, maszkosan, és kicsi sérelemmel a hangjában újságolja, hogy a Nórival összekoccantak és kiverte a fogait. Mivan?? "Kriszti néni adott tiszta maszkot, mert összevéreztem az enyémet." Állítólag a kislány észre sem vette mi történt, Réka sírdogálva besietett a mosdóba, kiöblítette a vért a szájából, összeszedte a fogait, odament Kriszti nénihez, aki szalvétába tette őket, majd bekerültek a tolltartóba. Hát, végül is így is lehet. Ezek miatt sem kell tovább aggódnunk...
Van ez a szösszenet, ami mostanában kering a neten. Én csak a fejemet fogom és nem hiszem el, hogy ennyire hülye az emberiség. Talán kilábalófélben vagyunk egy világjárványból, aminek villámgyors terjedését a féktelen és mértéktelen fogyasztói, globális társadalmunknak köszönhetünk. Pattanj repülőre és szórd szét! A teremtő erő ledobott nekünk egy kis biobombát, hogy térjünk már észre, tanuljunk belőle. Erre mit csinálunk? Ilyen kis cuki motivációkat írogatunk:
Értjük, ugye, hogy mi a baj vele? Kőbányaiként, a repülőtér közelében ezt a vágyat fokozottan kikérem magamnak! Na BÚÉK mindenkinek!!! :)
